Harmincegyedik

Sziasztok! :) Hoztam egy újabb részt és abban reménykedek, hogy még ma meg lesz a 2000 látogató! :))) *-* Hajrá emberek és jó olvasást! ;)

Az járt a fejemben, hogy ez nem is velem történik. Nem hívtam Susiet, mert nem volt erőm beszélgetni most vele. Senkivel nem lett volna. Az zavart a legjobban, hogy olyan naiv voltam. Persze, hogy ez történik. Híresek, akik bárkit megkaphatnak. Én meg csak egy régi ismerőse vagyok, aki még csak nem is különösebben szép vagy tehetséges. Ugyan akkor mérges is voltam rá, mivel, ha neki nem kell kapcsolat, akkor engem minek szédít, de magamra sokkal mérgesebb voltam, azért, hogy nem vagyok neki elég jó. Ez a gondolat pedig rettentő módon idegesített. Megcsörrent a telefon én pedig összerezzentem, mivel az egyik számuk szólalt meg a srácoknak. Attól féltem, hogy Harry az és félve pillantottam a kijelzőre és Susie nevét olvastam. Megtöröltem a szemem és vettem pár mély levegőt.
- Szia – mondtam színlelt nyugodtsággal. – Elolvastam. Nos érdekes. Remélem Niall nem csinált semmit.
- Nem, ő semmit sem. De Harry… Bánt igaz?
- Nem úgy különösebben nem…
- De hát te magad mondtad, hogy már nem barátként nézel rá.
- Igen, tudom, hogy mit mondtam.
- Így sem zavar?
Még jobban fájdította a szívemet és hangosan szipogtam egyet. Elárultam magamat, de nem tehettem róla. Már nem érdekelt, ha kiderül számára.
- Dehogy nem zavar Su! Persze, hogy zavar, de mit tehetnék?
- Figyelj, nem tudja, mit érzel. Nem vagytok együtt, így nincs akkora baj.
Erre csak még jobban bőgni kezdtem, mert beletrafált. Hallgattam és ő is. Ekkor már tudtam, hogy rájött a nagyon is nyílván valóra. Olyan volt mintha nem tudná eldönteni, hogy most mérges legyen, mivel neki nem említettem semmit sem, vagy még fel sem dolgozta. Végül pedig megbeszéltük, hogy át jön hozzám és mindent megbeszélünk. Én pedig elmeséltem az elejétől a végéig. Minden apró részletet, beleértve, hogy Louis is tud róla, mivel észrevett minket. Hogy elmondtam nem igazán könnyebbültem meg, csak rosszabbul éreztem magam. Nehezebbnek éreztem. A legrosszabb most is az volt, hogy alig tudtam rá haragudni, így saját magamnak ártottam még jobban.
- Meg kellene beszélnetek.
- De nem menne, elsírnám magam, meg sem tudnék szólalni – szipogtam.
- Akkor gondolom, ma nem nagyon szeretnél jönni a srácokhoz.
- Ezt eltaláltad.
Az ágyon feküdte az arcomba nyomtam a párnát és a mögül beszéltem. Susie pedig ott ült mellettem. Csak a fejét ingatta és csendben volt. Nem tudta, hogy mit kellene mondania ahhoz, hogy megnyugodjak. Bizonyára semmit sem tudott volna, mivel semmitől sem lett volna jobb ebben a pillanatban. Azzal hitegettem magam, hogy ezek nem igazak. De persze tudtam, hogy azok. Harry tényleg ilyen. Ezt mindig is tudtam, csak abban bíztam, hogyha komolyan megkedvel és megszeret, akkor már nem lesz ilyen kicsapongó. Tévedtem. Még az elején vagyunk, és talán most lenne a legkönnyebb abba hagyni. Bár ha ilyen a könnyű, akkor mi lehet a nehéz, mert én pillanatnyilag azt éreztem, hogy összeroppanok.
- Hé csörög a telefonod – nyomta hozzám.
- Nem érdekel!
- De Liam az. Liam? De tényleg ő az – csodálkozott el. Ez engem is meglepett.
Úgy döntöttem, hogy mégis csak felveszem a telefont. Kicsit nyugodtabb hangon beleszóltam és Liam kedves hangja csendült fel a másik oldalon.
- Gondolom olvastad.
- Igen.
- Hogy vagy? – érdeklődött felőlem.
- Meg vagyok, köszi, te?
Erre ő csak felsóhajtott és egy kicsit csendben maradt, majd ismét megszólalt.
- Harry nem tudja, hogy hívtalak. Csak rettenetesen készen van. Még nem nagyon láttam ilyennek.
- Remek – mondtam érzelemmentesen.
- De nem Shell, most komolyan. Mindenki tudja, hogy szeretitek egymást, és hogy nem csak barátok vagytok.
Ezen el kellett volna csodálkoznom, de nem tettem. A vak is látta, ők meg jól ismerték a barátjukat. Egyedül Su nem tudott semmiről, mert teljesen mással volt elfoglalva.
- Őt sem érdekli, hogy én rosszul érzem magam.
- Dehogy nem, csak nem mer téged felhívni.
- Akkor én hívjam? Biztos, hogy nem fogom…
- Igazad, van, de ha felhívna, hogy beszéljétek meg, kérlek ne nyomd ki rögtön a telefont.
- Nem ígérek semmit.
- Ell. Hidd el, hogy ezek a cikkek hülyeségek.
- De valami alapjuk van.
- Igen az az alapjuk, hogy Harry egy idióta. De ezt eddig is tudtuk.
Ezen kicsit elmosolyodtam. Igazából rettentő jól esett, hogy Liam felhívott és egy icipicit jobbkedvre derített. Még beszélgettem vele, aztán pedig Su elköszönt tőlem. Egyedül voltam otthon, mivel anya is elment és próbáltam nem kiszáradni a sok sírástól.

