2. Huszonharmadik

Miután ezt a remek beszélgetést befejeztük eléggé felhúztam magam. Egész hazafelé úton ezen, rágódtam. Közben Harry írt egy sms-t, hogy szeretette volna, ha a koncert előtt még együtt lennénk kicsit, de már próbáltak és ott voltak.
- Shell látom, nagyon jó kedved van – nevette el magát Susie mikor meghallotta, hogy becsaptam az ajtót magam mögött.
- Remek. Mindegy, ma koncert és ez a lényeg.
- Történt valami?
- Áh – ráztam meg a fejem. – Csak Lili. Beszélni akart velem. Aztán meg lényegében elmondta, hogy ő nem törődik abba bele, hogy szakítottak.
- Komolyan? – kerekedtek ki a szemei, mint aki nem hisz nekem. – Meglep. Ő nem ilyen.
Erre csak elhúztam a számat. Én sem ilyennek láttam őt, de hát tévedtünk. Tényleg nagyon szeretheti Harryt, ha nem képes felfogni. Pedig azt mondta mikor még együtt voltak, ha Hazza engem választana, akkor megértené és elfogadná. De a helyzet változott.
- Mindegy. Még nem tudom, hogy mit fogok felvenni.
- Tudtad, hogy ott lesz Danielle és Eleanor is?
- Komoly? – csillantak fel a szemeim és ez is feldobott. Régen dumáltam velük, főleg Eleanorral.
- És nekem van egy tippem, hogy mit vegyél fel.
- Na és mit?
- Egészen véletlenül kutattam a cuccaim közt és találtam egy világosbarna ruhát. Mivel a koncert után bulizni is mennénk, szerintem elég jó lenne.
- Oh, na lássuk – kacsintottam rá.
Felpróbáltam azt a világosbarna ruhát és tényleg nagyon szép volt. Tetszett szóval miután Susie kölcsön adta örültem a fejemnek, hogy van mit felvennem és neki is kerítettünk valamit. Egy óra múlva menetre készen álltunk az ajtóban. Lissa is megérkezett és együtt indultunk el. Örültem, hogy Su és ő jól elbeszélgettek. Úgy tűnt, hogy kedvelik egymást.
Amikor oda értünk Sut előre állítottuk, hogy törje nekünk az utat, mivel ebben már profi volt. Úgy siklott, mint kés a vajban. Pillanatok alatt elől voltunk. Éreztem, hogy a táskámban megrezgett a telefonom és, amikor előhalásztam nagy nehezen láttam, hogy Harry írt nekem egy üzenetet.
Remélem sikerült Susienak előre tolakodnia. Ha a dalokban magadra ismersz, az nem a véletlen műve.
Amikor végigolvastam akaratlanul is vigyorogni kezdtem akár egy félnótás. Az új albumukról egy számot sem hallottam. Ennek az volt az oka, hogy miután szakítottunk nem szerettem volna semmit sem tudni róluk, így nem hallgattam meg egy számukat se.
- Milyen romantikus – nevetett fel Lissa. Éreztem a viccet a hangjában. Már éppen mondani szerettem volna neki, hogy tuti itt folyna el a padlón, ha neki Zayn valami ilyesmit írna. Nem tudtam belekezdeni, mivel lekapcsolódtak a fények és a színpadon gyúltak fel. Megjelentek a srácok és éreztem, hogy be fog szakadni a dobhártyám. A lányok úgy sikítoztak, és toltak neki a kordonnak, hogy majdhogynem felborult, pedig a VIP részlegben voltunk.
Az első két szám után, már ki is szúrtak minket a srácok és a rajongók is. Láttam, ahogy sugdolóztak és a többi, de hallani semmit sem hallottam, mivel hangos volt a zene és a sikítozás. Teljesen zavarba voltam, mikor Harry szólózott és éppen valami halál édeset énekelt. Tudtam, hogy vörös vagyok, de rá lehetett fogni arra, hogy csak a meleg levegő miatt és, mert alig van oxigén. Még mindig meg tudtam lepődni azon, hogy mennyire tehetségesek öten. Tetszettek az új számok is és direkt nagyon figyeltem a szövegre is. A koncert közben Danielle és Eleanor is hozzánk sodródtak. Alig vártam, hogy elkezdődjön az esti buli és megint együtt legyünk teljes létszámban.

