2. Tizenharmadik

Az egy dolog, hogy megbeszéltem Harryvel a dolgokat, de az nem azt jelenti, hogy ez nem egy kínos jelenet kezdete volt. Susie szélesen elmosolyodott és oda ment anyához, hogy puszival üdvözölje. Elég régen találkoztak már, annak ellenére, hogy egy időben minden nap láthatta.
- Akár jöhetnél majd hozzánk ebédelni – ajánlotta fel anya majd rám nézett. – Shell mostanában keveset jön.
Erre csak megráztam a fejemet és karba tettem a kezeimet. Aztán Harry is köszönt neki bár úgy láttam rajta, hogy kicsit zavarban van. Legalább nem csak én éreztem magam így.
- Azt hiszem, lassan indulok is, csak hoztam egy kis kaját – kacsintott ránk.
- Életmentő – csillantak fel Niall szemei, mire elnevettük magunkat. Sejtettem, hogy ennek ő fog a legjobban örülni. Mindig is szerette anya főztjét, bár nem sokszor jutott hozzá.
Amikor elköszöntünk tőle én a konyhába vettem az irányt. Nem igazán szerettem volna velük most beszélgetni. Arra gondoltam, hogy négyesben kellene hagyni őket.
- Nem jössz velünk filmezni? – kérdezte Susie, miközben kukoricát kezdett pattogtatni.
Felvont szemöldökkel néztem rá és mélyen beszívtam a levegőt, majd még hangosabban kifújtam.
- Nem igazán szeretnék. Meg találkozok Daniellel – füllentettem.
Azt hittem meg fogja érteni. De e helyett csak csettintett egyet a nyelvével.
- Most már mindig ez lesz? Mármint, hogy itt lesz Harry és te menekülsz?
- Susie, érts meg -
- Próbállak, de csak azt látom, hogy szenvedsz…
Homlokomat ráncoltam és nem értettem, hogy hirtelen mi baja van.
- Ne érts félre, tudom, hogy nehéz, meg minden, de egyszer csak ki kellene lábalnod ebből.
- Szerintem neked sem lenne ilyen egyszerű, ha Niall valaki mással járna és ide hívnám őket, hogy filmezzünk.
- De most rólad van szó Shell.
- Igen… Rólam… Csak az a baj, hogy téged ez már nem is érdekel annyira. Mindegy, jó filmezést nektek. Indultam el a nappali felé, hogy az előszobába mehessek.
- Üdvözlöm Daniellet – szólt utánam.
- Átadom, nektek meg jó szórakozást, sziasztok.
Olyan semmilyen volt a barátnőm hangja. Mintha az sem érdekelné, mi a fene, folyik most. Amint kiléptem az ajtón könnyek szöktek a szemembe. Susie annyira más volt velem és bevallom szarul esett, hogy Lilivel tölti az idejét, mikor rá bőven volt ideje és gondolom lesz is még, ha ismét mennek turnézni. A másik meg, hogy nem is tudom, hogyan gondolta, hogy ő most meghívja hozzánk őket. legalább, ha máshova mentek volna…
Csak füllentés volt az elején, hogy Daniellehez megyek, de végül tényleg úgy lett. Vele tudtam most csak dumálni. Eleanor nem volt Londonban. Lissával ennyire még azért nem voltunk jóba, hogy ezzel zaklassam. Codyt csúnya dolog lett volna ezzel keresnem. A srácoknak sem szívesen beszéltem erről.
- Oh, szia Shell, nem számítottam rád. Gyere csak – tessékelt be az ajtón.
- Ugye nem zavarok?
- Nem dehogyis – mosolygott rám majd kicsit komolyabbá vált. – Történt valami? Azt hittem, hogy most Susieval leszel sülve főve.
- Én is – húztam el a számat. – Nem gondoltam, hogy a nappalink egy páros randi helyszínévé válik. Su kérdezte, hogy maradok-e. Nem sok kedvem lett volna hozzá, inkább leléptem – rántottam meg a vállam.
- Szóval Lili ott van nálatok?
- Igen.
- Aj, az a csaj – forgatta a szemeit. Engem nem is ő érdekelt, hanem inkább a barátnőm, aki teljesen megváltozott. – Itt alszol?
- Hát …
- Csak nyugodtan. Ránk fér egy lelkizés úgy látom.