2013. március 29., péntek

2. Harry szemszöge

Sziasztok! :) Meg hoztam az új részt, ami összefoglalja, hogy mi történt a fic második "évadában" csak éppen Harry szemszögéből. Próbáltam majdnem az összes részt bele vonni, hát ennyire sikerült. Arra gondoltam, hogy lassan egy éves lesz a blog, bár azt már nem fogja megérni. Nem szeretném húzni-vonni ezt a történetet a végtelenségig. Szóval lassan be fogom fejezni. Így is jóval hosszabb, mint ahogy terveztem. A következő rész lesz az utolsó, amit kicsit hosszabbra tervezek. :) De ne keseregjetek, mert a másik blogom még csak most indult és annak is hosszú életet szánok, szóval ott majd még olvashattok. Jó olvasást!

***
Talán Susienak igaza volt. Az utóbbi időben kerültem őt egy kicsit. De pontosan tudta, hogy miért. Ő látta rajtam a legjobban, hogy mi van velem. Persze a srácok is tudtak mindenről, de Su mégis csak nőből van. Hiába voltam együtt Lilivel még mindig őrülten hiányozz Shell. Tudtam, hogy ez így is lesz. Komolyan szerettem a mostani barátnőm, de nem tudta elérni, hogy annyira belé szeressek. Szerintem ezt ő is érezhette.
Amikor elkezdődött a turné, akkor ismertem meg Lilit, mivel ő is velünk utazott. Non stop velünk volt. Nagyon szimpatikus volt nekem. Sokat beszélgettünk. Látta rajtam, hogy nincs velem minden rendben, így esett, hogy meséltem neki Shellről. Nem vagyok az a típus, aki mindenkinek elmondja a gondjait, de róla jó volt beszélni, mert visszaemlékeztem, hogy mennyire jól éreztem magam vele. Persze utána meg mérhetetlen szomorúság fogott el, mivel rohadt messze volt tőlem.
- Sajnálom, ami veletek történt – mondta az egyik este, mikor csak mi ketten voltunk fenn a buszon.
- Én is – húztam el a szám egy mosolyba, ami hamar eltűnt.
- Túl kellene tenned magad rajta. Úgy értem, semmi sem tart örökké. Örülj neki, hogy szép emlékek fűznek hozzá, de lehet, jobb lenne, ha tovább lépnél. Ha találnál valakit, aki talán még boldogabbá tenne.
Tudtam, hogy igaza van. Én is gondoltam már erre, csak cselekedni sokkal nehezebb volt. Fejben minden egyszerűnek tűnt, de mikor oda került a sor, hogy na, akkor túllendülök ezen, akkor hirtelen nem tudtam mit tenni.
Ekkor Lili közelebb húzódott hozzám és hajamba túrt. Megcsókoltam. Mindig éreztem, hogy ő nem csak barátként tekint rám én meg abban reménykedtem, hogy talán tud rajtam segíteni. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Már az elején elmondtam neki, hogy de nem annyira biztos az, hogy ebből lesz valami. Nem akartam vele játszadozni, mert nem azt érdemelné.
***
Kinyílt az ajtó és hirtelen minden tekintet a belépő lányokra szegeződött.
- Áh, semmi baj Shell, végül is csak fél órát késtél! – szólalt meg elsőként Lissa.
- Sajnálom skacok – húzta el a száját és beljebb jött.
- Van, ami soha sem változik – nevette Zayn. Számomra az volt a meglepő, hogy Lilivel érkezett, aki rögvest a nyakamba borult és szenvedélyesen megcsókolt. Erősen éreztem ebben a szándékosságot. Ennyire sosem szokott nekem örülni. Biztosra vettem, hogy Shell előtt szeretne felvágni, így én próbáltam vele kicsit ridegebb maradni. Akkor ment fel bennem a pumpa, mikor Cody is ugyan így tett.
- De a lényeg, hogy már itt van – karolta át Shell nyakát és vigyorgott, mint egy félnótás. – Szóval kezdhetjük a munkát.
Kezdtem féltékeny lenni. Persze semmi jogom nem volt, mivel nekem volt barátnőm, de akkor is zavart, hogy ennyire jóban van a sráccal.