2. Huszonkettedik

Sziasztok. Tegnap megcsináltam ismét a blog külsejét, mivel az előző nem tetszett annyira. Ez egy kicsit jobb. :P Nem sok 1D-s blogot olvasok, nyáron egy-kettőt, de azokat is vagy befejeztem vagy az írója fejezte be, de tegnap feltévedtem pár oldalra. Meglepődtem, hogy milyen jól tudnak írni néhol. :)) Úgy el tud bizonytalanítani, amikor látom, hogy van 80 feliratkozó, meg két millióan jártak az oldalon. Persze én büszke vagyok az én blogom statisztikájára  ;) csak valahogy az jut eszembe, hogy talán nem is olyan jó ez. Bár nem tudom, ezt ti tudjátok eldönteni, mivel én a saját munkámat nem tudom olyan jól megítélni. Azt tudom, hogy rövidek a részek, mert sokszor írjátok :P, de így is fog maradni, ha már így kezdtem el. Ha befejeztem a történetet és még lesz érdeklődés gondolkodom egy újon (Azért is van a szavazás. Bár én titkon egy kicsit Liamnek szurkolok, szóval tessék rá is szavazni! ;) ), akkor majd hosszabb részek lesznek. De ezt az oldalt sajnálnám csak úgy magára hagyni. Szóval lehet megoldanám, hogy itt írom majd. De ez még a jövő zenéje. Egyenlőre örülök, ha ezt be tudom fejezni. :) Meg örülök, ha ezt bírjátok végig olvasni. Kicsit félek, hogy sokan ráuntok, amiért ilyen hosszú. Csak annyira ragaszkodok hozzá, hogy alig bírom befejezni, de valamikor már kellene... :/ Na ne haragudjatok, hogy itt a személyes gondolataimat kiírom magamból. :P Bocs az érthetetlen mondatokért is, nehezemre esik a fogalmazás :"))). Szóval itt van a következő rész, jó olvasást!

