2. Tizenhetedik

Sziasztok. :D Látom, hogy az oldal látogatottsága milyen szépen nő. Kicsit utána néztem néhány adatnak a weboldallal kapcsolatban. Meglepődve láttam, hogy nem csak Magyarországról érkeznek olvasók, hanem olyan országok szerepelnek, mint Ukrajna, Románia, de számomra a meglepő Svájc, Oroszország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és még van pár ország. :DD Iszonyatosan meglepődtem, nem is gondoltam volna. :D A másik, hogy nem csak gépről, hanem mobilról és mindenféle kütyüről felmerészkedtek az oldalra. :DD Az első részt már 297x nyitották meg de nem ez a legnagyobb szám. A negyvenegyedik részt 559x. Komolyan itt hüledezek. Köszönöm szépen mindenkinek. :))) Roppant jól esik. Remélem ilyen szépen haladunk teljesen a blog végéig és megmaradnak a kedves olvasóim. :D Szóval jó olvasást a következő részhez.

Miután ezt megbeszéltük Harryvel ő azt szerette volna, ha együtt töltjük a napot. Én is erre vágytam mindennél jobban, de nem tehettem ezt Codyval. Az volt az első, hogy felhívtam és megbeszéltük, hogy találkozunk. Úgy hallottam a hangján, hogy ő már sejti, hogy mi a helyzet. Sőt már akkor úgy tűnt, mikor megpillantotta Harryt az ajtóban.
Amikor megérkeztem ő már ott volt. Megpillantott és nem próbálkozott öleléssel vagy csókkal, ahogyan szokott. Egy halvány mosolyt láttam ajka szegletében.
- Tudom, mi következik – tette zsebre a kezeit.
- Sajnálom.
- Én is.
Láttam rajta, hogy mennyire szomorúvá tettem. Borzalmas érzés volt így látni. Bebizonyította, hogy rengeteg mindent megtenne értem. Tudom, hogy fontos vagyok számára én meg így elbánok vele. Kedvelem őt. Nagyon is. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy szerelmes vagyok belé, mert ez nem igaz. De ettől függetlenül ezt nem érdemelte tőlem.
- Hé, Shell, nehogy el kezd sírni! – lépett közelebb. – Nem kell, hogy rosszul érezd magad. Mind a ketten tudtuk, hogy mi lesz ennek a vége. Te magad is elmondtad, hogy nem akarsz hitegetni.
- Igen, csak szar érzés, hogy ezt tettem veled.
Megpróbáltam a könnyeimet visszatartani, hiszen nem nekem kellene sírnom. Én tettem ezt és vállalnom, kell a következményeket.
- Nem te tetted… Én is ezt akartam. Beszéltem Harryvel erről. Én is azt akartam, hogy ez így történjen. Neked szerettem volna jót.
- Köszönöm.
Erre elmosolyodott és széttárta a karjait én pedig oda bújtam hozzá. Azt hiszem, hogy idővel ő is boldoggá tudott volna tenni. Ebben biztos vagyok.
- Bánhatom majd pár év múlva, hogy kit dobtam el magamtól.
- Jó nagy szamár vagy – nevetett fel, mire a karjába bokszoltam.
- Azért ne legyél ilyen nagyra magaddal.
- Igen is!
Egymásra néztünk mosolyogva, majd ismét nevetésben törtünk ki. Reméltem, hogy a kapcsolatunk rendben lesz. Önzőség, de nagy szükségem van rá. Már csak az kellett, hogy Susieval megbeszéljek mindent. Ő következett. Direkt hamar haza értem, hogyha jönne, akkor már is neki eshessek.
Nem telt bele sok időbe. Nyílt az ajtó és a nappaliban ücsörögtem. Nagyot dobbant a szívem és izgultam, hogy köztünk is minden rendbe legyen. Azt éreztem, hogy jól haladnak a dolgaim. Már csak ő hiányzott.
- Szia – lépett be a szobába. – Nem hittem volna, hogy itthon leszel, főleg azt nem, hogy egyedül – nézett rám gyanúsan. – Mi van Harryvel? Csak azt nem mond, hogy nem békültetek ki – szemei kikerekedtek és leült mellém.
- De…
Kifújta a levegőt és nyugodtabbnak tűnt.
- Honnan tudtad, hogy mi történt?
- Aj, tudom, hogy egy gonosz dögnek tűntem az utóbbi napokban.
- Annál sokkal rosszabbnak – forgattam meg a szemeim.
- Rettentően sajnálom. Komolyan neked szerettem volna jót, mint ahogy közölünk szinte mindenki.
- Susie elmagyaráznád, hogy mégis hogyan.
Kicsit kényelmesebb pózba helyezte magát, majd elengedett egy hatalmas sóhajt.
- Rengeteget beszélgettem Harryvel rólad. Szerintem többet, mint bármelyik fiú. Lilivel semmi bajom, de nem ő a legjobb barátnőm… hanem te, még ha nem is azt érezted. De ez is egy terv része volt. Elsőnek, amikor Lili nem tudott hol lakni, az volt az ötlet, hogy a fiúknál éljen. De én megbeszéltem vele, hogy inkább nálunk. Te ezt támadásnak vetted, de képzeld csak el, hogy mi lett volna, ha még is csak náluk lakik… Akkor nem látott volna Harry minden nap. Akkor bizonyára teljesen kizártátok volna egymást. Így pedig szenvedett rendesen, ahogy te is. Aztán ez sem hatott. Azzal próbálkoztam, hogy eltávolodok tőled. Nem akartalak megbántani, csak azt akartam, hogy Harry úgy lássa, egyedül vagyok, hogy szükséged van rá.
Teljesen ledöbbenve hallgattam végig és azt sem tudtam, hogy mit kellene mondanom.
- Jézusom miket szövögetettetek a hátam mögött. Ugye ez minden, amiről tudnom kellene?
- Azt hiszem igen – mosolyodott rám. Aztán jó szorosan megölelt. – Túl könnyen lehitted, hogy ellened fordulok, ez azért egy kicsit fáj.
- Túl jó színész vagy – nevettem.
- Köszönöm. De jóváteszem. Szóval arra gondoltam, hogy ma egyedül fogsz itthon éjszakázni. Illetve azt hívsz meg akit csak szeretnél, hogy ne unatkozz.
Rám kacsintott és én megráztam a fejem. Susie még mindig ugyan az a Susie.
- Nincs rá szükség. Had teperjen csak – mosolyodtam rá ravaszul. Hiába békültünk ki, nem hagyhattam, hogy Harrynek ennyire könnyű legyen a dolga.