Harmincadik

Reggel korán ébredtem és azzal kezdtem. Kinyitottam az ablakomat és szippantottam egy jó mélyet a reggeli friss levegőből. A nap már most is erősen tűzött. Meleg lesz ma. Annyira boldog voltam, hogy a srácokhoz ma átugrunk utána pedig Harryvel lehetek egész nap. Erre vártam már régóta és végre sikerült elérnem. A tegnapi nap is a végére jól alakult. Felvettem egy lenge szürke atlétát meg egy fehér rövidnacit, a hajamat pedig összefogtam lófarokba. Ma nem öltözködtem nagyon, csak valami kényelmesre vágytam.
- Jó reggelt! – köszöntöttem anyát, aki a konyhában sürgött-forgott.
- Neked is kicsim. Kérsz palacsintát?
- Naná!
Helyet foglaltam és figyeltem, ahogyan anya készíti a finomságot. Jó kedvében volt és végre én is annyira boldognak éreztem magam.
- Ma merre mész?
- Susieval átugrunk a srácokhoz.
- Nagyon jóba lettetek, mi?
- Igen, azt hiszem. Nagyon rendesek mind.
Anya erre nem válaszolt ő még mindig annál az elvénél állt, mi szerint híres emberekkel nem szabad jóban lenni, mert csak csalódik az ember. Meg nem igazán örült annak sem, hogy így is benne vagyok a köztudatban, mint a srácok egy jó barátja. Harry sem volt a szíve csücske mióta egyszer későn jöttem haza. De eldöntöttem, hogy hamarosan bemutatom neki. Csak még mindig tartottam, hogy túl hamar kitudódna. A reggeli után felmentem a szobámba és láttam, hogy barátnőm kétszer is hívott. Gyorsan visszahívtam.
- Szia Susie.
- Shell, jól vagy?
- Persze – válaszoltam vidáman és nem értettem a kérdését.
Az ő hangja kicsit aggódó volt, de a válaszom után felsóhajtott megkönnybülten.
- Ennek örülök. Figyelj, az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Lehet fele sem igaz, ha meg mégis akkor sem kell elkenődnöd. Beszélj vele, biztosan kiderül mi az igazság.
Néhány pillanatig csak értetlenül pislákoltam és nem tudtam eldönteni, hogy miről beszél. Aztán pedig rá kérdeztem és kicsit idegessé váltam.
- Su te miről beszélsz?
- A cikkekről. Shell te nem is olvastad őket?
- Milyen cikkek?
- Shell, ne legyél nagyon kiakadva jó? – kérdezte és ettől éreztem magamat egyre idegesebbnek, hogy azt sem tudtam, hogy miről van szó, de már nyugtatgatott.
- Mondd már, hogy mi a fenéről beszélsz! Nem értek semmit sem.
- Küldök egy linket. Majd hívj vissza, ha elolvastad.
Letette a telefont én pedig a laptopomat a kezembe vettem és lehuppantam vele az ágyra. Gyorsan bekapcsolt, de én még is ott sürgettem, mert örökkévalóságnak tűnt. Susietól már érkezett is az a bizonyos link és rá kattintva egy igen csak érdekes címet olvashattam:
Amikor a One Direction legfiatalabbik tagja elszabadul
Rémülten görgettem le a képernyőt és néhány képet megpillantva azt éreztem, hogy menten elbőgöm magam. Még végig sem bírtam olvasni. A lényeg csupán annyi volt, hogy Harry mennyire hatalmas nőcsábász. Képeken lányokkal volt és bennem egekig ment a pumpa. Miért van lányokkal, amikor neki barátnője van. Jó lehet, hogy senki sem tud róla, de attól még itt vagyok. Annyira ideges voltam, hogy csak percekkel később vettem észre, hogy nem csak a könnyek szöknek ki szememből, hanem szabályosan zokogok és ráz a sírás. Borzalmasan éreztem magam. Van ennek így értelme?