Fogalmam sem volt arról, hogy mire kellene számítanom Lilitől. Miután végeztem a suli előtt vártam rá. Küldtem egy üzenetet Harrynek, hogy nem kell, hogy értem jöjjön, mivel ma is felajánlotta. Kicsit furcsa volt, hogy így ugrándozott körülöttem. Én ezt nem szerettem volna.
- Szia. Siettem.
- Hello – mosolyodtam rá halványan.
Elsőnek mind a ketten szótlanok voltunk. Néztünk magunk elé. Kellemetlenül éreztem magam ettől. Azt vártam, hogy ő szólaljon meg először.
- Mit szólnál, ha sétálnánk egyet?
- Rendben – bólintottam és elindultunk, de még mindig nagyon csendben voltunk.
- Kitaláltam, hogy mit fogok neked mondani, de valahogy most nem jön össze.
- Gondolom, Harryről van szó.
- Igen, róla. Öm. Szóval tudod, mondtam, hogy nem állok közétek, ha ő téged fog választani. Valójában nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz. Úgy értem én jót akarok nektek, de szeretem őt. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
Sajnos el tudtam képzelni, mivel én is így éreztem. Kicsit még mindig féltékeny tudtam rá lenni. Ez a lány annyira bájos és olyan szép. Szinte nem értettem, hogy Harry miért engem választott.
- Elhiszem, hogy most nehéz neked – pillantottam rá.
- Igen, mivel voltál hasonló helyzetben. De én is voltam a tiedben.
Ez is igaz. Ők is sokat beszélgettek, nevettek, egymáshoz értek, csókolóztak és a többi… Ebbe nem is igazán szerettem volna jobban belegondolni.
- Szóval tudod, hogy mennyire féltem attól, hogy ott hagy engem. Gondolom most te is ettől félsz. De muszáj elmondanom, hogy annak ellenére, hogy nem fogok rámászni, beszélgetni, fogok vele és továbbra is jó barátok leszünk. Ezen kívül én ugyan úgy turnézni fogok velük, mint eddig. Ott leszek vele, amikor te nem.
Pillanatok alatt sikerült elérnie, hogy borzalmasan érezzem magam. De minden esetre okosan csinálta. Mind végig barátságos volt és mintha csak tényeket közölne velem úgy mondta. Igaza is van. Ezek tények. Fogalmam sincs, hogy meddig maradnak, mivel még ők sem tudják. Csak abban tudtam reménykedni, hogy a kapcsolatunk most már elég erős, hogy ezt is átvészelje.
- Ezt szeretted volna elmondani nekem? – köszörültem meg a torkom, mikor már túl nagy lett a csend.
- Azt hiszem igen.
- Remek.
- Nem akarok veled rosszban lenni.
Érdekesen hangzott a szájából az előző mondatai után.
- De meg kell értened, hogy róla sem tudok lemondani teljesen.
Felsóhajtottam és ránéztem.
- Sejtettem, hogy nem lesz minden olyan egyszerű. És gondolom ez így is lesz, amíg egy sztárral fogok járni.
- De ő nem csak egy sztár, ő Harry.
Ezt pont nekem mondja? Kezdtem azt érezni, hogy ő azt próbálja bizonygatni, hogy nálam jobban ismeri és szereti. Sokkal régebb óta ismerem, mint ő. Sokkal több ideig volt velem, mint vele.
- Remek. Befejeztük a beszélgetést?
- Most dühös vagy?
- Mit gondolsz?
Kicsit elmosolyodott.
- Félted tőlem?
