2. Huszonötödik

Sziasztok. Bocsi, hogy csak most hozom az új részt, de sajnos semmi időm nincsen. Hamarosan itt egy fesztivál és több darabot is csinálunk és mindennap későn érek haza, meg tanulás meg stb... Szóval mostanság lehet, hogy kevesebb rész lesz, de amint vége van ennek az időszaknak elhalmozlak titeket. :))) Most egy kicsit hosszabbat hoztam. Lehet kicsit nyálas is... :P Jó olvasást!

- Ne mond, hogy nem zavar – ült le mellém Liam.
- Mármint mi?
Felvont szemöldökökkel nézett rám, mintha nem lenne túl egyértelmű. Imádtam, hogy a srácok ennyire ismertek. Főleg Liam. Vele tudtam a legtöbbet lelkizni.
- Nem akarok féltékenykedni. Tudom, hogy jóban vannak. Jobb lenne, ha hisztiznék? – fordultam felé, hogy ne bámuljam tovább őket.
- Hoppá – mondta ki és fejével a parkett felé biccentett. Időm sem volt arra fordulni, Lili huppant le mellém. Liamet, mintha villám érte volna felpattant. Éreztem, hogy a levegő feszült köztünk. Nem értettem miért akar most is engem zaklatni, amikor jól akarom magam érezni.
- Most mit fogsz csinálni? – kérdezte tőlem.
- Hogy érted?
- Hát tudod, hogy lassan megint turné.
Megrántottam a vállam és úgy tettem, mintha ez nem is lenne olyan nagy gond.
- Szakítotok?
- Nem hiszem. Meg amúgy sem sok közöd hozzá.
Ha már ő bunkó volt velem, akkor én miért ne legyek az? Nem értettem miért futja le velem ugyan azokat a köröket.
- Csak gondoltam megkérdezem. Mert tudod, nem leszel ott és nem fogod tudni, hogy mit csinál Harry. És hát mindenki tudja, hogy milyen is ő…
Kissé csodálkozva elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- El nem tudom képzelni, hogy lehetsz ennyire idegesítő.
- Jó. Te tudod. Én csak fel akartam hívni a figyelmedet a veszélyekre.
Liam gyorsan visszatért és máris jobban éreztem magam, hogy nem kell kettesben lennem a kígyóval. Hálásan rá mosolyodtam, mire ő kacsintott egyet. Hamarosan Danielle is lehuppant és Zayn Lissával. Az utóbbi pár egy elég heves csókcsatába kezdett a puffon és nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el. Aranyosak voltak.
Együtt volt a csipetcsapat én pedig nem mutattam valami sok lelkesedést. Azt hiszem ez érthető is. Először Lili, majd a turné, utána megint Lili. De nem akartam, hogy ő rontsa el a kedvem.
Hirtelen Harry rántott fel a fotelről és gyorsan helyet foglalt, majd az ölébe rántott.
- Megjöttem – jelentette ki, majd megcsókolt, amibe én belenevettem.
- Nehéz lett volna nem észrevenni.
- Hajaj, fiatalok, mi folyik ott a kanapén? – sandított Zaynékre. Megpróbáltam Harry száját befogni, hogy ne zavarja meg őket, de nem sikerült.
Úgy tűnt kicsit zavarba jöttek, mintha nem is vették észre eddig, hogy mi is itt vagyunk. Tényleg jól mutattak. Liamen kívül mindenkinek volt barátnője. Bár én éreztem, hogy napok kérdése és ismét összejön Daniellel. Én örültem volna neki.