Huszonkilenc

Mivel ígértem már azt a dupla részt és tegnap nem hoztam, ma megérkezett! :))) Remélem tetszik. Kommentelni még mindig ér! ;) Jó olvasást!

- Szia, Harry.
- Juj, Shell, jó reggelt! – szólt bele a telefonba fáradt hangon. Mire én elnevettem magam.
- Már délután három óra van.
- Jézusom, jó korán.
- Ezek szerint jól sikerült a tegnapi buli.
- Igen, jól – mondta nevetgélve.
Kicsit elszomorodtam, ahogy ezt mondta. Nem is tudom, hogy mit vártam, de semmiféle képen sem ezt. Talán ha leszögezte volna, hogy nem volt semmi. Vagy, hogy hiányolt engem. Vagy, hogyha egy találkozót megbeszélt volna velem, de semmi ilyesmiről nem volt szó. Hamar letettük a telefont ő azzal fejezte be, hogy nagyon fáradt és ma használhatatlan. Ő inkább pihen, minthogy velem legyen. Jó lehet, hogy én reagálom túl, csak nem értettem, hogy Su és Niall tudnak találkozni, akkor mi miért nem. A féltékenység egyre nagyobbá vált bennem és ez az érzés egyre csak növekedett. Jó pár nap eltelt úgy, hogy csak telefonon beszélgettünk és nem tudtam elhinni, hogy neki én nem hiányzom, mivel én majd beleőrültem, hogy találkozzunk.
- Jól van Harry Styles – mondogattam magamban. – Ha te így, akkor én is…
Eldöntöttem magamban, hogyha hívni szeretni majd valahova, vagy ha mondjuk, a srácokkal találkozunk, akkor végig a sértődöttet fogom játszani. Vagyis ez annyira nem is játék lesz, tényleg meg voltam picit sértődve.
Másnap azt is Susitól tudtam meg, hogy a fiúk koncerteznek és hívtak minket is. Gondolkodtam azon, hogy menjek-e vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek, de Vele rettentő hűvös leszek.
Felvettem egy piros rövidnadrágot és egy fehér felsőt, piros feliratokkal meg egy fehér cipőt, a hajamat pedig kiengedtem. Sun pedig egy fekete ruha volt és egy csini szandál. Így indultunk a koncertre. Most nem volt időnk bemenni hozzájuk az öltözőbe, mivel késésben voltunk. Mivel most nem vip jegyünk volt így nagyon hátul kellett állnunk, de legalább valamennyit láttunk belőlük. A rajongók tomboltak, köztük Susie is, nekem pedig megsajdult a szívem is Őt nézve.
- Hé, Ell, gond van? – nézett rám, mikor azt látta, hogy könnyes a szemem. Én villám gyorsan kipislogtam. Jézusom Shell, ne hisztizz már! Rosszabb, vagy mint egy öt éves, aki nem kapja meg azt a bizonyos játékot!
- Minden a legnagyobb rendben van – mondtam vigyorogva és kezdtem belejönni a füllentésekbe is.
Az volt a legnagyobb bajom, hogy azt kezdtem el érezni, hogy nem illek Harryhez. Még most kell kilépnem ebből az egészből, amíg nem olyan nehéz. Mert idővel csak jobban megszeretném és akkor még rosszabb lenne. De még nem szerettem volna kiszállni. Ha eltölthetek vele megint egy kis időt, akkor megint minden a régi lenne… tehát, nem leszek vele hűvös, sőt ellenkezőleg. Még aztán hamar meggondoltam magam, de ahogy megpillantottam már nem tudtam rá haragudni.
- Hogy tetszett a koncert? – kérdezősködött Louis.
- Jó volt, bár elég hátul álltunk – rántottam meg a vállam.
- Sajnálom, hogy nem vip jegyet adtam, csak az utolsó pillanatban nyomtam Su kezében és csak ilyen volt – szabadkozott.
- Semmi gond, így is tetszett.
- Harry is igaz? – kérdezte huncut vigyorral az arcán én pedig vállába bokszoltam.
- Csend már – néztem szét.
De a többiek nem voltak az öltözőben, ekkor belépett az emlegetett szamár is és nekem hatalmasat dobbant a szívem. Hatalmas huncut mosoly jelent meg az arcán, amit úgy szerettem és jó szorosan megölelt. Ez hiányzott a legjobban. Éreztem az illatát és hallottam, ahogy a fülembe szuszogott.
- Jól néztem ki a színpadon? – kérdezte röhögve.
- Nem nagyon figyeltelek.
Erre fájdalmasan felnyögött és nyomtam egy puszit arcára, amitől megint ugyan olyan édes arcot vágott.
- Nincs kedved sétálni? – kérdeztem.
- De.
Megfogta a kezem és úgy indultunk a hátsó kijárathoz. Most még az sem érdekelt, hogy ki lát meg minket, miközben kéz a kézben sétálunk, mert nem akartam elengedni a kezét.
- Mostanában alig hallani valamit felőled – néztem rá.
- Minden nap hívtalak.
- Jó de tudod, hogy az nem ugyan olyan.
Megállt egy kicsit majd megint vigyorogva nézett rám.
- Tudom, mert akkor nem tudom meg tenni ezt.
Megcsókolt, de olyan szenvedéllyel, hogy azt hittem az aszfalton fogok cseppfolyóssá válni. Beszélni szerettem volna vele erről a féltékenység dologról, de ez teljesen kiment a fejemből. Az a bizonyos rózsaszínköd lassan szétterjedt a fejemben és az egész agyamat elárasztotta. 