- Igen – mondtam ki őszintén, mire egy önelégült mosoly folyt az arcára.
- Győzzön a jobbik – kacsintott rám.
Ő ezt úgy fogta fel, mint valami játékot? Nem tudtam eligazodni rajta és a szavain. Ő is olyan undok kígyó lesz, mint az a másik szöszi?

2. Huszonegyedik

Reggel arra keltem, hogy Harry cirógatja az arcom. Mosolyogva kinyitottam a szemeimet.
- Jó reggelt – mondta a reggeli rekedtes hangján.
- Neked is.
Nyújtóztam párat majd felültem. Szörnyen nézhettem ki. A hajam összevissza állt és a pizsama tiszta gyűrötten lógott rajtam. Láttam, hogy engem néz, mire zavartan elmosolyodtam.
- Oké, ne nézz. Tudom, hogy gázul festek.
- Szép vagy – mosolyodott el és nyomott egy gyors csókot az ajkaimra. – De el fogsz késni, ha nem sietsz.
- Igaz! – pattantam ki. Harry magamra hagyott, hogy nyugodtan készülhessek. Nem kellett hozzá olyan sok idő. Felvettem egy farmernacit meg egy pöttyös inget, rá pedig egy szürke kardigánt.
A konyhába érve kicsit meglepődtem, amikor már meg volt terítve.
- Csak nem ennyire unatkoztál? – néztem Harryre, akin egy széles vigyor terült el. Majd biccentett a fejével, hogy üljek le. Teljesítettem a kérést. Leültem és neki láttam a palacsintáknak. Tudta, hogy ez a kedvencem azért csinálta.
- Elviszlek a suliba – jelentette ki. – És remélem estére semmi terved nincs. Lesz egy koncertünk és gondoltam, ha van kedved eljöhetnél.
- Rendben – mosolyodtam rá.
Miközben az autóban ültünk azon agyaltam, hogy a fenébe érdemelhettem ki őt? Szerintem a világ legszerencsésebbjei közé tartozom. Sosem érdekelt, hogy Harry mennyire híres. Az újságok most is előszeretettel pletykáltak arról, hogy ismét együtt vagyunk. Én abba a Harrybe voltam bele esve, akivel Spanyolországban találkoztam és abba, aki mellettem volt. Persze a színpadon is csodásan mutatott.
Egy csókkal búcsúztam el tőle és elindultam az épület felé. Beléptem az ajtón és Lilit pillantottam meg. Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt.
- Szia, Shell, beszélhetnénk?
- Nekem hamarosan órám lesz.
- Csak néhány pillanat, de ha gondolod, visszajöhetek később. Hány órád van?
- Négy.
- Oké, akkor majd visszajövök, ha nem gond.
- Öm, rendben… - néztem rá kissé zavartan, mivel nem értettem, hogy nekünk miről kellene beszélnünk, de nem szerettem volna bunkó lenni. Meg rosszba sem érdemes vele lenni. Csak rá bólintottam, majd elköszöntünk egymástól.
- Mit akart ez tőled?
- Nem tudom még én sem. Azt hiszem ma beszélgetni fogunk.
- Minek? Biztos megfenyeget majd, hogy Harryt elvegye tőled.
- Nem hiszem…
- Meséltél nekem egy s mást, Harry előző barátnőjéről, meg Zaynéről is és egyértelmű, hogy ezek bármire képesek.
- Na, igen – dünnyögtem az orrom alatt és rosszul voltam attól a szőkeségtől, aki úgy megkeserítette a napjaimat, de hál istennek már nem kellett vele találkoznom és ezen már túl voltunk. – Na és veletek mi van?

