Tizenkilencedik

+800 látogató! *-* Most ennek nagyon örülök, hiszen tíz nap alatt gyűlt össze ennyi. :DD Köszönöm szépen. Ennek örömére megint csak egy újabb résszel érkeztem. Remélem tetszik, jó olvasást. ;)

A fiúk elköszöntek tőlük és a kamerát kikapcsoltuk. Most jól éreztem magam. Végre megint minden a régi volt.
- Nincs kedved még maradni? – kérdezte Harry.
- Ha nem zavarok…
- Te sose – nevetett Louis. – Holnap hétfő én megyek Eleanorhoz. Majd találkozunk srácok – elköszönt mindenkitől. Aztán Liam is lelépett Zaynnel együtt.
- Nem tudod Susie otthon van? – kérdezte Niall.
- Biztosan otthon van. Örülne neki szerintem, ha meglátogatnád – kacsintottam rá.
Erre ő már kapta is magát és elindult. Ketten maradtunk. Igen, kicsit ez is volt a célom.
- Milyen jó, hogy már mindenkinek van barátnője, vagyis lesz – célzott Niallre, aki ekkor lépett ki az ajtón.
- Csak te lógsz ki a sorból… - mondtam elhúzott szájjal, majd hátba veregettem. – Nem baj idővel csak találsz valakit, ha meg nem, akkor megöregszel macskákkal, nem olyan rossz az.
Harry is elnevette magát.
- Azért ilyen mélyre nem süllyedek. Én csak várom az igazit.
- Mind ezt mondja… - legyintettem.
- Na és veled mi a helyzet? – kérdezte gúnyosan.
- Nekem ott van Greny – céloztam a cicámra.
- Igaz… igaz… fenébe – mondta vigyorogva. – Mihez lenne kedved?
- Nem is tudom…
Kicsit csendben maradtunk. Felsóhajtottam és feltettem az első kérdésemet, ami a fejemben keringett.
- Szerinted szeretnek engem?
- Kicsodák? Srácok? – erre kedvesen elmosolyodott. – Mondom, hogy oda vannak érted.
- Nem én a rajongókra gondoltam…
- Amiket olvastunk azok alapján igen – mondta vidáman. – Shell felejtsd már el azokat a cikkeket.
- Jó csak, olyan rossz… Én nem vagyok hozzá szokva az ilyenekhez.
Leültem a kanapéra ő pedig mellettem foglalt helyet.
- Nem baj, többször úgy sem lesz ilyen – mondta magabiztosan. – Most már mindenki megnyugodott, hogy a barátom vagy. Most már nem kell félni a fotósoktól sem. Jó arra számíts, hogy kérdezgetni fognak majd, de senki nem fog mocskolni.
Itt volt a kutya elásva. A barátja vagyok. Tudom, hogy én vágytam erre a legjobban, hogy ez megossza a rajongóikkal, de lassan már nem tudtam elnyomni magamban azt az érzést, ami több volt a barátságnál. Mindig is tudtam, hogy egy lökés kell és beleesem Harrybe. Ez a lökés pedig már régen megtörtént csak nem akartam elhinni. Magamnak is csak most ismertembe. Neki pedig nem tehetem. Akkor talán mindent tönkre tennék, ami most közöttünk van. Abban reménykedtem, hogy ő nem érzi rajtam, hogy én már máshogyan tekintek rá. Az nem lenne túl jó, mert talán eltávolodna tőlem.
- Shell mi lenne, ha néznénk egy filmet?
- Na, egy jó ötlet, ehhez még hozzá kell szoknom tőled – ugrattam.
Felvont szemöldökkel nézett rám aztán gúnyosan elmosolyodott.
- Hallgass! Ismerem a gyengepontod!
- Hu, ezt vegyem fenyegetésnek?
- Akár… - mondta ravaszul majd közelebb csúszott hozzám. Harry tényleg ismerte a gyenge pontomat, mivel elkezdett csiklandozni én pedig nevetve kértem, hogy ne csinálja.
- Sakk-matt – mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Nekem pedig ismét a hasamba szárnya keltek a pillangók. Harry mániája a puszilgatás volt.
Végül betettünk egy halál béna filmet, de mindegy is volt, mivel végig beszélgettünk. Még világos volt, amikor elindultam haza, megkérdezte, hogy kísérjen-e haza, de erősködtem, hogy nem kell. Nem mondtam neki, de gondolkodni szerettem volna egy kicsit.
A friss levegő és a séta jó hatással volt rám, de még mindig olyan izgatottnak éreztem magam, hogy Harryvel lehettem. Szinte sikítani tudtam volna, amikor hozzám ért vagy megpuszilt. És igen beismerem! Beleestem Harrybe!