Huszonnyolcadik

Másnap nem voltak olyan sokáig a fiúk és meghívtak minket a közös házukba. Fél hét körül érkeztünk meg Suval a fiúkhoz. Amikor beléptünk láttuk, hogy nem csak ők vannak ott, hanem néhány haverjuk is. Bemutatkoztunk nekik is. Sokat faggatták Niallt és Susiet. Aztán pedig rám és Harryre kerül a sor. Mi persze továbbra is azt mondogattuk, hogy nincsen semmi. Hiszen csak barátok vagyunk. Louis pedig vigyorgott rám, mint valami félnótás, de hallgatott. Reméltem, hogy nem túl feltűnő.
- Majd a forgatások után elmehetnénk szórakozni. Tudok egy nagyon jó helyet sok csajjal – kacsintott Harryre Adam, akit most ismertünk meg.
- Remek, ott leszek – vigyorodott el.
Ez valahogy bántotta a fülemet. Ott leszek? Jó értem én, hogy a látszatot fenn kell tartani, de ez valahogy még is rosszul esett. Rá kellett jönnöm, hogy Harry rengeteg lánnyal kavarhatott előttem. Persze tudtam, hogy volt egy kettő, de ahogy Adammel beszélgettünk számomra az derült ki, hogy nem nagyon volt olyan estélye, mikor nem fogott ki valakit. Legalábbis én nagyon ezt értelmeztem. Féltékeny lettem. Ez normális nem? Végül is egy eléggé ismert személy a barátom, akkor normális, hogy féltékeny vagyok igaz? Annyi lány van oda érte, mennyi az esélye, hogy engem sokáig megtart?
- Ell, figyelsz? – húzta el a kezét szemeim előtt Liam. – Olyan mintha nem egészen lennél itt – mosolyodott rám barátságosan a többiek is rám figyeltek.
- Bocsi – ráztam meg a fejem. – Csak kissé fáradt vagyok.
Ekkor Erik kezdett bele egy nagyobb történetbe és a többiek rá figyeltek. Harry mellettem ült és megbökött, hogy rá figyeljek.
- Minden rendben Shell?
- Persze – mosolyodtam rá. Nem szerettem volna megemlíteni neki, hogy mi miatt érzem, most magamat kicsit rosszul, mivel tudtam, hogy semmi okom féltékenynek lennem. – Tényleg csak fáradt vagyok.
Füllentettem ismét. A többiek nevetésben törtek ki és mi is úgy tettünk, mintha figyeltünk volna és jót szórakoznánk azon a bizonyos történeten. Aztán pedig telt múlt az idő és egyre később lett. A srácokkal sokat nevettünk és jó volt megismerkedni a barátaikkal is. Tényleg jó este volt, de nekünk mennünk kellett. Harryvel csak arcra puszival köszöntünk egymásnak és komolyan hiányzott, hogy megöleljen, de mindenki előtt nem szerettük volta, hogy annyira feltűnőek legyünk. Szóval csak ennyit búcsúzkodtunk egymástól és még az este kaptam tőle egy aranyos kis üzenetet, amire válaszoltam is. Aztán pedig sikeredett egy hatalmas számlát csinálnom, mivel hajnalig üzeneteket váltogattunk egymás között. Ezek után az álom nyomott el.
Néhány napig pedig nem is beszélgettünk egymással, mivel ők azt a bizonyos klipet forgatták és nem sok idejük maradt. Amikor Harry felhívott, akkor sem tudtunk valami sokat beszélgetni, mert vagy a fiúk is ott kiabáltak a háttérben, vagy hulla fáradt volt és nem sok kedve volt telefonozgatni. Én ezt meg tudtam persze érteni és nem is akadtam fenn ezen, csak egyszerűen kezdett hiányozni. Susieval is ugyan ez történt csak ő nem tudta, hogy velem is.
Aztán pedig jött az a buli, amiről Adam mesélt még a fiúknál. Nem hívtak sem engem, sem pedig a barátnőmet és az egész estét át izgultam és abban reménykedtem, hogy nem történt semmi sem. Megbízom Harryben nem arról van szó, de a lányokban nem igazán, akik az nap este körbevehették.
- Szerinted ilyenkor a fiúk kavargatnak mindnekivel?
Susie az ágyon feküdt és az újság olvasásába volt belemerülve. Kicsit meglöktem, hogy feleszméljen, hogy neki szánom a kérdésemet.
- Nem tudom Shell. Lehet… Niall biztosan nem csinál sem Louis vagy Liam, mivel barátnőjük van.
- Akkor Harry és Zayn?
- Hát lehet. – Válasza után vigyorogva nézett rám. – Csak nem félted Harryt?
- Mi? Nem! Persze féltem, hogy ne csináljon hülyeséget, de azt csinál, amit akar. Csak kérdeztem.
Hitetlenkedve nézett rám én pedig az újságban kezdtem neki mutogatni ruhadarabokat csak, hogy eltereljem a témát. Igazán jól sikerült.