Próbáltam a fejemből kiverni minden rossz gondolatot. Jól akartam magam érezni. Sokat táncoltam a többiekkel és az este alatt néhány pohár aljára néztünk. Hajnali három lehetett, amikor már kezdtem fáradt lenni. Ekkor már Susie és Niall eltűntek, ugyan így Louis és Eleanor. Liam pedig a többieket vitte haza. Nekünk is felajánlotta, de Harry azt mondta, hogy sétáljunk inkább. Szívesen benne voltam, csak kissé hideg volt. Amikor a zakóját felajánlotta, mindig azzal jöttem, hogy annyira nem is fázok, de közben tiszta libabőr voltam. Nem szerettem volna, ha a turné előtt megfázna. Főleg nem, ha az én hibámból. Végig fogtuk egymás kezét. Olyan hülyeségekről képesek voltunk beszélni. Annyit nevettem mellette. El sem tudtam képzelni, hogyan bírtam ki nélküle annyi ideig. Többé nem szeretném őt nélkülözni. Amikor az ajtóban álltunk megnéztem a kulcsot az ablakban, a virág mögött. Ott volt, ami azt jelentette, hogy Su nem otthon alszik.
- Akkor én megyek is – nézett rám Harry.
- Semmi próbálkozás, hogy itt aludhass? – vontam fel a szemöldökeimet, mire ő elnevette magát.
- Itt aludhatok? – kérdezte szkeptikusan.
Kinyitottam, majd belöktem az ajtót.
- Aludj.
Ismét felém kapta a tekintetét.
- Hol a csavar?
- Csavar?
- Ez túl könnyen ment – nézett rám gyanúsan.
 Miután bementünk, bezártam az ajtót és elővettem a telefonomat, hogy Susiet felhívjam, mi van vele. Azt mondta Niallnél lesz, aztán célozgatni kezdett szokás szerint, hogy miénk a ház.
- Na, mond, mi baj? – ölelt át hátulról. – Ha azért vagy mérges, mert nem szóltam, akkor igazad van.
Azt hittem jól csináltam mindent és nem volt feltűnő, hogy kicsit elkeseredtem. De az már nem is érdekelt, hogy nem mondta el. Nem foglalkoztam vele. Óvatosan maga felé fordított és apró puszikat nyomott az arcomra. Kezét csípőmre csúsztatta, majd lágyan megcsókolt. Egy jó ideig így álltunk, aztán ledöntött a kanapéra. Néhány csókot hintett a nyakamra, és amikor látta, hogy elég passzív vagyok a tekintetemet kereste.
- Van még valami baj? – sóhajtotta, de nem mozdult, ugyan úgy feküdtem alatta és zöld szemeit néztem.
- Nem akarom, hogy elmenj.
- De majd sokat látogatok vissza.
- Nem akarom, hogy mással legyél… és főleg nem, hogy Lilivel.
Ismét felsóhajtott és láttam rajta, hogy ő sejtette, hogy ezt fogom mondani.
- Mondtam, hogy én már nem érzek semmit iránta. Sőt nem is éreztem.
- Mégis lefeküdtél vele – fakadtam ki hirtelen, majd rájöttem, hogy lehet ezt nem kellett volna. De már mindegy volt.
Ekkor felült és én is követtem a példáját.
- Akkor ezért nem akartál velem semmit – nézett rám és mintha egy gúnyos mosoly is rejtőzött volna az arcán. Nem értettem, hogy neki ez miért vicces.
- Persze, hogy nem miután vele voltál…
- Ő mondta neked?
- Igen. Valójában mindenkinek mondta.
Most még szélesebben elmosolyodott és ez kicsit dühített.
- Mi van? – förmedtem rá.
- Semmi, semmi csak olyan naiv vagy. Miért hiszel el mindenkinek mindent?
Döbbenten néztem rá és meglepődöttségemet nem is rejtegettem. Megsimította az arcom.
- Én nem feküdtem le vele. Eszembe se jutott. Szerinted miért őrülök meg lassan? Nem akarok senki mást csak téged.
Lehet, hogy nagyon nyálas volt, amit mondott, de roppant jól esett. Hirtelen minden olyan jobb lett. Én magam sem hittem, hogy ez a dolog ennyire aggasztott. Most, hogy kiderült az igazság, már más volt a helyzet. Sokkal nyugodtabb voltam. Hiába voltam annyira naiv, nehezen tudtam elhinni, hogy Harry komolyan ennyire szeret engem. Nehéz volt elhinni, pedig annyiszor bebizonyította már.