Dupla rész :D Ötvennyolcadik, Ötvenkilencedik

Haliho! :) Megyek el itthonról és nem lesz ma meg holnap több időm részeket hozni, és az 5000. látogató alkalmával sem tettem fel sok részt, így most egy dupla résszel jöttem. Attól még, hogy nem leszek tessék kommentelni és olvasni! :)) Köszönöm, jó olvasást!

Ötvennyolcadik

Sejtettem, hogy ilyen reakció után valami borzalmas dolog lehetett benne. Homlokomra nyomott néhány puszit és a hajamra.
- Mi van benne?
Nem akart megszólalni, csak ringatni kezdett, de én nem nyugodtam meg ettől.
- Harry!
Csak hallgatott. Úgy döntöttem, hogy akkor még is csak kinyitom én is, de ekkor lefogott.
- Ne nézd meg kérlek! Shell – nézett a szemeimbe -, ne akard megnézni.
- Akkor mond, már mi van benne? – Kérdeztem idegesen és nem is tudom miért zokogtam, ha nem is láttam.
- Greny… a macskád… és…
Értetlenül néztem rá és hiába hallottam a szavakat, nem tudtam azokat felfogni. Csak meredten bámultam rá és azon gondolkodtam, hogy viccel. Nem lehet, hogy meghalt! Ez nem lehet igaz. Hiszen legutóbb még közénk ugrott az ágyban és simogattuk.
- Talán jobb lenne, ha szólnánk a rendőrségnek.
- Nem! – Vágtam rá azonnal. – Nem hiszem, hogy nektek jól jönne, egy botrány.
- Shell, ez már nem csak egy rajongó, aki írogat neked. Ez már túlzás. Ez nem normális!
- De ők mit tudnak tenni? Semmit. Harry megoldjuk. Jó?
Megint átölelt és ültünk egymás mellett. Teljesen belékapaszkodtam és el sem tudta képzelni, hogy mennyire jó, hogy itt van velem. Tudtam, hogy ezzel megint csak rontok a helyzeten, mert akár most is láthat, de nem tudtam Harryről lemondani. Nem tudtam volna elfelejteni vagy szakítani vele. Bementünk a házba és lefeküdtünk a kanapéra.
- Itt maradsz velem?
- Persze – lehet egy csókot ajkaimra.
Nagy nehezen el tudtam aludni. Hálát adtam az égnek, hogy nem engedte, hogy megnézzem. Akkor ugyan az lett volna, mint a galambbal, ami beleégett lelki szemeimbe és elmémbe. Oda égett és nem tudtam elfelejteni. Ahogyan azt a képet sem, amit ma küldött. Nem mondhattam el Harrynek. Nem mertem, mert csakis őt szeretem. Adam gondolatától teljesen elundorodtam.
Nem tudtam Harryre haragudni huzamosabb idegig soha sem. Nem lehetett rá. Mindig rájöttem, hogy nem érdekel, hogy mit csinált, tudom, hogy engem szeret és ez bőven elég.  Aztán arra keltem fel, hogy Harry telefonál.
- Rendben. Igen itt leszek. Vigyázok. Szia – tette le, majd rám nézett. – Nem akartalak felkelteni.
- Kivel beszéltél?
- Anyuddal, este jön haza.
Más névre számítottam így megkönnyebbülve dőltem vissza a kanapéra. De nem voltam képes többet pihenni.
- Hogy aludtál?
Hülye kérdés volt és ezt ő is tudta. De egyszerűen nem tudtunk miről beszélni. Nem is kellett. Örültem, hogy itt van. Kicsit rosszul is éreztem magam, hogy megint itt bőgök és neki kell vigasztalnia.
- Ne haragudj.
Értetlenül nézett rám és közelebb jött.
- Azért, hogy belekevertelek ebbe. Neked sem kellett volna azt látnod…
- Shell neked elment az eszed? Te kevertél bele? Megöl az idegesség, hogy ez a csaj miattam követ téged és küldözget neked csomagokat. Aki ebbe belerángatott az én voltam.
Járkált a nappaliban és megint kezdte a tombolást. Felsóhajtottam és azt akartam, hogy legyen vége minél hamarabb ennek a fanatikusnak a küldözgetése. De tudtam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