Tizennyolcadik

A közös házukba mentünk. A srácok már ott voltak és pihengettek Harry, mint valami őrült rontott be a házba.
- Emberek twittcam! – tapsikolt és jó hangosan beszélt, hogy mindenki hallja.
- Most? – pattant fel Zayn. – Várj, rendbe rakom magam.
- Nyugi jól nézel ki – veregette hátba Louis. Nyugtatta meg, mivel mindenki tudta, hogyha a tükör elé kerül, nem rángatja el onnan senki.
Liam már be is kapcsolta a laptopot és letette az asztalra, majd a kanapén helyet foglaltunk. Már csak Niallra vártunk, aki még nagyban evett.
- Befejezem, jó?
- Niall, ne már…
- Jó akkor eszem közbe.
Fogta a tányért és leült a kanapé előtt a földre, én meg csak mosolyogtam rajta. Folyton eszik, hihetetlen. Srácok beléptek közös twitterükbe és elkezdték ki posztolni, hogy most, akinek kérdése van, az felteheti. Azt ígérték, hogy legalább egy és fél órán keresztül itt leszünk a rajongókkal. Tehát bekapcsolták a kamerát és a kérdések százával érkeztek.
- Srácok lassabban, azt se tudom, melyiket olvassam el – nevetett Louis. – Na, jó lássuk: Milyen napotok volt? A válaszom az, hogy ma pihentünk.
Majd mosolyogva Niallra nézett.
- Jó étvágyat.
- Oh, köszi.
- Nem ezt nem én mondtam, hanem ők.
Aztán már csak azt láthatták, hogy Niall és Louis, hogyan piszkálják egymást. Ezt Harry szakította meg egy hozzá szóló kérdéssel, ami ez volt: Harry, az a lány a barátnőd?
Mosolyogva rám nézett és átkarolta a nyakamat.
- Ő itt Shell.
- Ell! – javítottam ki.
- Igen, tök mindegy.
Erre a mondatára pedig hasba vágtam, amin kicsit felkuncogott.
- Szóval ELL – hangsúlyozta. – Ő a bandánk egyik haverja és az én legjobb barátom.
Erre a kijelentésére nyomott egy puszit az arcomra.
- Nem járunk vagy ilyesmi.
- Kinek van, barátnője nyújtsa fel a kezét – olvasta Zayn és ő meg Louis és Liam jelentkeztek.
Niall meg csak hangosan csámcsogott. Úgy tűnt, hogy ő ehhez a barátnős dologhoz nem szeretne semmit sem hozzá fűzni. Még jöttek kérdések és a srácok sok hülyeséget műveltek, aminek nagy részébe engem is bevontak. Mivel Harry és közöttem semmi sincsen a rajongók teljesen megnyugodtak és már nem is voltak ellenségesek. Abban reménykedtem, hogy több ilyen cikk és bejegyzés nem fog rólam megjelenni, mivel elég rosszul tűrtem, az ilyen rossz kritikákat és hamis dolgokat. Annyira élvezték a rajongók a helyzetet, hogy a srácokat láthatják, hogy el sem akarták őket engedni.
- Hé, azt akarják, hogy énekeljünk nekik – mondta Zayn mosolyogva.
- Sajnos srácok, mi abban nem vagyunk valami jók – jegyezte meg Harry szomorú arccal.
- Na, jó beszélj a magad nevében! – nevetett Liam. – Mi azért tudunk énekelni.
- Vagy hallgassátok meg a dalt, amit Ell szerzett nekünk – javasolta Louis és a többieknek tetszett az ötlet körülöttem.
- Én az éneklésre szavazok! – mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
- Nézd a rajongók is hallani akarják – mutatott Niall a kommentekre.
Ez ismételten jól esett. Érdekelte őket. Azt akarták, hogy játsszam el. Végül is miért ne?
- Na, jó.
Felálltam és a zongorához mentem a srácok felém fordították a kamerát. Közben pedig hallottam, hogy pusmognak. Nekikezdtem a dalnak. Közben pedig az járt a fejemben, hogy vajon tetszeni fog-e nekik. Fontos volt a véleményük, hiszen ők a bandarajongóik. Ha pedig írnak erre a dallamra szöveget, akkor az ő daluk lesz. Ha pedig a rajongóknak nem tetszik rosszul éreztem volna magamat miatta. Az azt jelentené, hogy nem vagyok elég jó Harrynek. Vagyis számomra biztosan ezt jelentené.
Amikor befejeztem a többiek őrjöngeni kezdtek direkt jó hangosan, majd visszahuppantam melléjük.
- Szerintem gyönyörű dal. Számíthattok a közel jövőben tőlünk egy számra – mondta Harry bazsalyogva hol rám nézett, hol a kamerába. – Írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett.
Érkeztek is a válaszok. Szemeimmel futottam csak át, és amit elolvastam az mind pozitív volt. Néhány kérdést nekem is tettek fel, amire szívesen válaszoltam.