- Semmi érdekes. Ma megyek a koncertjükre. Ugye te is?
- Igen.
- Remek, akkor majd mehetünk együtt.
- Hova mentek együtt? – lépett mögénk Cody.
- Öm, megyünk majd vásárolni – mondtam miközben barátnőmet néztem.
- Igen.
- Jó tudni, hogy ennyire jóba lettetek – mosolyodott ránk.
Nem szerettem volna neki beszélni Harryről. Tudom, hogy nem viselte meg annyira ez az egész, de azért jobbnak láttam. Inkább egész nap azon izgultam, hogy mi lesz Lilivel… Lissának igaza van. A srácok ex csajai mind annyira abnormálisak.

2. Huszadik

Sziasztok. Sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de semmi időm nem volt írni. Megpróbálok kicsit jobban sietni a következővel. :) Jó olvasást!

- Várj! Várj! Kitalálom! – kiabálta Lissa de még mindig nem tudta.
- Rabolhatok? - tette fel a kezét Louis. Mikor bólintottak a többiek rögtön rávágta a kamionsofőrt.
- Jee! – örvendeztem.
- Ebben a játékban remekelek – pacsizott le velem. És tényleg mivel sokkal jobbak voltunk, mint a többiek. Mázlim volt, hogy az ő nevét húztam ki. Utánunk Liam és Harry voltak. Ők is jól játszottak. Lissa és Zayn – na, jó őket nem szerencse tette egy csapatba… Susie Lilivel volt. Niall pedig Codyval.
Észre sem lehetett venni, hogy valakik közt ellentét lenne. Remekül ment az este.
- Egy vetkőzős pókert? – szólalt fel Louis. Abban is verhetetlen volt ezt mindenki tudta.
- Nem tudok játszani.
- Annál jobb – kacsintott rám.
- Hé, hé, haver! Én elhiszem, hogy hiányzik Eleanor, de a barátnőmön nem osztozok – szólalt meg Harry.
- Beszóltál? Rendezzük le kint?
Mind a ketten felálltak és úgy tettek, mintha verekednének.
- Oké srácok elég lesz – nevettem el magam.
Végül a póker helyett előszedtünk még néhány társast és elszórakoztunk. Fél egy lehetett, mikor a többiek úgy döntöttek, hogy indulnak.
- Itt alszok – jelentette ki nekem Harry az ajtóban.
- Esélytelen. Jó éjszakát Harry – rá akartam zárni az ajtót, mikor hirtelen egyik kezével megfogta az arcom és szenvedélyesen megcsókolt. Igen csak hosszúra elnyúlt.
- Na, jó azt hiszem, itt alhatsz.
- Harry jössz már? – kérdezte Niall miközben oda kinn várakoztak.
- Maradok. Segítek rendet rakni.
- Aha – röhögött fel Louis. – Jó rakást – kacsintott egyet, mire kerek szemekkel néztem rá. Ez eléggé durva szóvicc volt. Intett nekik egyet és bezárta az ajtót.
Susie segítségével rendet raktunk, aztán lezuhanyoztam. Már az ágyban feküdtem, amikor Harry is végzett és bemászott mellém.
- Nos, mit csinálunk? – súgta a fülembe rekedtes hangján, közben göndör fürtjei csiklandoztak.
- Harry nincs rajtad felső.
- Rajtad még miért van?
Kuncogni kezdtem.
- Tudod mit fogunk csinálni? Alszunk. Álmos vagyok.
- De, de.
Nem tetszett neki az ötletem, de én kényelembe helyeztem magam ő pedig átölelt.
- Jó éjt Harry.
Nem telt bele fél percbe se, mikor éreztem, hogy keze felfedező útra indult. Megfogtam és felé fordultam.
- Holnap suli és hulla vagyok.
- Mennyire szadista vagy, tudsz róla?
Még a sötétben is láttam mennyire csillognak a szemei.
- Igen – megcsókoltam, de gyorsan abba is hagytam.
Felnyögött és odébb gördült.
- Jézusom! Shell, ki fogsz engem készíteni, ezt meddig tervezed csinálni? Én nem bírom sokáig.
- Nem tudom. Majd kiderül.
Oda bújtam hozzá és kezemet kockáira tettem, fejemet pedig mellkasra.
- Tudod, mit én meg pocakot növesztek. És akkor pápá kockák – kezdett el zsarolni.
- Addig nincs baj, amíg nem az enyém nő – mondtam gonoszul, majd ásítottam egyet. – Szép álmokat Hazza.
- Neked is – dünnyögte orra alatt sértetten.
Nem mondtam ki, mivel ő nem is tudta, hogy tudok arról, hogy lefeküdt Lilivel, de ez engem nagyon zavart.