Huszonhetedik

Ez a rész nem lett egy nagy szám, de még mindig nagyon fáradt vagyok. Tegnap a gálám remek lett szóval gondoltam vége ennek az egésznek és egy új résszel tartozom nektek. Talán még ma hozok még egyet. Jó olvasást! :) ;)


Másnap a srácok egy klipforgatásra invitáltak meg minket Suval. Mi pedig szívesen mentünk. Eléggé fülledt nyári nap volt a mai. Rövidnadrágot vettem fel meg egy atlétát, amin virágok voltak. Még így is majd meggyulladtam.
- Minden rendben van már? – kérdeztem Susietól.
- Niall azt hitte, hogy mérges vagyok rá, de ez nem igaz. Egyszerűen zavar ez a dolog, hogy mindenki rólunk csámcsog, de én nem tudnék vele szakítani.
- Majd úgy is csillapodni fog ez az egész. Csak tegyél úgy, mint eddig is. De legalább most már nem kell titkolóznotok.
- Ennyi előnye van – mosolyodott rám.
Miközben a fiúk forgatására igyekeztünk sokat kérdezgetett Harryről. Azt mondta, hogy mostanában kevesebbet beszélek róla. Meg arról faggatott, hogy most mi van velünk én pedig azt bizonygattam, hogy nincsen semmi. Barátok vagyunk. Nem tudom, hogy mennyire hitt nekem, de szerintem elhitte, vagy legalábbis rám hagyta, mert hamar befejeztük a témát. Még nem mondtuk senkinek. Még csak mi ketten tudtuk Harryvel és egyelőre ez így jó volt.
- Sziasztok, lányok – köszönt Zayn, aki kint cigizett. Furcsa volt mindig őt így látni, pedig már sokszor volt alkalmam. Gyűlölöm a dohányzást, meg a cigi füstöt. Sokszor akartuk már leszoktatni. De ő nem akart. Féltettük a hangját meg persze az egészségét.
- Zayn, Zayn… - mondogatta Su.
- Mi az? – vigyorodott el. Persze tudta, hogy most jön a szokásos hegyi beszéd, de nem mert, nem volt kedvünk magunkat ismételni sokadjára is.
- Jányok! – jött oda Harry is.
Két-két puszival köszöntünk egymásnak és az egyikből majdnem szájra puszi lett. Harry elröhögte magát én pedig a vállába bokszoltam és reméltem, hogy senki sem látta, a mi kis jelenetünket. Szépen lassan, mindenki oda gyűlt. Niall és Su olyan aranyosak voltak most is. Összeillettek nagyon és nem szerettem volna, hogy ha a nyilvánosság miatt válnak szét az útjaik. Egyenlőre, úgy tűnt, hogy ez sem választja szét őket.
A srácoknak szóltak, hogy most már vége van a szünetnek így menjenek vissza. Suval mi is végignéztük a folyamatot, ahogyan egy klip készül. Rettentő vicces volt, főleg Louis és Harry. Valamit mindig elrontattak, vagy valamiből mindig viccet csináltak. Mi pedig ezeken jókat szórakoztunk.
- Harry olyan helyes srác nem? – kezdett megint bele vigyorogva.
- Igen az… - rántottam meg a vállam, miközben őt néztem.
- Na Ell! – bökött meg.
- Mi az? – néztem rá értetlenül.
- Ne mond azt, hogy nem tetszik. Tudom, hogy tetszik!
- Persze, hogy tudod, mivel én mondtam el neked.
- Akkor meg?
- Mi akkor meg?
- Miért nincsen semmi?
- Mert ez nem így megy – vigyorodtam el és borzalmasan tudtam füllenteni.
- Pedig biztos vagyok benne, hogy neki is bejössz.
Én pedig abban voltam biztos, hogy ennél sokkal többet érez irántam. Ezt tudtam, de nem szerettem volna hangosan kimondani.
- Na majd én teszek rólatok – kacsintott egyet. Talán meg kellett volna mondanom, hogy erre már semmi szükség. De nem tettem. A fiúk keményen dolgoztak és mindenki megdicsérte őket, hogy milyen jó volt velük. Meg azt is elmondta, hogy majd holnap folytatják és még ezen a héten el is készülnek vele. Harry a cuccait pakolgatta és úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzá. Valami dalt dúdolgatott és nem hallotta, hogy érkezem. Hátulról átöleltem és egy puszit nyomtam a nyakára.
- Remélem nem Louis vagy – mondta nevetve, persze tudta, hogy nem. – Szia, Shell – felém fordult.
- Ügyesek voltatok ma.
- Köszönjük szépen.
Meg akart csókolni, de én elhúztam a fejemet.
- Meg látnak – mondtam megjátszott szigorral, majd elmosolyodtam.
- Nem fognak.
Oda húzott magához és az ajkaink egymásnak értek, majd heves csókcsatába kezdtünk, amikor meghallottam mögülünk egy kuncogást mi pedig, mint a madarak szétrebbentünk.
- De hát fiatalok – mondta nevetve Louis.
Éreztem, hogy elpirulok és Harry egy vigyorral az arcán nézett rám és valami olyasmire gondolhatott, hogy upsz lebuktunk.
- Szia Lou – szólaltam meg én elsőként.
- Én mindig is tudtam, hogy van itt valami köztetek.
Jó hülyeség lett volna tagadni. Valami hülye dumát elsütni, hogy csak a rágómat kerestük vagy ilyesmi… Lebuktunk.
- Figyelj, ne mondd senkinek, jó?
- Huh, haver sokba fog ez neked kerülni – nézett barátjára ravaszul.
- Majd mi szeretnénk elmondani, csak még nem most – mondtam.
- Jó, jó hallgatok.
Még mindig ott volt az a vigyor az arcán és nem tudtam, hogy komolyan beszél vagy sem. Harry azt mondta, hogy nem foga elárulja, de most már hárman tudtuk. Nem akartam titokban tartani a srácok előtt, sem anya előtt. Ez nekünk volt a legrosszabb, a titkolózás, de ha ők tudni fogják, utána szépen lassan mindenki, ahogy Suval is volt. Erre pedig még annyira nem voltam felkészülve.