Tizenhetedik

Köszönöm szépen a +700 látogatót! *-* A kommenteknek is nagyon örülök! :DD Nem rég jöttem haza de gondoltam egy gyors részt még felrakok. Lassan felteszem az összes készen lévőt, aztán pedig folytathatom az írást. Köszömöm még egyszer. Jó olvasást! ;]]]

Harry sietett, amennyire tudott és másodpercre pontosan ott állt az ajtóban.
- Mi ennyire sürgés? – kérdezgettem, amikor leültünk a szobámban.
- Szóval… Azért nem kerestelek, mert sajnos múlthéten és most is nagyon elfoglaltak voltunk és vagyunk. Részben ezért, de ez a kisebbik. Gondolom te is láttad már a képeket és cikkeket és blogokat.
- Igen… - bólintottam és ettől én sem voltam túlságosan feldobva.
- Nem szerettem volna, ha megint rajtunk csámcsognának, mert nem akarom, hogy te is belekerülj ebbe és nem akarom, hogy ha az utcán végigmész, fotózzanak és faggassanak. Nem arról van szó, hogy nem kedvellek. Hanem pont ez az, hogy túlságosan bírlak – miközben beszélt a szobámban járkált fel s alá. Kezdtem kicsit megszédülni, míg tekintetemmel követtem. – Aztán pedig arra is rájöttem, hogy nem tudnám megint megszakítani veled a kapcsolatomat. Sajnálom, hogy belekevertelek.
Ahogy magyarázott olyan gyorsan beszélt, hogy nagyon koncentrálnom kellett, hogy mindent érthessek.
- Nem te kevertél bele… - mondtam mosolyogva és, most, hogy itt volt annyival könnyebbnek tűnt ez az egész. Már nem is érdekeltek azok a cikkek.
- Akkor igaz nem vagy mérges rám? – ült le mellém.
- Dehogy vagyok! – a fejemet vállára hajtottam. – Amikor elsőnek láttam azokat a cikkeket, akkor az zavart, hogy ilyeneket írnak pár kép alapján. De hát ilyenek ezek a cikkek, fel sem igaz… Aztán pedig az, hogy nem hívtál és kezdtem azt érezni, hogy csak egy Újabb lány vagyok – idéztem sokadjára az egyik blogot.
- Shell, de ez nem igaz! Te nem egy újabb lány, vagy hanem az egyetlen – mondta a legőszintébben, de ez így egy kicsit furcsán hangzott, elpirultam és kissé ő maga is zavarba jött, így még hozzátette. - Akiben megbízom és jó barátom.
Minden egyes szava szinte simogatta a szívemet. Pillangók majd szétfeszítettek és a gyomromból ereimbe is szálltak és azt éreztem, hogy pezseg a vérem. Egyik karjával átölelte a vállam.
- Mit szólnál egy videóhoz?
Kibontakoztam karjai közül és rá pillantottam értetlenül.
- Tudod twitteren szoktunk a srácokkal élőben jelentkezni. Ilyenkor faggathatnak minket, meg ilyesmi. Gyere te is. Mondjuk már most azonnal.
- Most azonnal?
- Igen – nevetett. – Biztos vagyok benne, hogy mindenki örülne, ha megismerhetne, mint a legjobb barátomat.
- Talán – mondtam nem túlbizakodóan, de tetszett az ötlet. Így talán tisztázhatjuk a dolgokat. Ami igazán jó lenne, mivel nem akarok egy újabb lány lenni, ettől a szövegtől borsódzott a hátam.
Szóval Harry felhúzott az ágyról és menetre készen álltunk. Tehát akkor most már ismerni fognak engem a rajongók… Érdekes. Nem nagyon vágytam a hírnévre, de mit vártam, hogyha egy sráccal barátkoztam, aki a One Direction tagja?

