2. Huszonkettedik

Sziasztok. Tegnap megcsináltam ismét a blog külsejét, mivel az előző nem tetszett annyira. Ez egy kicsit jobb. :P Nem sok 1D-s blogot olvasok, nyáron egy-kettőt, de azokat is vagy befejeztem vagy az írója fejezte be, de tegnap feltévedtem pár oldalra. Meglepődtem, hogy milyen jól tudnak írni néhol. :)) Úgy el tud bizonytalanítani, amikor látom, hogy van 80 feliratkozó, meg két millióan jártak az oldalon. Persze én büszke vagyok az én blogom statisztikájára  ;) csak valahogy az jut eszembe, hogy talán nem is olyan jó ez. Bár nem tudom, ezt ti tudjátok eldönteni, mivel én a saját munkámat nem tudom olyan jól megítélni. Azt tudom, hogy rövidek a részek, mert sokszor írjátok :P, de így is fog maradni, ha már így kezdtem el. Ha befejeztem a történetet és még lesz érdeklődés gondolkodom egy újon (Azért is van a szavazás. Bár én titkon egy kicsit Liamnek szurkolok, szóval tessék rá is szavazni! ;) ), akkor majd hosszabb részek lesznek. De ezt az oldalt sajnálnám csak úgy magára hagyni. Szóval lehet megoldanám, hogy itt írom majd. De ez még a jövő zenéje. Egyenlőre örülök, ha ezt be tudom fejezni. :) Meg örülök, ha ezt bírjátok végig olvasni. Kicsit félek, hogy sokan ráuntok, amiért ilyen hosszú. Csak annyira ragaszkodok hozzá, hogy alig bírom befejezni, de valamikor már kellene... :/ Na ne haragudjatok, hogy itt a személyes gondolataimat kiírom magamból. :P Bocs az érthetetlen mondatokért is, nehezemre esik a fogalmazás :"))). Szóval itt van a következő rész, jó olvasást!

Fogalmam sem volt arról, hogy mire kellene számítanom Lilitől. Miután végeztem a suli előtt vártam rá. Küldtem egy üzenetet Harrynek, hogy nem kell, hogy értem jöjjön, mivel ma is felajánlotta. Kicsit furcsa volt, hogy így ugrándozott körülöttem. Én ezt nem szerettem volna.
- Szia. Siettem.
- Hello – mosolyodtam rá halványan.
Elsőnek mind a ketten szótlanok voltunk. Néztünk magunk elé. Kellemetlenül éreztem magam ettől. Azt vártam, hogy ő szólaljon meg először.
- Mit szólnál, ha sétálnánk egyet?
- Rendben – bólintottam és elindultunk, de még mindig nagyon csendben voltunk.
- Kitaláltam, hogy mit fogok neked mondani, de valahogy most nem jön össze.
- Gondolom, Harryről van szó.
- Igen, róla. Öm. Szóval tudod, mondtam, hogy nem állok közétek, ha ő téged fog választani. Valójában nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz. Úgy értem én jót akarok nektek, de szeretem őt. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
Sajnos el tudtam képzelni, mivel én is így éreztem. Kicsit még mindig féltékeny tudtam rá lenni. Ez a lány annyira bájos és olyan szép. Szinte nem értettem, hogy Harry miért engem választott.
- Elhiszem, hogy most nehéz neked – pillantottam rá.
- Igen, mivel voltál hasonló helyzetben. De én is voltam a tiedben.
Ez is igaz. Ők is sokat beszélgettek, nevettek, egymáshoz értek, csókolóztak és a többi… Ebbe nem is igazán szerettem volna jobban belegondolni.
- Szóval tudod, hogy mennyire féltem attól, hogy ott hagy engem. Gondolom most te is ettől félsz. De muszáj elmondanom, hogy annak ellenére, hogy nem fogok rámászni, beszélgetni, fogok vele és továbbra is jó barátok leszünk. Ezen kívül én ugyan úgy turnézni fogok velük, mint eddig. Ott leszek vele, amikor te nem.
Pillanatok alatt sikerült elérnie, hogy borzalmasan érezzem magam. De minden esetre okosan csinálta. Mind végig barátságos volt és mintha csak tényeket közölne velem úgy mondta. Igaza is van. Ezek tények. Fogalmam sincs, hogy meddig maradnak, mivel még ők sem tudják. Csak abban tudtam reménykedni, hogy a kapcsolatunk most már elég erős, hogy ezt is átvészelje.
- Ezt szeretted volna elmondani nekem? – köszörültem meg a torkom, mikor már túl nagy lett a csend.
- Azt hiszem igen.
- Remek.
- Nem akarok veled rosszban lenni.
Érdekesen hangzott a szájából az előző mondatai után.
- De meg kell értened, hogy róla sem tudok lemondani teljesen.
Felsóhajtottam és ránéztem.
- Sejtettem, hogy nem lesz minden olyan egyszerű. És gondolom ez így is lesz, amíg egy sztárral fogok járni.
- De ő nem csak egy sztár, ő Harry.
Ezt pont nekem mondja? Kezdtem azt érezni, hogy ő azt próbálja bizonygatni, hogy nálam jobban ismeri és szereti. Sokkal régebb óta ismerem, mint ő. Sokkal több ideig volt velem, mint vele.
- Remek. Befejeztük a beszélgetést?
- Most dühös vagy?
- Mit gondolsz?
Kicsit elmosolyodott.
- Félted tőlem?
- Igen – mondtam ki őszintén, mire egy önelégült mosoly folyt az arcára.
- Győzzön a jobbik – kacsintott rám.
Ő ezt úgy fogta fel, mint valami játékot? Nem tudtam eligazodni rajta és a szavain. Ő is olyan undok kígyó lesz, mint az a másik szöszi?