Huszonhatodik

Egy rossz hírrel is jöttem. Holnap és szombaton nem tudok új részeket hozni. Mint már mondtam utol értem magamat és sajnos nincs időm új részeket írni. Holnap egész nap a színházban próbálunk reggeltől estig. Szombaton pedig reggel próba és bent leszünk végig a színházban, este pedig Gála. Ne haragudjatok, csak annyira túl vagyok hajszolva. :// De nagyon örülnék, ha ez alatt a két nap alatt írnátok kommenteket heten-nyolcan. Az nagyon jól esne! :) Na most, hogy újabb információkat tudtatok meg rólam, jöhet az új rész. Jó olvasást! ;)

- Nem hiszem el! – járkált fel s alá a szobámban. – Ell, most már mindenki tud rólam. Jézusom.
Tudtam, hogy milyen borzalmas érzés is ez. Én is átéltem, bár nekem nem tartott sokáig, mivel hamar tisztáztuk, hogy csak barátok vagyunk. Ami persze már nem igaz, de ezt csak mi ketten tudtuk és senki más.
- Figyelj, most már kiderült, de mindegy, mert nektek komolyabb a dolog. Ha együtt akartok lenni sokáig, akkor mindenki tudta, hogy egyszer ki kell majd mondani.
- Jó, de nem számítottam rá, hogy most.
A járkálás közben a képet vizsgálta, amit twitteren találtunk, amikor pont csókolóznak ők ketten.
- Most majd biztosan kapom a gyűlölködő üzeneteket.
- Nem hiszem – próbáltam nyugtatni. – Ha Niall beléd szerelmes, akkor a rajongóknak ezt el kell fogadniuk. Ők is tudják, hogy az ő szerelmük majdhogynem lehetetlen.
Olyan nyugodtan tudtam beszélni, pedig ha hasonló helyzetben lettem volna, mint ő, akkor szerintem nála is jobban kiakadtam volna.
- Meg oké, hogy kiderült, de így? – nézett rám értetlenül. – Nekünk kellett volna elmondani.
Értettem, hogy ezen problémázik én is ezt tettem volna. Megcsörrent Su telefonja, ő pedig összerezzent az ijedtségtől. Mivel tegnap már egy zaklatója volt. Megnyugodott, mikor látta, hogy Niall az. Én úgy döntöttem, hogy haza megyek, ők pedig ezt megbeszélik.
Harry áthívott magukhoz, mivel Lou barátnőjénél volt én pedig szívesen átmentem hozzá. Mi ketten is a Niall és Susie témát feszegettük.
- Teljesen magát hibáztatja, attól fél, hogy Su mérges most rá – mondta sóhajtva.
- Oh dehogy mérges, szerintem nem is tudna rá haragudni.
- Te tudnál rám? – kérdezte incselkedve.
- Persze… - mondtam nevetve. Ő pedig szomorkásan lesütötte a szemeit. – Mondjuk, ha azt mondanád, hogy nem szeretsz.
Erre lágyan rám mosolyodott és megsimította az arcomat.
- Akkor soha sem leszel rám mérges.
Harryvel egész nap csak feküdtünk a kanapén és filmeket néztünk, amikre valójában nem is figyeltünk, mivel végig csak beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magamat még mindig vele, sőt egyre jobban. Jó volt, így, hogy már mind a ketten tisztában voltunk a másik érzéseivel.
- A srácoknak mikor mondjuk el?
- Nem te mondtad, hogy tartsuk titokban? – simított ki egy tincset arcomból.
- De, csak egyszer muszáj lesz. Meg haragudnak, ha nem szólunk.
- Amikor szeretnéd. Engem nem zavar, ha tudnak róla.
- Még ne mondjuk el, majd kicsit később – döntöttem el. Még nem szerettem volna nagydobra verni, mivel kitudja, hogyan alakul a kettőnk kapcsolata. Azt éreztem, hogy ez most komoly, legalábbis az én részemről nagyon-nagyon komoly. Felőle is ugyan ezt éreztem, de még kicsit tartottam, hogy mi van, ha ez nem nagyon működik hosszabb távon közöttünk. A fiúknak pedig nem kell mindenről azonnal tudniuk. Idővel majd megtudják.
- Rendben – nyomott egy puszit homlokomra. Már hét óra volt és anya, ma otthon volt szóval, nem terveztem, hogy sokáig maradok. Anya sem tudott semmit, de ha Harry nem mondhatta senkinek, akkor nekem is így kellett tennem. Kibontakoztam Harry karjaiból és felültem a kanapén.
- Lassan mennem kellene.
- Már is? – pattant fel mellettem és kissé szomorú szemekkel nézett rám.
- Már is – mondtam én is hasonlóan. Nem szerettem volna még indulni igazából.
- Aludj itt – vigyorodott rám csillogó szemekkel.
- Harry megőrültél? Veled egy üres házban? Na, nem – mondtam nevetve, de ő még mindig huncutul nézett rám. Tudjuk, hogy milyen Harry… Nekem pedig eszem ágában sem volt maradni estére.
- Ezt a lehetőséget inkább kihagynám.
Erre ő is elnevette magát. Biztos voltam abban, hogy komolyan gondolta, mivel ő már csak ilyen, de nem igazán sértődött meg.
Nehézkesen indultam el tőle hazafelé. Közben pedig vigyorogtam, mint valami hülye. Annyira boldognak éreztem magam. Harmadik napja, vagyis második napja, hogy együtt vagyunk, és ennél szebbet el sem tudtam képzelni. 