Ötvenkilencedik

- Jézusom Ell! Mit fogsz most csinálni?
- Nem tudom… De annyira rosszul érzem magam, mivel valamit nem mondtam el Harrynek.
- Még pedig?
Nagyot sóhajtottam és összeszorítottam a szemeimet, nem akartam látni Su arcát, hogyan torzul a kijelentésem végére.
- Smároltam Adammel.
Hallottam, ahogy elakadt a lélegzete és ekkor néztem rá.
- Mi van? Shell mit csináltál te? – Lökött meg idegesen. – És erről nem tud Harry? El kell mondanod!
Tudtam, hogy igaza van, és jogosan mondja, de nem bírtam rávenni magam. Féltem. Mi van, ha nem hisz nekem? Akkor azt fogja hinni, hogy ilyen vagyok, hogy miközben van, barátom mindenki mással kavarok.
- De ez nem ilyen egyszerű Susie. Úgy kezdődött az egész, hogy táncoltunk. Azt sem igazán akartam, mivel teljesen magához ölelt. Próbáltam eltolni, de nem tudtam. Mind a ketten ittunk. Aztán pedig egyszerűen erőszakkal megcsókolt. Én nem akartam. Esküszöm! Szerinted elhinné?
- Talán… Ha mondjuk Adammel mentek oda. Inkább te mond el, mielőtt valaki más. Annyian láthatták.
- Látták – bólintottam. – A zaklatóm még egy képet is készített.
- Mi? Ott volt ő is a bulidon?
- Nagyon úgy tűnik – húztam el a számat. A jeges rémület futott végig gerincemen, hogy mindenhol ott van, ahol én. Mindent lát, csak én nem őt.
- Su! – Szólaltam meg hebegve. – Mi van, ha ott volt és én beszéltem is vele? Mi van, ha az egyik ismerősöm?
Mind a ketten lerogytunk az ágyára és összenézve gondolkodtunk ezen. Csak még jobban megrémültem ezektől a gondolatoktól. Ő tud rólam mindent én pedig róla semmit sem.
- Rendőrség – mondta sóhajtva ma már nem elsőnek.
- Nem szólhatok nekik. Paul nem emlékszel, hogy mit mondott? Ezzel a srácoknak ártanék. Meg mit tudnak csinálni? Ez nem jó…
- De akkor mit fogsz csinálni Shell? Ez nem mehet így tovább. Elsőnek egy galamb, most a saját macskád – ezt kicsit halkabban mondta. – És egy csomó kép, amit akkor készített, amikor rengeteg ember vett körül.
- Nem tudom. Fogalmam sincsen Susie! Ha tudnám már megtettem volna!
- És mi van azzal a csajjal, a szöszivel?
- Még mindig ott van a fiúknál – forgattam a szemeimet. - Rosszul vagyok tőle.
- Féltékeny vagy? – Vigyorodott rám.
- NEM! – Vágtam rá azonnal, aztán rájöttem, hogy ez elég hülyén hangzott. – Persze, hogy az vagyok. Te nem lennél? Konkrétan együtt él a srácokkal. Csinos, meg szőke… Harry eddig barátnői mind szőkék voltak.
- Nem, az a vénasszony nem – mondta gúnyosan, mire gyilkos tekintettel pillantottam rá, hogy ne beszéljen így róla, habár humoros volt. Kicsit el is mosolyodtam, de tudom, hogy Harry tényleg szerette, ezért nem akartam, hogy rosszakat mondjanak róla.
- Na jó. Én szerintem megyek a fiúkhoz. Itt hagyta Niall a telefonját, visszaszolgáltatom neki. Jössz velem?
- Elena – mondtam szinte sziszegve. Nem sok kedvem volt most hozzá, meg a jó pofizáshoz. Inkább nem vállalkoztam most erre. Az ajtón kilépve elköszöntünk egymástól. Elindultam haza és azon agyaltam, hogyan tálaljam majd a dolgokat Harrynek, amikor eszembe jutott Adam.
- Su! Várj! – Siettem utána. – Niall telefonja.
- Mi van vele?
- Benne van Adam száma?
- Mit tudom én.
- Nézd meg.
Elővette a táskájából és belépett a telefonkönyvbe. Ott volt a legelső név.
- Nem akartam a telefonjában kutatni.
- Ez nem kutatás, csak szükségem van Adam számára, felhívom.
Gyorsan elmentettem a számot és ismét elbúcsúztam barátnőmtől. Eldöntöttem, hogy otthon felhívom és beszélni fogok vele erről a csókos dologról.