Mikor végeztünk akkor megbeszéltük, hogy este buli lesz. Remek ötletnek tűnt. A srácok le akartak lépni és mentem is velük. Közben eszembe jutott, hogy talán nem kellene egyedül hagynom Shellt azzal a fiúval. Talán most kellene vele beszélnem, amíg ez kettesben lehetséges. Amikor visszafordultam, hallottam, hogy beszélgetnek, de nem értettem, hogy miről. Nem szerettem volna hallgatózni. Amikor beléptem a helységbe azt láttam, hogy ölelkezve állnak. Kissé lefagytam, de nem vártam meg, hogy mi fog történni. E helyett köhintettem egyet, hogy tudassam, itt vagyok. Kissé szétrebbentek.
- Ne haragudjatok. Shell beszélhetnénk? – szólaltam meg kicsit zavartan.
- Már itt sem vagyok – sziszegte Cody és nyomott egy puszit arcára, majd szándékosan úgy ment ki az ajtón, hogy közben vállal nekem ütközött. Szándékosan hergelni akart és azt várta talán, hogy én majd idegesen kikelek magamból. Kicsit még szórakoztatott is a dühe. Amikor hallottam, hogy bezáródik az ajtó mögöttem, akkor közelebb léptem és Ell tekintetét kerestem.
- Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva és olyan sutának éreztem ezt a kérdést. De hirtelen semmi sem jutott az eszembe annyira megszédített.
- Kreatív vagy – jegyezte meg kissé ingerülten – De köszönöm meg vagyok.
- Cody és te… - nem fejeztem be.
- Nem vagyunk együtt, ha erre gondolsz.
Megkönnyebbültem. De tényleg. Sejtettem, hogy nincsenek együtt, de féltem, hogy mi van ha mégis. Bár akkor sem tudtam volna mit tenni.
- Lili aranyos lány – szólalt meg.
- Igen az – eresztettem el egy könnyed mosolyt. – De valójában nem erről szerettem volna beszélni, hanem, rólunk.
Kicsit vártam hátha mond valamit és azon törtem a fejem, hogy én mit mondjak. Már az, hogy itt vagyok vele, hogy itt áll előttem teljesen kikészített. Annyira hiányzott, hogy szinte megőrültem.
- Kikészít, hogy nem szólunk egymáshoz. Hogy még csak egymásra sem nézünk – fakadtam ki
- Mit vártál?
Karba tette a kezeit és nekem úgy tűnt, hogy próbál nagyon keménynek tűnni, de a szemeibe nézve nem ezt láttam.
- Hát nem ezt…
- Harry attól még, hogy híres vagy nem fogok neked mindent megbocsájtani.
- Tudom, hogy elrontottam.
- Elrontottad? – emelte meg a hangját. – Elbasztad, elég rendesen!
- Nem szerettem volna neked fájdalmat okozni. Neked szerettem volna jót.
- Akkor ezt nagyon elcseszted! Gratulálok!
- Shell!
Ritkán hallottam őt káromkodni, de csak úgy dőltek belőle ezek a szavak. Rettenetes volt tőle hallani, hogy mennyire béna vagyok.
- Remek, megint bőgök – törölt le pár cseppet. – Én, megértelek Harry. Ennek vége. Hagyjuk egymást. Neked ott van Lili, meg a turné. Nekem meg az egyetem.
Sírt és megint miattam. E miatt utáltam magam. Nem akartam fájdalmat okozni neki mégis megtettem és nem először. Közelebb léptem hozzá.
- Én még mindig szeretlek – mondtam ki a legőszintébben.
- Hát én nem – vágta rá, amin kicsit elmosolyodtam, mert éreztem, hogy ez nem igaz. - Ha így van, akkor miért vagy együtt Lilivel? Ha annyira szeretnél, akkor én kellenék!
- Shell ezt nem értheted. A média miatt van… Lehet, hogy az senkit sem érdekel, hogy te kivel vagy együtt, de nekem minden lélegzetemet követik.
- Igazad van – lépett egyet hátrébb. – Végül is én kit érdekelek? Velem nem lehet csillogni… Ki vagyok én? – vágta a fejemhez. Megfogtam a csuklóját és oda rántottam magamhoz. Gondolkodás nélkül támadtam le az ajkait. Ekkor jöttem rá, hogy jobban hiányzott, mint gondoltam. Egy csóknál sokkal többet akartam, mégis én szakítottam meg.
