2. Huszonhetedik

Itt az új rész. Várom a kommenteket és a másik oldalamra is, mert még nem sok érkezett. http://goodluckavril.blogspot.hu/

Hamarosan a fiúk is be lettek avatva. Alig volt időnk. Egy és fél nap alatt csináltuk meg Codyval és Lissával. 36 órát nem is aludtam. A fiúknak pedig minél hamarabb meg kellett tanulniuk.
- Hé, hé, Kicsim – simított végig kedvesen az arcomon.
Nyújtóztam egyet majd kinyitottam a szemeimet.
- Végeztetek?
- Még nem, csak láttam, hogy elaludtál. Menj haza nyugodtan.
- Nem akarok – ültem fel és megdörzsöltem a szemimet.
- Látom milyen fáradt vagy. Jobb lenne, ha otthon aludnál.
- Megvárlak.
Tényleg hulla voltam. De csak pár nap és nekik menniük kell. Nem szerettem volna nélküle lenni még, aludni se tudtam, ha ő nincs ott. Hamarosan elmegy, és nem láthatom mindennap.
- Mit szólnál ahhoz, ha hazamennél, én meg majd megyek, ha itt végeztem.
Addig győzködött, míg én bele mentem, mert nem tehettem mást. Szóval Susival tartottam. Persze ő vezetett.
- Iszonyat jó lett ez a dal. Ez lesz a kedvencem – mosolyodott rám.
- Hát remélem, hogy tetszeni fog a rajongóknak is.
- Tudom, hogy leszoktál a twitterről, meg a hírek olvasásáról, de azért mondom, hogy minden tele van veletek. És mindenki nagyon kíváncsi arra, hogy Shell mit alkotott.
- Nem csak én csináltam.
- Igen, de a többiek még nem olyan érdekesek ebből a szempontból. Codynak csak a nevét tudják és, hogy egy kis ideig együtt voltatok.
- Honnan tud mindenki mindig ennyi mindent – sóhajtottam.
- Észre sem veszed, már ha követnek vagy figyelnek…
Ebben igaza volt. Az elején igen, de már nem is figyelek ilyenekre. Talán, mert nem is akarok, vagy nem tudom.
- Susi – pillantottam rá kiskutya szemekkel.
- Na, mondd!
Szorosan megöleltem, már amennyire az autóban tudtam.
- Semmi – mondtam halkan. Mikor már egy jó ideje tartott, akkor elnevette magát.
- Nem Harry vagyok. Meg van még néhány nap, ne most búcsúzkodjunk.
- Igaz – eresztetem el.
Kiszálltunk az autóból és a házba igyekeztünk. Eléggé esett az eső és csak pár pillanatig voltam kint még is kicsit eláztam.
- Ugye majd vigyázol Harryre? Már, mint nem akarom, hogy Lili bármit is csináljon.
- Komolyan engem kérsz meg? – húzta el az ajkait. – Magamra sem tudok vigyázni.
- Azt tudom – öltöttem rá a nyelvem. – Olyan üres lesz nélküled megint a ház.
- Majd hozol ide fiúkat – kacsintott, mire én felvont szemöldökkel néztem rá. – csak vicc volt –tette hozzá halkabban.
Levettem a vizes pulcsim és cipőm, majd a konyhába mentem.
- Már nem is vagyok álmos.
- Két perc múlva úgy fogsz aludni – nevette el magát. Az utóbbi időben tényleg így volt. Ahogy vízszintesbe kerültem már aludtam is.
- Niall is jön?
- Nem hiszem – rántott vállat.
- Na, ez úgy hangzott, mintha baj lenne – néztem rá.
- Áh, nincs, csak most kicsit meg van őrülve.
- Mert?
- Nem tudom. Kicsit másabb.
- Az nem túl jó – húztam el a szám.
- Hát nem – kicsit komoly volt, de aztán rám mosolyodott. – Majd megbeszéljük úgy is a dolgokat.
Kivett a hűtőből egy ásványvizet és annak társaságában ment aludni. Kicsit töprengtem azon, hogy mit jelenthet az, hogy kicsit másabb. Nekem nem is nagyon tűnt fel. Ránéztem az órára és hajnali fél egy volt. És Susienak igaza lett, ahogy a fejem a párnához ért, már aludtam.