Tizenhatodik

Néhány napig semmi üzenet nem érkezett vissza. Hírét sem hallottam Harrynek. Twitteren sem jelentkezett. Érdekes, mintha ő és a banda felszívódtak volna. Persze tudtam, hogy ezer dolguk van és, most kisebb baja is nagyobb annál, hogy vissza kapja-e azt a nadrágot és pólót. Bár én nem is e miatt szerettem volna találkozni vele. Nem ez volt a fő célom. Abban reménykedtem, hogy elhív, majd valahová. Vagy esetleg készen lesznek a dallal, de szerintem attól még messze álltak.
- Te beszéltét mostanában Niallal?
- Igen, de csak egyszer – mondta szomorúan. – Azt mondta nagyon elfoglaltak.
- Megértem – sóhajtottam. – Szerintem lassan haza megyek. Már nem zuhog annyira az eső.
- Várj! – szólt rám. – Ezt nézd meg! – sürgetett és elém nyomta a laptopot.
Képek voltak ott. Rólam és a srácokról. Alatta pedig olyan szövegek, hogy talán az örök nőcsábász Harry hálójába egy újabb lány akadt be, nem is olyan meglepő. Meg hasonlók. Ez valahogy elszomorított.
- Jó kis képek mondhatom… - húztam el a számat. De a képek nem is zavartak, inkább csak az a szöveg… Újabb lány…
- Mióta vannak ezek fent?
- Tegnap óta, de nem csak ennyi van.
Még mutatott párat, de én annyira nem voltam kíváncsi a bloggerek és újságírók mocskos pletykáira. Idegesített, de nagyon. Szerintem senki sem olvasgatna magáról szívesen hazugságokat. Olyat is láttam, hogy csak a hírnév miatt lóghatok vele, meg, hogy ennek a kapcsolatnak semmi jövője, mert Harry nem tud egy lány mellett megállapodni… stb… stb…
És, igazság szerint Harryre is fújtam kicsit, amiért nem hívott egyszer sem és az üzenetemre sem válaszolt. Jól esett volna, hogyha felhívott volna, hogy ne aggódjak a pletykák miatt vagy hasonló. De ez nem így történt. Értem én, hogy elfoglaltak, de azt hittem, hogy kicsit fontosabb vagyok neki ennél.
- Csak egy újabb lány – mondtam dühösen miközben becsaptam magam mögött a szobám ajtaját. Greny sompolygott oda hozzám és nyávogni kezdett meg dörgölőzni.
- Az a legrosszabb, hogy még így sem tudok rá igazán haragudni – mondtam macskámnak, aki bizonyára semmit sem értett ebből.
Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem. Anya hívhatott, mivel nem volt itthon pár napig.
- Szia – szóltam bele kicsit fáradt hangon.
- Szia, Shell! – szólt bele egy hang, aki minden bizonnyal nem anya volt, mivel neki nincs ilyen mély hangja. Kellett pár másodperc, míg felfogtam, hogy Harry az és a pillangók a gyomromban olyan hevesen repkedtek, hogy azt hittem leesek az ágyról.
- Nem tudnánk ma találkozni? – kérdezte kicsit idegesen. – Beszélnünk kellene.
- De persze találkozzunk – mondtam még mindig a meglepettségtől habozva.
- Remek neked mikor jó, és hol? Jó lenne minél hamarabb.
- Már nincsen semmi tervem – füllentettem, mivel úgy volt, hogy Suval találkozunk, de ez most fontosabbnak tűnt. –És akár hozzánk is jöhetsz.
- Akkor dél körül érkezem, ha az neked jó.
- Rendben van.
- Szia, Shell!
Már le is tette a telefont. Nem tudom, hogy miért siettette ezt a dolgot annyira. Örültem neki, csak olyan idegesnek és szétszórtnak tűnt. Nem tudtam, hogy mi üthetett belé. Talán ő is észrevette a képeket?