Huszonötödik

Másnap megint csak az egyik koncertjükre hívtak meg minket a srácok. Susie sokat faggatott, hogy mi van most velünk, de én csak hallgattam. A titok, az titok. Úgy döntöttünk, hogy még a srácoknak sem mondjuk el egy ideig. Addig pedig, amíg ez egy titok, nem csinálunk semmi olyat az ő jelenlétükben. Nem tudom, hogy ezt meddig fogjuk bírni, de elsőnek, senkinek nem szerettük volna elárulni.
- Sziasztok, lányok! – köszöntött minket Louis hátul az öltözőben.
Niall felkapta a fejét és Suhoz sietett. Már egészen megszoktam őket. Olyan aranyosak voltak együtt. Szerettem őket nézni, ahogy néztek egymásra. De most itt volt Harry is én, meg mint valami idióta úgy vigyorogtam, meg ő is. Egy-egy puszival köszöntem mindenkinek. Szokatlan volt ez a helyzet, de próbáltam olyan lenni, mint mindig is.
- Sok szerencsét srácok.
- Oh, köszi Ell – kacsintott rám. Hihetetlen, hogy valaki ilyen jól nézzen, ki mint ő.
- Na, jól van, srácok készülődjünk – tapsolt kettőt a sminkes. – Lányok szerintem menjetek a vipbe. Még sok munka lesz a srácokkal.
Mi engedelmesen elindultunk az ajtó felé. Még Harryre pillantottam, aki még mindig vigyorgott. Aztán pedig ott hagytuk őket. Vártam a koncertet. Most valahogy teljesen más szemekkel néztem őket, vagyis csak őt.
- Niallel jól meg vagytok? – kérdeztem Sut.
- Igen – mosolyodott el. – Minden okés. Még csak nem is veszekedtünk ez idáig.
Ezt gyorsan le is kopogta, hogy ne történjen meg. Bár, ahogy elnéztem őket, túl nagy volt az egyet értés közöttük, ahhoz, hogy vitatkozzanak. A vipben már sok rajongó volt. A srácok neveit kiabálták és sikongattak. Arról beszélgettek, hogy kinek ki tetszik. Meg arról álmodoztak, hogy felhívják őket a színpadra. Nem is tudom miért, de most még jobban idegesített, mint eddig. Nem féltékeny vagyok, csak nem is tudom… Az egyik lány rám pillantott, majd barátnője fülébe súgott valamit. Néztek egy ideig, amikor feléjük pillantottam, akkor elfordultak.
- Miért nézek ezek annyira?
Su is óvatosan feléjük pillantott. Látta, hogy kuncognak.
- Mert te vagy Harry legjobb barátja – mondta nevetve. – Biztos azt akarják, hogy összebarátkoznak veled, hogy bemutasd őket nekik.
Erre elmosolyodtam és az a két lány tényleg oda jött hozzánk.
- Sziasztok. Shell vagy, igaz?
- Igen, én vagyok.
- Mondtam, hogy ő az – fordult a másik lány felé. – Nem tudnál minket a fiúk öltözőjéhez eljuttatni. Esetleg bemutatni minket?
- Sajnálom, nem tehetek ilyesmit.
- Oh, ne már! Akkor legalább érd el, hogy a színpadra felvigyenek minket – könyörögtek. – Kérlek! Nagyon szeretnénk Harryvel beszélni, ha csak pár szót is.