- Jobb lenne, ha a srácok után mennél.
- De még nem -
- Szerintem mindent megbeszéltünk. Majd este a buliban találkozunk, szia Harry!
És igen a buli egészen érdekesen alakult. Ugyanis Louis fizette az italt és úgy töltötte belénk, mintha víz volna. Neki és Shellnek kissé meg is ártott. Én nem akartam többet inni, hogy vigyázhassak rájuk és Liam is így tett.
- Jobb lenne, ha Shell felvennél egy pulcsit.
- Nem kell, meleg van – tiltakozott makacsul, ahogy szokott.
- Talán igaza van – vettem le az enyémet. Pólóban éreztem, hogy tényleg hűvös az idő, így felé nyújtottam.
- Mondtam, nem kell, köszönöm.
Megráztam a fejem bosszankodva, hogy hogyan lehet ilyen makacs, amikor szemmel láthatóan majd megfagy. Nagyon nehezen sikerült rá adnom. Amikor új helyre érkeztünk Louis megint inni kezdett és Shellt is meghívta. Nem tudom miért szerette volna ennyire leitatni, de én féltettem.
- Haver, szerintem elég lesz ennyi.
- Nem! – vágta rá Shell és azzal a lendülettel lehúzta a színes löttyöt.
- Shell nem kellene többet innod.
- Lehet, igazad van. Nem kellene ide adnod a pulcsid, a barátnőd mérges lesz – vágott vissza. Kissé rosszul esett, amit mondott, de Lili érdekelt most a legkevésbé.
Susie eltűnt, így barátnőjét nálunk kellett elszállásolnunk. Mintha egy ördögi terv lenne az egész. Louis szobájában voltam és őt próbáltam ágyba kényszeríteni.
- Harry nem velem kellene foglalkoznod. Megoldottam, hogy Ell itt aludjon – kacsintott rám. Szinte sejtettem, hogy ezt ők találták ki. Átmentem a vendégszobába, ahol az említett személy volt és ő sem akaródzott aludni. Próbáltam meggyőzni, hogy majd máskor folytatjuk a bulit még be is takargattam.
- Jó éjt Shell!
- Puszit nem is kapok?
Ezen kissé elmosolyogtam. Olyan volt most, mint egy ötéves kislány. Oda hajoltam, mire ő megcsókolt. Hatalmasat dobbant a szívem és az agyamba megjelent egy rózsaszín köd. Örömmel töltött el, hogy most ő kezdeményezett. Nagyon hosszúra nyúlt, de mikor meghallottam az ajtó nyitódást, azonnal egyenesbe vágtam magam.
- Bocs, csak meg akartam nézni, hogy minden rendben-e… öö… látom igen… szóval… khm… megyek is – makogta. Hirtelen kissé feszült lettem. Talán jobb is, hogy ránk nyitott. Nem szerettem volna kihasználni, hogy Shell részeg.
- Szerintem jobb lesz, ha megyek.
- Szeretlek.
Egy szó volt csupán, de azt éreztem, mintha kettőhúszat vezettek volna belém. Nem mondtam semmit, mert nem tudtam. Csak lassan kimentem a szobából. Este aludni sem bírtam csak forgolódtam és azon járt az eszem, hogy mit kellene csinálnom.
***
Aztán pedig az egyik szarság jött a másik után. A fiúk minden egyes nap elmondták nekem, hogy mi a fenéért nem teszek semmit. Miért nem szakítok Lilivel. Elmondtam neki, hogy csókolóztam Shellel. Nem örült, de mérges sem volt, ami sokkal rosszabb volt mindennél. Miért nem volt az?! Utáltam őt szédíteni. Gyűlöltem. Szakítottam is vele. Ennek fő oka az volt, hogy Susie elárulta azért költöztette magukhoz, hogy én többet találkozzak, Ellel és számtalanszor kiveséztem vele ezt a témát. A másik pedig Cody volt. Annyira féltékeny voltam, amiért vele van, hogy meg tudtam volna ütni a srácot. Tényleg kikészített, hogy most ő vigasztalja Shellt. Aztán pedig egyik nap elhívott egy kávézóba és beszélgettünk kicsit. Kiderült, hogy egészen rendes srác. És tényleg nagyon szereti Shellt, de nem tudtam elhinni, hogy jobban, mint én.