Tizenötödik

Másnap reggel későn keltem, mivel a tegnap este elég fárasztó volt. Ismét megnéztem Harry üzenetét, amit éjszaka küldött és mosolyt csalt az arcomra. Aranyos volt tőle, hogy kicsit aggódott miattam, jólesett. Aztán pedig eszembe jutott, hogy anya talán még mindig dühös rám. Már fél egy volt. Ideje volt felöltözni és lemenni hozzá. Meg szerettem volna beszélni vele ezt az egészet. Felvettem egy rövidnadrágot és egy rövid ujjú pólót és siettem is le hozzá. A konyhában volt és jó kedvűnek tűnt mivel énekelgetett, de amikor rám pillantott tudtam, hogy még mindig nem enyhült meg.

- Ne haragudj, jó? Főleg ne a srácokra. Nem néztem az időt. Máskor jobban oda figyelek.

- Én nem haragszom, csak aggódtam miattad. Én elhiszem, hogy jó velük lógni és szórakozni, de nem akarom, hogy csalódj. Harryben mondjuk.

Látszott, hogy nem ismeri sem Harryt sem pedig a többieket. Szerintem nem tudtam volna sosem csalódni benne. Soha sem. Úgy fogadtam el, ahogy van. Kedvelem őt nagyon. Abban is biztos voltam, hogy anya is így vélekedne, ha találkozna vele egyszer.

- Anya, tudok magamra vigyázni.

- Tudom… Meg azt is, hogy kicsit túlreagáltam. Csak tudod, próbálok vigyázni rád és törődni veled.

Oda bújtam hozzá és megöleltem. Mindig is a legjobb anya lesz a földön. Néha apát, egy tesót meg egy barátnőt is helyettesített.

- Vigyázok magamra, ha pedig történne valami, te még hamarabb értesülnél róla, mint én magam – mondtam mosolyogva.

Adott egy puszit a homlokomra és azt éreztem, hogy talán csak azért fújta fel ennyire a dolgot, mert ideges. Mostanában mindig az volt, főleg, hogy az utóbbi egy hétben sokat kellett apával tárgyalnia. Az öcsém meg nagyon hiányzott neki és nekem is. Olyan régen hallottam már felőle. Jó lett volna újra beszélgetni, csak szinte lehetetlenségnek tűnt.

Miután anyával megbeszéltük ezt az egészet visszamentem a szobámba és gondoltam kicsit gépezek, mivel az utóbbi időben nem nagyon tettem ezt. Miután ezt meguntam arra gondoltam, hogy esetleg vissza kellene adnom Harrynek a ruháját. Egészen viccesen festhettem benne tegnap este. Aj, az a telefoncsengés… Harry olyan komoly volt, komolyan beszélt tegnapeste. Valami fontosat akart mondani én meg ott hagytam. Ez a gondolat pedig megőrjített.

Írtam neki egy üzenetet, hogy nálam van a ruhája, ha van ideje, akkor találkozhatnánk. Egy ideig nem jött válasz, így Sut indultam meglátogatni.

- Szia, Shell! – köszöntött az ajtóban széles mosollyal az arcán.

- Huha, látom nagyon vidám vagy. Nem is meséltél még nekem.

- Igen, mert te éppen el voltál foglalva Harry szobájában – vigyorgott és célozgatott.