2. Tizenkilencedik

- Kezd nyugodtan, azt hiszem, tudom miről van szó – néztem rá mosolyogva. Egyre jobban kedveltem őt és Zanynek kijárt egy normális barátnő. Annak ellenére, hogy elsőnek azt mondtam Lissára, hogy nem igazán bírom, mert őrült tyúk, most vele iszogattam egy kávézóban és sok mindent tudott rólam. Azt hiszem én is róla. Egy barátság is hasonlóan kezdődik, nem?
- Jó, jó. Szóval bele vagyok esve Zayn Malikba.
Megforgattam a szemeimet és meglepődést színleltem.
- Ne már, ezt ki hitte volna.
- Shell értem én. Csak, na – pirult el. – Valahogy nem haladunk semerre.
- Zayn nem az a fajta, aki ráhajt egy csajra. Legalábbis én nem így ismertem meg.
- Csak néha olyan…
- Titokzatos?
- Igen!
- Ő már csak ilyen – mosolyodtam el. – Hidd el roppant kedves.
- Azt tudom. Szerinted mennyi esélyem van nála?
Ezen ismét elmosolyodtam.
- Ő is hasonlóakat kérdezett.
- Komolyan? Várjunk csak, ti beszélgettetek rólam?
- Igen. És hidd el neki is nagyon tetszel.
Megkönnyebbülve dőlt hátra a székén.
- De, tudod, nem csak te beszélgetsz rólam a hátam mögött.
Összeráncolt szemekkel néztem rá.
- Csak nem Cody?
- Hát valójában vele is, de nem ezt szerettem volna megemlíteni.
- Harry.
- Vele is.
- Mi van?
Azt vártam, hogy azt mondja, hogy viccelt, de nem ez történt.
- Ha gondolod, majd mesélek, de Lilivel beszélgettem.
- Egyre jobb komolyan – fogtam a fejem és eltakartam a szemem. – Miért vagyok ilyen jó téma?
- Csak érdekelt a kapcsolatuk. Akármennyire nem nézed ki belőlem, segíteni szerettem volna neked.
- Mit mesélt? – támadtam le azonnal.
- Tudtad, hogy lefeküdtek?
- Ööö… igen… ezt tudtam… Egészségükre – mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon.
- De a kapcsolatuk valami olyasmi volt, mint neked Codyval.
- Honnan tudod, hogy az milyen volt?
- Olyan keveset nézel ki belőlem… Nem vagyok olyan hülye. Van szemem és látok – vigyorgott még mindig.
Azt is elmesélte, hogy Codyval mi van most és megnyugodtam, hogy nem annyira viselte meg az, hogy velem szakított. Azt mondta Lissának, hogy ő tudta, hogy ez lesz. Harry pedig kedvelte Lissát. Jókat beszélgettek és én erről nem is nagyon tudtam.
- Há Susie? Mi lenne, ha csinálnánk egy kisebb bulit?
- Mit ünneplünk? – huppant mellém a kanapéra.
- Öm, nem tudom, csak gondoltam jó lenne. Hívhatnánk Lissát is meg a srácokat. Esetleg Codyt bár őt nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- Téged zavarna, ha Lilit is hívnánk? Tudom, hogy nem kedveled, de kicsit sajnálom őt. Aranyos lány.
- Nem, igazából nem zavarna, gondoltam rá is. Tényleg jó fej, meg nem akarom kirekeszteni vagy ilyesmi. Tudom, hogy ti jóban vagytok.
- Igen és a turné buszon ugyan úgy ott lesz megint.
Erre nem szerettem volna gondolni. Azt sem mertem megkérdezni, hogy még meddig maradnak, mert rettegtem, hogy megint itt fognak hagyni. Féltem tőle, hogy most miképpen lesz. Biztos, hogy nem élném túl, ha megint szakítás lenne a dolog vége Harryvel.