Már mindenki azzal jött, hogy csináljak valamit, mert nem bírják nézni ezt a szenvedést. Mert mind a ketten küszködtünk. Ennek tényleg véget kellett vetni.
- Szia – köszöntött, majd beljebb tessékelt. – Lili nincs itt.
- Sziasztok. Öm... Valójában, nem is vele szerettem volna beszélgetni, hanem veled.
- Most nem igazán alkalmas.
- Én menni készültem – szólalt meg Cody Ell mögül és már vette is a cipőjét. – Szóval csak nyugodtan.
- De nem kell menned – nézett rá
- Nem, komolyan megyek.
Egy csókot váltottak és most nem éreztem magam féltékenynek, mert ez a búcsú volt. Aztán ketten maradtunk.
- Emlékszel Liam ajándékára? Mikor megismerted azt a srácot.
Csak bólintott egyet.
- Meg amikor meséltél Jackről. Meg eleve, ha csak rád nézett egy fiú… Most is valami ilyesmit érzek, csak sokkal erősebben – nézetem szemeibe és hatalmasat sóhajtottam. – Ha tudnád, hogy mennyire féltelek itt hagyni. Attól féltem, hogy majd találsz valakit.
- Aztán te találtál – vetette oda.
- Beszéltem ma Lilivel.
- Harry. Nem kell magyarázkodnod. Volt köztünk valami. Én szerelmes voltam beléd - a múlt idő elég rosszul esett. - De egyszer mindennek vége. Jó volt veled és én megértem, hogy neked a turné fontos volt. Közben találtál valakit, aki jobban érdekel nálam. Ezzel nincs baj, hiszen szakítottál velem. Ne rontsuk el a kapcsolatunknak az emlékét. Jó volt, vége van, most már nem tartozunk egymásnak magyarázattal. Lehet, jobb lenne, ha nem találkoznánk ennyit, mert könnyebb lenne mind a kettőnknek. Hidd el én próbálkoztam is. Csak mivel én is itt lakom.
- De Shell -
- Nem kell mondanod semmit – vágott a szavamba. – Kicsit nehéz helyzet, mivel a srácokkal én is jóban vagyok. Abban bízom, hogy idővel jobb lesz ez és nem lesz ilyen nehéz.
Nem voltam képes tovább hallgatni a hülyeségeit. Megfogtam a derekát és ajkaimat övének tapasztottam és puhán megcsókoltam.
- Megengeded végre, hogy befejezzem a mondani valóm? – mosolyodtam el. - Hülye vagyok. Tessék kimondtam. Az a furcsa, hogy én magam ezt észre sem vettem. A srácok figyelmeztettek. Susie minden nap elmondja és még Cody is. Még ő is beszélt velem. Sőt Lili is. Ennyi embernek kellett a szemembe mondania, hogy mekkora idiótának tart, ahhoz, hogy végre én is belássam. Lilinek ma megmondtam, hogy nagyon szeretem, de sajnos nem vagyok szerelmes belé. Amióta ismerlek nem is tudok másra úgy nézni. Próbáltam hidd el, mert hiányoztál nagyon. Azt hittem jót teszek, közben meg rohadtul elcsesztem. Sajnálom.
Láttam, hogy hallgat. Én meg egészen elgyengültem, de sírni azért nem akartam.
- Nem akarlak Codyval látni, mert iszonyat féltékeny vagyok, hogy ő jobban bánt veled, mint én. Tudom, hogy most már komolyan el kellene döntenem, mit akarok, mert nem játszadozhatok veled és nem is akarok. Megértem, ha azt mondod, hogy nem, de mi lenne, ha újra kezdenénk?
- NEM! – vágta rá azonnal. – Semmiféleképpen sem szeretném újra kezdeni Harry. Nekem sokat jelentett az az idő, amit együtt töltöttünk. Nem lehetne, hogy onnan folytatjuk?
Eleinte teljesen meghökkentem, majd széles vigyor futott arcomra.
- Ahogy szeretnéd! – válaszoltam öröm ittasan és meg szerettem volna csókolni, de nem hagyta.
- És nagyon ajánlom, hogy engesztelj ki!
- Azon leszek.
