2. Huszonhatodik

Sziasztok. Hamarabb jöttem az új résszel, mint gondoltam. :)) De először azt akartam mondani, hogy láttam Niall megnyerte a szavazást. Szóval, ha minden jól megy a következő blogomban ő lesz a főszereplő. Ötleteim máris vannak. Nem tudom, hogy mikor fogok hozzákezdeni, de ez a blog már tényleg a vége felé jár. Nem akarom nagyon húzni vonni. Na de itt az új rész, jó olvasást és néhány kommentet is el tudnék viselni! :))

Reggel sokáig aludtunk, mivel ezt este nem tudtuk megvalósítani. Dél lehetett, mikor nekem elkezdett csörögni a telefonom. Olyan hangos volt, hogy szinte kipattantam az ágyból az ijedtségtől.
- Haló – szóltam bele rekedten.
- Huh, jó reggelt, bocs, ha felkeltettelek. Csak arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem valamiben.
- Na, mondd!
- Szóval lenne egy házim, de nem tudok neki kezdeni. Kellene a zongoratudásod és remek kreativitásod.
- Ne nyalj – mondtam halál komolyan, de persze csak vicceltem.
- Segítesz?
- Persze. Hol, mikor?
- A suliba, és amikor neked jó.
- Oké, akkor mit szólnál, ha négykor találkoznánk?
- Nekem jó.
- Akkor megbeszéltük. Majd találkozunk, szia.
Miután letettem Harry rám pillantott.
- Azt hittem ma együtt leszünk.
- Cody hívott, hogy segítsek neki. Ne haragudj – nyomtam egy puszit arcára. És kiakartam kelni, mikor derekamnál fogva visszahúzott és magához ölelt.
- Muszáj menned?
- Igen. Megígértem és ez fontos neki.
- És csak ketten lesztek?
Rásandítottam és egy kicsit el is mosolyodtam.
- Te most féltékeny vagy?
- Mégis csak együtt voltatok…
- Egyikőnk rosszabb, mint a másik – forgattam meg a szemeimet. Valaki mindig féltékeny volt kettőnk közül.
- Te vagy a rosszabb – puszilt arcon, majd elengedett.
- Azért ezen még vitatkoznék, de ahhoz túl éhes vagyok.
Mind a ketten nagy nehezen kiszálltunk a takarók alól és ebédet kezdtünk készíteni. Bármilyen szégyen is Harry ügyesebb volt nálam.
- Nem vagyok jó háziasszony, sajnálom. Keress mást – húztam el a számat, amikor bekaptam az első falatot.
- Pont ezen, gondolkodtam az imént.
Ijedten néztem rá, mert olyan komolyan mondta. Persze tudtam, hogy viccel, vagyis reméltem.
- Jó, akkor keressünk neked egy jó kis feleséget – mondtam sértetten.
- Csak, ha leszel a szeretőm. Mert vannak dolgok, amiben azért jó vagy.
- Hogy te mekkora szemét vagy! – kiáltottam rá, mire ő felállt a széktől és áthajolt az asztalon, hogy megcsókoljon. Nagyon szenvedélyes volt és puha. Egy ilyen csók után képtelen voltam haragudni rá.
- Csak vicceltem – suttogta miközben vigyorgott.
Miután megebédeltünk kicsit készülődtem közben pedig beszélgettünk. Négyre Harry elfuvarozott az egyetemhez. Közben pedig maradni szeretett volna, de nem engedtem neki. Nem tudom, hogy Cody mennyire örülne neki, meg nem tudnék tőle figyelni. Szóval úgy mond lekoptattam, de megbeszéltük, hogy találkozunk. Mikor besétáltam a megbeszélt terembe kissé meglepődtem, hogy Cody nem volt egyedül. Ott állt mellette Paul.
- Öm sziasztok – mondtam kicsit zavartan. Nem voltam a legjobba vele és frusztrált a jelenléte.
- Szia – köszöntek egyszerre.
- Valamiről lemaradtam? – néztem kettőjükre.
- Igen, de most beavatunk – szólalt meg Cody.
Mire helyet foglaltak és én is követtem a példájukat.
- Arról lenne szó, hogy a srácok hamarosan itt hagyják Angliát egy hosszabb időre. Szeretnénk egy búcsú koncertet és arra gondoltam, hogy írhatnátok ti a dalt, mivel már írtatok nekik és annak is nagy sikere lett. Mit szóltok hozzá?
Codyra pillantottam és egyszerre meg voltam lepődve és nagyon boldognak is éreztem magam. Bár kevés volt az időnk, így tartottam is ettől az egésztől.
- Persze csak, ha benne vagytok. Elhiszem, hogy szűkös az idő. Elég sok nagykutya lesz ott a koncerten, akiknek nagy a befolyásuk… - tette még hozzá. – Szóval ha sikeretek lenne, az elindíthatna valamit.
Megint csak összenéztünk és egyszerre vágtuk rá.
- Benne vagyunk!