2. Huszonegyedik

Reggel arra keltem, hogy Harry cirógatja az arcom. Mosolyogva kinyitottam a szemeimet.
- Jó reggelt – mondta a reggeli rekedtes hangján.
- Neked is.
Nyújtóztam párat majd felültem. Szörnyen nézhettem ki. A hajam összevissza állt és a pizsama tiszta gyűrötten lógott rajtam. Láttam, hogy engem néz, mire zavartan elmosolyodtam.
- Oké, ne nézz. Tudom, hogy gázul festek.
- Szép vagy – mosolyodott el és nyomott egy gyors csókot az ajkaimra. – De el fogsz késni, ha nem sietsz.
- Igaz! – pattantam ki. Harry magamra hagyott, hogy nyugodtan készülhessek. Nem kellett hozzá olyan sok idő. Felvettem egy farmernacit meg egy pöttyös inget, rá pedig egy szürke kardigánt.
A konyhába érve kicsit meglepődtem, amikor már meg volt terítve.
- Csak nem ennyire unatkoztál? – néztem Harryre, akin egy széles vigyor terült el. Majd biccentett a fejével, hogy üljek le. Teljesítettem a kérést. Leültem és neki láttam a palacsintáknak. Tudta, hogy ez a kedvencem azért csinálta.
- Elviszlek a suliba – jelentette ki. – És remélem estére semmi terved nincs. Lesz egy koncertünk és gondoltam, ha van kedved eljöhetnél.
- Rendben – mosolyodtam rá.
Miközben az autóban ültünk azon agyaltam, hogy a fenébe érdemelhettem ki őt? Szerintem a világ legszerencsésebbjei közé tartozom. Sosem érdekelt, hogy Harry mennyire híres. Az újságok most is előszeretettel pletykáltak arról, hogy ismét együtt vagyunk. Én abba a Harrybe voltam bele esve, akivel Spanyolországban találkoztam és abba, aki mellettem volt. Persze a színpadon is csodásan mutatott.
Egy csókkal búcsúztam el tőle és elindultam az épület felé. Beléptem az ajtón és Lilit pillantottam meg. Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt.
- Szia, Shell, beszélhetnénk?
- Nekem hamarosan órám lesz.
- Csak néhány pillanat, de ha gondolod, visszajöhetek később. Hány órád van?
- Négy.
- Oké, akkor majd visszajövök, ha nem gond.
- Öm, rendben… - néztem rá kissé zavartan, mivel nem értettem, hogy nekünk miről kellene beszélnünk, de nem szerettem volna bunkó lenni. Meg rosszba sem érdemes vele lenni. Csak rá bólintottam, majd elköszöntünk egymástól.
- Mit akart ez tőled?
- Nem tudom még én sem. Azt hiszem ma beszélgetni fogunk.
- Minek? Biztos megfenyeget majd, hogy Harryt elvegye tőled.
- Nem hiszem…
- Meséltél nekem egy s mást, Harry előző barátnőjéről, meg Zaynéről is és egyértelmű, hogy ezek bármire képesek.
- Na, igen – dünnyögtem az orrom alatt és rosszul voltam attól a szőkeségtől, aki úgy megkeserítette a napjaimat, de hál istennek már nem kellett vele találkoznom és ezen már túl voltunk. – Na és veletek mi van?

- Semmi érdekes. Ma megyek a koncertjükre. Ugye te is?
- Igen.
- Remek, akkor majd mehetünk együtt.
- Hova mentek együtt? – lépett mögénk Cody.
- Öm, megyünk majd vásárolni – mondtam miközben barátnőmet néztem.
- Igen.
- Jó tudni, hogy ennyire jóba lettetek – mosolyodott ránk.
Nem szerettem volna neki beszélni Harryről. Tudom, hogy nem viselte meg annyira ez az egész, de azért jobbnak láttam. Inkább egész nap azon izgultam, hogy mi lesz Lilivel… Lissának igaza van. A srácok ex csajai mind annyira abnormálisak.