***
Aztán a dolgok egészen jól alakultak. Shellel jól alakultak a dolgaink. De mivel ő is szenvedett, miattam úgy gondolta, hogy most ő fog engem kínozni. Roppant mód élvezte az ilyesmit. Nem aludhattam soha nála. Ha mégis ne talántán megengedte, akkor sem történhetett semmi, pedig én már nagyon vágytam rá. Mióta vele vagyok, senki mással nem is voltam. És nem is szerettem volna. Féltem, hogy megint kezdődik majd a turné és, hogy mi lesz velünk. Paul hozta is a rossz hírt, hogy hamarosan indulunk. Nem mertem szólni Shellnek. Nem is tudtam hogyan kellene neki elmondanom. Tökre féltem. Aztán egy koncert után szó esett erről és Ell számára akkor derült ki.
- Itt vagyok, siettem. Jó hideg van. Nem fázol? Te sírtál? – lepődtem meg.
- Nem.
Elengedtem egy hangos sóhajt és kibújtam a zakómból. Shell sosem ismerte el ha valami baja volt. Úgy kellett kiszedi belőle, de sokszor az sem sikerült.
- Tudom, hogy szemétség volt tőlem, hogy nem mondtam el. Csak nem bírtam. Nem tudtam mikor kellene.
- Mióta tudod?
- Régóta.
- Ugye nem azért békültél ki velem, hogy megnyugtass, aztán megint szakíts velem?
- Shell! – fogtam meg a kezeit. – Komolyan ezt nézed ki belőlem?
Szarul esett, hogy ilyesmit feltételez rólam. Tudhatná, hogy nem ilyen vagyok. Túlságosan szeretem.
- Megértem, ha mérges vagy ha -
- Nem vagyok mérges – tiltakozott.  – Csak félek attól, hogy megint távol leszel tőlem.
Rá mosolyodtam és próbáltam ezt a gondolatot elhessegetni. Magamhoz vontam.
- Most más lesz. Majd kitalálunk valamit.
Felnézett rám én pedig könnyes arcából kisimítottam néhány tincset.
- De abba kellene hagynod a sírást, mert foltos lesz a pólóm.
Erre a kijelentésére ököllel hasba vágott.
- Szemét vagy Harry Styles, ugye tudsz róla?
- Ezért szeretsz, nem?
Értetlenül nézett rám és hátrált csöppet.
- Ezt kimondta neked?
- Mert nem igaz? – vigyorogtam még mindig önelégülten.
- Nem éppen… - húzta el a száját – Sajnálom.
Megveregette a vállam és el akart mellettem sétálni, mikor megint magamhoz húztam és megcsókoltam. Mikor abba hagytam ő még folytatta volna, mire elkuncogtam magam.
- Mond ki!
- Nem.
- Na! – nézetem rám gyerekesen.
- Nem, menjünk, mert a többiek biztosan várnak már.
- Jó, csak mond ki.
- Miért?
- Mert szeretem hallani.
- Szeretlek.
***
- Shell, mit szólnál, ha a turné után összeköltöznénk?- vetettem fel a kérdésem. Régóta gondolkodtam már ezen, de csak most lettem teljesen biztos abban, hogy jó lenne.
- Nem is tudom Harry – bökte ki nehezen.
- Mi a baj? Te nem szeretnéd?
- Nem arról van szó, csak nem rég költöztünk ide. És Susieval lakunk itt, együtt tartjuk fenn. Ez rengeteg pénz.
- Arra ne legyen gondod.
- Nem akarok rajtad függeni és élősködni. Úgy értem az, hogy néz ki, hogy a te pénzed megy el minden féle hülyeségre.
- De ez nem hülyeség. Én komolyan nagyon szeretném, és nem érdekel a pénz és Susie is megoldaná. Tudom, hogy Niall is valami ilyesmivel készül. Eladhatnánk ezt a lakást és meg lenne oldva.
Persze ezt nem lehetett eldönteni csak úgy, de reménykedtem benne, hogy úgy dönt, hogy jó lenne együtt élni
- De, ha úgy jössz vissza a turnéról, hogy meggondoltad magad, akkor biztos, hogy szétverlek.
- Rendben – nevettem el magam.