- Csak megszárítkoztam – mondtam szem forgatva. Tegnap óta nem beszéltünk. Láttam, hogy elvannak, ott kinn ücsörögve és beszélgetve, de Susie még nem osztott meg velem semmi konkrétat.

Felmentünk a szobájába és már izgatottan vártam.

- Nos… Kint sokat beszélgettünk és én magam sem tudtam, hogy ennyi mindenben hasonlítunk. Aztán táncoltunk is. Azt is nagyon élveztük mind a ketten, persze végig beszéltünk. Haza is kísért és kaptam tőle egy szájra puszit – mondta mosolyogva.

Érdekes volt, hogy már nem sipítozva beszél róla, hanem nagyon is normálisan. Erre azt mondta, hogy rájött, hogy ő nem rajongó akar lenni, hanem Niall barátnője. Komolyan nagyon tetszett neki. Én pedig rendkívüli módon örültem, hogy ilyen jól alakult az estélye. Én is meséltem pár dolgot, de néhány részletet kihagytam. Nem azért, mert nem bízom meg benne, vagy nem akarom elmondani, csak talán még én sem tudtam, hogy most mi van.

Tizennegyedik

Remekül sikerült a vizsgám, ennek örömére hoztam egy új részt.

Tehát Harryvel elindultam hazafelé. Már rögtön nem volt szívem sietni. Már úgyis mindegy. Ha anya megtudja, így is, úgy is ki fog akadni.
- Nem is, Shell tudom miket csináltam, nem tudsz beetetni!
- Pedig be akartalak.
- Mindenre emlékszem – tisztázta a dolgot. – Nem is ittam annyira sokat.
- Nem, egyébként tényleg nem voltál annyira készen – mosolyogtam.
- Nem szerettem volna, mivel veled akartam bulizni – vallotta be.
- Nos, ez így is alakult.
- Remélem jól érezted magad.
- Ó igen, és azt a medencés dolgot még vissza fogod kapni – közöltem vele, bájos mosollyal az arcomon.
Ő erre nevetni kezdett.
- Pedig az aztán az est csúcs pontja volt.
Érdekes volt Harry ruhájában lenni, ezen is egy csomót mosolygott. Sajnos a kék nem száradt meg, így kénytelen voltam tőle kérni. Legalább nem fagyok, meg míg hazaérek. Útközben mesélt néhány marhaságot, amit a srácokkal csináltak szórakozó helyeken. Imádott sztorikat mesélni róluk. Mintha a testvéreiről mesélne. Aztán pedig komolyabb hangnemre váltott.
- Egyébként én nagyon jól éreztem magam veled. És remélem, nem vagy mérges a vizes dolog miatt.
- Harry, tudod, hogy csak vicceltem.
- Akkor jó, mert jól állnak a ruháim rajtad – mondta huncut mosollyal. – Shell – hirtelen megállt és engem nézett. – Tudnod kell, hogy én nagyon kedvellek téged, és örülök, hogy találkoztunk, meg…
Nem tudta folytatni mivel a telefonom megcsörrent és anya hívott. Előre féltem, hogy mit fogok tőle kapni. Már nem jártunk olyan messze.
- Hol vagy? – kérdezte idegesen.
- Sietek anya.
- Azt ígérted, hogy egyre hazajössz.
- Tudom, ne haragudj nem néztem az időt.
- De ennyire nincs időérzéked? Fél három is elmúlt már.
- Tudom, sajnálom… megyek már.
Anya dühösnek tűnt, amiért nem értem haza időben. Tudtam, hogy most a fiúkat hibáztatja.
- Nagyon mérges? – kérdezte bánkódva Harry. – Sajnálom, ha gondolod, haza megyek veled és elmondom neki, hogy mi volt.
- Semmi szükség rá. Eléggé mérges, de majd ha hazaérek, megbeszélem vele. Innen már öt perc és otthon vagyok. Köszönöm szépen az estét – nyomtam egy puszit az arcára és futva siettem haza. Tudtam, hogy anya megöl. A ruhát is, ha meglátja rajtam. Olyan béna vagyok. Amikor a ház elé értem már nyitotta is az ajtót.
- Na, végre…
- Sajnálom.
- Nem ezt beszéltük meg.
- Tudom, sajnálom – ismételtem meg sokadára.
Nem tudtam, hogy miért utálja ennyire a srácokat. Csak mert híresek? Jó nem szerette, ha későn értem haza, de volt már erre máskor is példa és ennyire sosem szidott le, mint ma éjszaka. A ruhát is elmagyaráztam, de az nem is érdekelte annyira.
Attól féltem, hogy többé nem enged el velük, vagy Harryvel sehová. Ami pedig ennél is jobban bántott az az, amit mondani szeretett volna. Ha két perccel később csörrent volna meg a mobilom… Ez nagyon idegesített. Éjszaka jött még egy üzenetem tőle:
Nagyon mérges volt rád anyud? Ne haragudj… Jó éjszakát!
Ezt írta és egy szomorú smileyt is írt a végére. Én pedig válaszoltam neki:
Majd megbékél. :) Neked is, szia.