2. Tizennyolcadik

Így valentin nap alkalmából gondoltam meghozom az új részt. ;) Jó olvasást nektek és várom a kommenteket! :)

A suli iszonyat lassan telt. Azt vártam a legjobban, hogy az utolsó óráról is csengessenek ki és tűzhessek haza. Cody ma nem volt suliban és kicsit aggódtam miatta. Reméltem, hogy semmi komoly nincs, csak megfázott, elaludt vagy valami ilyesmi.
- Gondolom, ettől még ugyan úgy dolgozunk együtt. Igaz? – nézett rám Lissa. – Úgy értem én tökre élveztem. Jó csapat vagyunk – mosolyodott rám.
- Persze. Remélem, ez semmin sem változtat.
- Figyu, valamelyik nap nem lenne kedved beszélgetni? Beülhetnénk valahová suli után.
- Miről szeretnél beszélgetni? – néztem rá érdeklődve. Bár volt egy sejtésem, hogy Zayn lesz a téma.
- Hát, nem tudom. Sok mindenről.
- Rendben – mosolyodtam rá. – Mit szólnál a holnaphoz?
- Oké – vigyorodott rám.
Aztán elsietett mellettem. Végre azt éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Minden jól halad és egyre jobban.
Vártam a buszomat, mikor egy ismeretlen autó rám dudált. Direkt nem néztem oda. Sosem értettem, hogy ez mire jó.
- Hé, hé! Nem vihetlek el?
Ismerős volt a hang és fel is ismertem. Vigyorogva pillantottam Harryre, aki kinyitotta az ajtót nekem.
- Anyu azt mondta, hogy ne üljek be akárki autójába. Ki tudja, hogy milyen perverz, ismeretlen alakok.
- Hékás! Az utóbbi nem igaz! Nem vagyok ismeretlen.
Erre hangosan felnevettem és végül csak beszálltam mellé. Mosolyogva nézett végig rajtam.
- Talán anyudnak igaza volt.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Mire beindította az ajtót és előre fordult, hogy lásson valamennyit az útból.
- Hová lesz a menet?
- Arra gondoltam sétálhatnánk egyet.
Hamarosan megérkeztünk a folyó partra, ahol már korábban sétálgattunk és beszélgettünk együtt. Kiszálltunk az autóból és elindultunk valamerre. Annyi mindent tudtam volna neki mondani és szerintem ő is nekem. Mégis csendben voltunk mind a ketten. Kezemet az övébe csúsztattam. Olyan jó volt hozzá érni. Így sétálgattunk csendben egy ideig, majd megállt és maga felé fordított. Nézett rám és nem mondott semmit. Zöld szemeibe néztem és mosolyognom kellett ő is így tett.
- Esküszöm neked, hogy nem emlékeztem, hogy ennyire szép vagy.
Még szélesebben elmosolyodtam.
- Nem olyan jó duma Harry.
Megfogta a derekam és közelebb lépett hozzám. Nagyon közel volt az arca az enyémhez.
- Nem merlek megcsókolni, mert félek, hogy nem tudom majd abba hagyni.
- Az nem baj – nevette el magát és gyengéden megcsókolt. Közben végigsimított a hátamon. Kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Az érintésétől még a hideg is kirázott.
- Nincs kedved nálam aludni? – kérdezte, mikor kicsit eltávolodott tőlem, de még mindig tartott.
- Áh, szóval erre ment ki a dolog. Nem.
- Miért?
- Mert szenvedtem miattad, most te jössz.
- Ne már! Ez kínzás.
- Sajnálom – nyomtam egy puszit az arcára.
- Valld be, hogy te ezt mindig is élvezted! – nézett rám hunyorítva.
- Mikkel nem gyanúsítasz? – mondtam ironikusan, mivel tényleg piszkosul élveztem.
- Szegény ártatlan engem elcsábítasz aztán meg…
- Sajnálom – ismételtem magam egy vállrántással.
- Ezt még vissza fogod kapni – fenyegetett meg szinte számba suttogva a szavakat.
- Állok elébe.
A sétánkból egy több órán át tartó csók csata lett. De legalább a délutánomat vele tölthettem.