Szerintem fogalma sem volt arról, hogy mennyire szeretem. Mikor Louis megosztotta velünk, hogy Eleanor babát vár boldog voltam. Tudtam, hogy náluk már nagyon komoly a dolog.
Azt szerettem volna, ha ez nálunk is még komolyabbá válna.
***
A turné előtti utolsó londoni koncertünk is elérkezett. A színpadra lépésünk következett, de előtte egy csapat kiáltást csináltunk, hogy kicsit lazábban kezdhessünk neki a koncertnek. Mikor kigyúltak a fények és felsiettünk a színpadra a rajongók örült kiabálásba kezdtek.
- Szép jó estét – szólalt meg Liam. – Huh de sokan vagyunk ma este.
Erre ismét érkezett hangos válasz. Annyira érdekes volt látni, hogy mindenki mennyire izgatott. Elkezdtük a dalokat énekelni és közben pörögtünk a színpadon. Minden féle hülyeséget csináltunk szokásunkhoz híven. A lassabb számokat a végére hagytuk. Én személy szerint ezeket leginkább Shellnek énekeltem. A rajongók közül sokan sírtak, hogy most elhagyjuk Angliát. Engem pedig az szomorított el, hogy most majd nem találkozhatok mindennap a barátnőmmel. Sokszor tekintettem ki rá. Aztán pedig elérkezett az est fénypontja.
- Azért, hogy mégis egy kis örömet is okozzunk készültünk nektek egy új számmal, amit ti hallhattok először – mondta Zayn majd rám pillantott, hogy folytassam.
- Egy olyan személy költeménye ez a dal, aki már segített nekünk zenében, aki nagyon közel áll hozzánk. Szóval köszönjük ezt a dalt Shellnek, Lissának és Codynak.
Ismét hallani lehetett a rajongók sikítozását. Mindenki tudta, hogy kiről van szó. Az újságok rengeteget írtak róla, és aminek örültem, hogy rengetegen szerették Shellt. Mondjuk ezt sejtettem, hogy így lesz, hiszen őt nem lehet nem szeretni.
Miután elénekeltük a dalt megköszöntük az estét, meghajoltunk és a fények kialudtak. Kissé tényleg szomorú volt ezt így látni. A színpadról leérve a lányok már ott is voltak mellettünk.
- Zseniálisak vagytok – szólalt meg Danielle és megcsókolta Liamet, mire mi mind tapsolni kezdtünk. Tehát újra együtt vannak. Ennek nagyon örültem.
- Nagyszerű volt fiúk. Shell köszönjük ezt a remek dalt, add át a többieknek is.
- Paul – jelent meg mögötte két férfi. – Nagyon gratulálunk a koncerthez. És a dalokhoz is remekek voltak.
Láttam, hogy Shellre néznek, majd az egyik kezet nyújtott neki.
- Nagyon szép munka volt. A nevem Eric Danier. Hallgattuk ezt a dalt és nagyon megtetszett. Van egy most berobbanó tini bandánk. Nagyon örülnék, ha esetleg számukra is készítenél dalokat, persze megfizetnénk rendesen – kacsintott rá.
Shell rám nézett vigyorogva engem pedig hatalmas büszkeség töltött el. Átöleltem a vállát.
- Azt hiszem, előtte a menedzserével kellene beszélnie – köhintette oda Paul.
- Oh, igen. Hol találom?
- Itt áll maga előtt.
Értetlenül pislogott és kérdően nézett rám Ell, hogy magyarázzam meg neki, hogy most mi a fene van. Erre csak szélesen elvigyorodtam. Ekkor tudtam, hogy nem kell búcsúzkodnunk.

2 megjegyzés:

  1. Szia!!! Csak tegnap találtam a blogod és folyton olvastam hogy utolérjelek, de nem kellett volna, mert most meg izgulok hogy mi lesz.:S imádom a blogodat, nagyon jól írsz és izgalmas, SIESS!!!!<3

    VálaszTörlés
  2. Imádom :) hihetetlenül sajnálom,hogy vége lesz,mert ez volt az 1.fanfic amit elkezdtem olvasni,szóval nagyon közel áll a szívemhez :) viszont annak örülök h van 1 új blogod és tuti h az is legalább ilyen jó lesz ;) tehát én garantáltan olvasni foglak! :) xx

    VálaszTörlés