Tizenharmadik

Na úgy döntöttem most hozom el a következő részt :)) Jó olvasást!

Amint haza értem anyától elkérezkedtem. Nem igazán volt oda az ötletért, bár ezt sejtettem, hogy így lesz. Végül azt mondta, hogy mehetek, de nem maradhatok sokáig. Egyre jöjjek haza. Eszem ágában sem volt neki ellent mondani, mert attól tartottam, hogy a végén nem enged el.
A szekrényemet teljesen feltúrtam és hasonló problémával küszködtem, mint Susie. Mit vegyek fel? Oda nem jó akármi. Biztos, hogy egy csomó ember ott lesz. Rajongók meg híresebb emberek. Végül egy ruhát választottam ki, ami világos kékszínű, kicsit lenge. Felvettem hozzá egy fekete balerina cipőt. Nem sok sminket használtam, hullámos hajamat pedig kiengedtem. Készen álltam.
Suval találkoztunk nyolckor. Nálam volt a cetli, amin az utca és a házszám szerepelt. Kicsit sokat kellett buszoznunk, ugyan is a város szélén volt ez a ház. Útközben végig arról beszélgettünk, hogy mennyire izgatottan várjuk a bulit. Elgondoltam néhány dolgot, hogy mit kellene tenni Susie és Niall érdekében. Pompás kis ötleteim voltak. Amikor az utcába értünk kétségünk sem volt a felől, hogy jó helyen járunk e.
- Jó hangos a zene.
- Jézusom mennyien lehetnek bent – kaptam a fejemhez. Hatalmas ez a ház. Megnyomtuk a csengőt, de valójában fölöslegesnek tűnt, mert ezt ilyenkor senki sem hallja meg. De még is, mivel Liam a második csengetés után ajtót nyitott.
- Sziasztok, lányok. Gyertek nyugodtan – invitált minket beljebb.
Rengeteg ember volt! Nagyon sok! Kis buli… hm, érdekes, hogy egyeseknek, mint jelentenek a szavak.
- A srácok hátul vannak a kertben.
Úgy döntöttünk, hogy csak szólunk már Harrynek, hogy itt vagyunk. Niall is biztosan itt lesz valahol. Nem volt nehéz őket megtalálni.
- Jó estét – köszöntünk nekik.
- Oh, sziasztok! – szólalt meg Niall.
Én és Su is helyet foglaltunk az asztalnál ahol ültek. Úgy tűnt jól alakul a buli, mivel sok poharat láttam üresen. És a srácok… Liam persze nem ivott mivel nem tehette. Zayn eléggé jó hangulatú volt és Niall is, de akik rajtuk is túltettek az Harry és Louis volt. Egészen viccesen festettek. Hülyeségeket beszéltek. Egyébként is, de most még jobban. Bár tudtam, hogy nem ihattak ők sem annyit, mivel még egészen normálisak is tudtak lenni.
- Nem isztok? – kérdezte Harry.
Mi pedig egy nemmel válaszoltunk. Nem akartam inni semmit sem, mivel anya úgy is megérezte volna.
Zayn elment úszni egyet a medencébe, Louis pedig táncolni ment.
- Hagyjuk őket itt kettesben – súgtam oda Harrynek. Így néma csendben felálltunk és odébb mentünk.
- Örülök, hogy itt vagy – mondta vigyorogva és én is elmosolyodtam rajta. – Viccesen festek?
- Őszintén? Igen – kuncogtam.
- De azért így is helyes vagyok nem?
- Az vagy Harry! – veregettem meg a vállát.
- Akkor mehetek csajozni.
El is indult befelé, hogy a táncoló lányok közé vesse magát, de én nem nagyon pártoltam ezt az ötletet. Megfogtam a pólóját és visszahúztam.