2. Tizenhetedik

Sziasztok. :D Látom, hogy az oldal látogatottsága milyen szépen nő. Kicsit utána néztem néhány adatnak a weboldallal kapcsolatban. Meglepődve láttam, hogy nem csak Magyarországról érkeznek olvasók, hanem olyan országok szerepelnek, mint Ukrajna, Románia, de számomra a meglepő Svájc, Oroszország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és még van pár ország. :DD Iszonyatosan meglepődtem, nem is gondoltam volna. :D A másik, hogy nem csak gépről, hanem mobilról és mindenféle kütyüről felmerészkedtek az oldalra. :DD Az első részt már 297x nyitották meg de nem ez a legnagyobb szám. A negyvenegyedik részt 559x. Komolyan itt hüledezek. Köszönöm szépen mindenkinek. :))) Roppant jól esik. Remélem ilyen szépen haladunk teljesen a blog végéig és megmaradnak a kedves olvasóim. :D Szóval jó olvasást a következő részhez.

Miután ezt megbeszéltük Harryvel ő azt szerette volna, ha együtt töltjük a napot. Én is erre vágytam mindennél jobban, de nem tehettem ezt Codyval. Az volt az első, hogy felhívtam és megbeszéltük, hogy találkozunk. Úgy hallottam a hangján, hogy ő már sejti, hogy mi a helyzet. Sőt már akkor úgy tűnt, mikor megpillantotta Harryt az ajtóban.
Amikor megérkeztem ő már ott volt. Megpillantott és nem próbálkozott öleléssel vagy csókkal, ahogyan szokott. Egy halvány mosolyt láttam ajka szegletében.
- Tudom, mi következik – tette zsebre a kezeit.
- Sajnálom.
- Én is.
Láttam rajta, hogy mennyire szomorúvá tettem. Borzalmas érzés volt így látni. Bebizonyította, hogy rengeteg mindent megtenne értem. Tudom, hogy fontos vagyok számára én meg így elbánok vele. Kedvelem őt. Nagyon is. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy szerelmes vagyok belé, mert ez nem igaz. De ettől függetlenül ezt nem érdemelte tőlem.
- Hé, Shell, nehogy el kezd sírni! – lépett közelebb. – Nem kell, hogy rosszul érezd magad. Mind a ketten tudtuk, hogy mi lesz ennek a vége. Te magad is elmondtad, hogy nem akarsz hitegetni.
- Igen, csak szar érzés, hogy ezt tettem veled.
Megpróbáltam a könnyeimet visszatartani, hiszen nem nekem kellene sírnom. Én tettem ezt és vállalnom, kell a következményeket.
- Nem te tetted… Én is ezt akartam. Beszéltem Harryvel erről. Én is azt akartam, hogy ez így történjen. Neked szerettem volna jót.
- Köszönöm.
Erre elmosolyodott és széttárta a karjait én pedig oda bújtam hozzá. Azt hiszem, hogy idővel ő is boldoggá tudott volna tenni. Ebben biztos vagyok.
- Bánhatom majd pár év múlva, hogy kit dobtam el magamtól.
- Jó nagy szamár vagy – nevetett fel, mire a karjába bokszoltam.
- Azért ne legyél ilyen nagyra magaddal.
- Igen is!
Egymásra néztünk mosolyogva, majd ismét nevetésben törtünk ki. Reméltem, hogy a kapcsolatunk rendben lesz. Önzőség, de nagy szükségem van rá. Már csak az kellett, hogy Susieval megbeszéljek mindent. Ő következett. Direkt hamar haza értem, hogyha jönne, akkor már is neki eshessek.
Nem telt bele sok időbe. Nyílt az ajtó és a nappaliban ücsörögtem. Nagyot dobbant a szívem és izgultam, hogy köztünk is minden rendbe legyen. Azt éreztem, hogy jól haladnak a dolgaim. Már csak ő hiányzott.
- Szia – lépett be a szobába. – Nem hittem volna, hogy itthon leszel, főleg azt nem, hogy egyedül – nézett rám gyanúsan. – Mi van Harryvel? Csak azt nem mond, hogy nem békültetek ki – szemei kikerekedtek és leült mellém.
- De…
Kifújta a levegőt és nyugodtabbnak tűnt.
- Honnan tudtad, hogy mi történt?
- Aj, tudom, hogy egy gonosz dögnek tűntem az utóbbi napokban.
- Annál sokkal rosszabbnak – forgattam meg a szemeim.
- Rettentően sajnálom. Komolyan neked szerettem volna jót, mint ahogy közölünk szinte mindenki.
- Susie elmagyaráznád, hogy mégis hogyan.
Kicsit kényelmesebb pózba helyezte magát, majd elengedett egy hatalmas sóhajt.
- Rengeteget beszélgettem Harryvel rólad. Szerintem többet, mint bármelyik fiú. Lilivel semmi bajom, de nem ő a legjobb barátnőm… hanem te, még ha nem is azt érezted. De ez is egy terv része volt. Elsőnek, amikor Lili nem tudott hol lakni, az volt az ötlet, hogy a fiúknál éljen. De én megbeszéltem vele, hogy inkább nálunk. Te ezt támadásnak vetted, de képzeld csak el, hogy mi lett volna, ha még is csak náluk lakik… Akkor nem látott volna Harry minden nap. Akkor bizonyára teljesen kizártátok volna egymást. Így pedig szenvedett rendesen, ahogy te is. Aztán ez sem hatott. Azzal próbálkoztam, hogy eltávolodok tőled. Nem akartalak megbántani, csak azt akartam, hogy Harry úgy lássa, egyedül vagyok, hogy szükséged van rá.
Teljesen ledöbbenve hallgattam végig és azt sem tudtam, hogy mit kellene mondanom.
- Jézusom miket szövögetettetek a hátam mögött. Ugye ez minden, amiről tudnom kellene?
- Azt hiszem igen – mosolyodott rám. Aztán jó szorosan megölelt. – Túl könnyen lehitted, hogy ellened fordulok, ez azért egy kicsit fáj.
- Túl jó színész vagy – nevettem.
- Köszönöm. De jóváteszem. Szóval arra gondoltam, hogy ma egyedül fogsz itthon éjszakázni. Illetve azt hívsz meg akit csak szeretnél, hogy ne unatkozz.
Rám kacsintott és én megráztam a fejem. Susie még mindig ugyan az a Susie.
- Nincs rá szükség. Had teperjen csak – mosolyodtam rá ravaszul. Hiába békültünk ki, nem hagyhattam, hogy Harrynek ennyire könnyű legyen a dolga.