Szóval ők Harryt akarják… Ilyenkor kicsit jó érzés volt, hogy annyi millió lány közül, ő engem választott. Elsőnek nem szerettem volna, aztán pedig beláttam, hogy miért is ne?
- Az öltözőjükbe talán bevihetlek titeket, de nem hiszem, hogy sokáig maradhattok.
Erre tapsikolni kezdtek örömükben és legalább húszezerszer elismételték, hogy köszönjük. Hamarosan a koncert is kezdetét vette. Iszonyatosan jó volt. Harry sokszor pillantott ki rám és nagyon édes volt, ahogyan énekelt. Most még én is csatlakoztam Suhoz, aki csápolva kiabált. Persze túlzásba sem vittük, mint a mellettünk állók. A dalokat már kívülről fújtam, ugyanis mostanság sokat hallgattam. Nagyon jó kis koncertet adtak ismételten. A rajongók, majd meghaltak, amikor valami vicces dolgot leműveltek a színpadon. Utána pedig kézen fogtuk azt a két lányt és az öltöző felé vettük az irányt. A biztonságiak ismertek minket így nem állítottak le. Az ajtó tárva nyitva volt és csak annyit láttál, hogy a ruhák szétdobálva a szobában. A srácok nagyban öltöztek át sietve.
- Hé, srácok! – szólaltam meg.
Felénk pillantottak és rögtön kiszúrták a két lányt, akik csillogó szemekkel fürkészték a félmeztelen srácokat.
- Sziasztok – köszönt Liam elsőként.
- Megkértek minket, hogy hozzuk őket el ide. Csak pár aláírást szeretnének.
- Oh, remek – bújt bele Niall a felsőjébe.
Beljebb mentünk mindannyian és a két ismeretlen olyan boldognak tűnt, hogy azt hittem el is ájulnak hamarosan. Végig azt sipítozták, hogy úr isten. Meg, hogy ezt nem hiszem el… A fiúkat végig ölelgették, meg képeket is készítettek. Kicsit jó érzés volt, hogy két rajongót sikerült boldoggá tenni.
- Te vagy Niall barátnője? – kérdezték a lányok, amikor észrevették, hogy Niall és Su éppen csókolóznak. Hiba volt. Hirtelen mindenki lefagyott. Nem sokan tudtak Suról, csak mi meg a menedzser meg bennfentesek. Rajongók semmiről sem tudtak. Most pedig lebuktunk. Nem is válaszoltak, mivel egyértelmű volt.
- Lányok örülnénk, ha ezt nem mondanátok senkinek – szólalt meg a szőkeség és kutyus szemekkel nézett rájuk.
- Jó persze, nem mondjuk senkinek sem – kuncogták. Aztán pedig ki is tűztek.
- Ne haragudjatok az én hibám – rogytam az egyik székre sóhajtva. – Nem kellett volna őket ide behozni.
- Nem a te hibád mi vagyunk a hülyék – mondta Niall.
- Szétkürtölik igaz? – vált aggodalmassá Susie. – Szerintem már is feltettek egy csomó képet.
Biztos voltam benne, hogy ez így van. Telefon volt náluk egy gomb nyomás és egy kép el is készült, aztán pedig feltudják tenni pillanatok alatt.