- Nem akarsz inkább táncolni? – kérdeztem tőle, mivel nem szerettem volna, ha minden féle lánnyal elkezd kavarni. Nem is tudom miért, de zavart volna.
- Dehogy nem – megfogta a csuklómat és húzott maga után.
Elég jó számokat tettek be a srácok, amikre lehetett táncolni. Harryvel igazán jól elvoltunk és néha kint ülő Niallra és Sura mutogattunk. Nekem nem is kell semmit sem tennem. A dolgok maguktól történtek. Jó hatással volt Niallra, hogy ivott, ettől még Su is felszabadultabb volt. Bár gondoltam, hogy ide jövünk és nem répa levet fogunk iszogatni. Hallottam én már a fiúk bulizási szokásairól. Harryt sem kellett félteni semmitől. Miután táncoltunk ismét kimentünk a kertbe, hogy friss levegőt szívjunk.
- Meleg van – jegyezte meg.
- Tényleg az van.
Komolyan csak egy pillanatig néztem Susiera, mikor megláttam, hogy Harry ruhástól készülődik a vízbe ugrani. Meg akartam akadályozni, de mind a ketten beleestünk.
- Jézusom Harry! – csaptam arcba egy csomó vízzel.
- Boccs már… - mondta nevetve.
- Most tiszta víz vagyok.
- Kár a ruhádért. Tetszett.
- Na, jól van, menj a fenébe! – próbáltam lenyomni a víz alá.
Igazából nem voltam rá mérges egyáltalán. Nem szándékoztam a vízbe esni, de ha már itt vagyunk, akkor mindegy.
- Na, na, na, kisasszony! – szólt rám és felemelt, hogy ismét a vízbe dobjon. A landolás után a hajam sem úszta meg szárazon. Rugdostam, csapkodtam, ficánkoltam, de olyan könnyedén lefogott. A medence falába ütköztünk. Olyan közel volt az arca hozzám és a szívem máris gyorsabban kezdett el verni. Azt hittem megcsókol, de e helyett az arcomra nyomott egy puszit. Hihetetlen, hogy én többet vártam és hagytam is volna magam.
- Ne haragudj ezt muszáj volt – hátrébb evezett én pedig gúnyosan elmosolyodtam.
Újabb támadást indítottam ellene, de minden hiába. Jóval erősebb volt nálam. Sokszor beledobott a vízbe újra és újra. De legalább annyit sikerült elérnem, hogy göndör fürtjei vizesek legyenek, aminek annyira ő sem örült. Kiszálltunk a medencéből és csurom vizesek voltunk. Harry felajánlotta, hogy ad nekem egy nadrágot és egy pólót én pedig elfogadtam. Törölközővel és hajszárítóval is megszánt. Amikor elkészültem és felvettem azt a ruhát, amit kaptam tőle kissé elszörnyedtem.
- Na jó ne nevess! – vágtam hozzá a félig még mindig nedves kék ruhámat.
- Viccesen festesz!
- Te egész este úgy festettél!
Harry ekkor már józan volt. Jó mondjuk nem is volt olyan részeg. De azért látszott rajta, hogy jó volt a hangulata.
- Mennyi az idő? – kérdeztem tőle kissé idegesen. Anya megöl, ha elkésem.
- Kettő óra.
- Oh, ne! Fenébe, anya kinyír! Su?
- Ő haza ment Niallel, míg te szárítkoztál – ennél a szónál elmosolyodott. – Haza kísérlek, jó?
- Nem kell! Sietek!
Tudtam, hogyha velem jönne, akkor jóval tovább tartana a haza út.
- Ne viccelj Shell, kettő óra van, nem mehetsz egyedül. Veled megyek – pattant fel.