2. Huszonhatodik

Sziasztok. Hamarabb jöttem az új résszel, mint gondoltam. :)) De először azt akartam mondani, hogy láttam Niall megnyerte a szavazást. Szóval, ha minden jól megy a következő blogomban ő lesz a főszereplő. Ötleteim máris vannak. Nem tudom, hogy mikor fogok hozzákezdeni, de ez a blog már tényleg a vége felé jár. Nem akarom nagyon húzni vonni. Na de itt az új rész, jó olvasást és néhány kommentet is el tudnék viselni! :))

Reggel sokáig aludtunk, mivel ezt este nem tudtuk megvalósítani. Dél lehetett, mikor nekem elkezdett csörögni a telefonom. Olyan hangos volt, hogy szinte kipattantam az ágyból az ijedtségtől.
- Haló – szóltam bele rekedten.
- Huh, jó reggelt, bocs, ha felkeltettelek. Csak arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem valamiben.
- Na, mondd!
- Szóval lenne egy házim, de nem tudok neki kezdeni. Kellene a zongoratudásod és remek kreativitásod.
- Ne nyalj – mondtam halál komolyan, de persze csak vicceltem.
- Segítesz?
- Persze. Hol, mikor?
- A suliba, és amikor neked jó.
- Oké, akkor mit szólnál, ha négykor találkoznánk?
- Nekem jó.
- Akkor megbeszéltük. Majd találkozunk, szia.
Miután letettem Harry rám pillantott.
- Azt hittem ma együtt leszünk.
- Cody hívott, hogy segítsek neki. Ne haragudj – nyomtam egy puszit arcára. És kiakartam kelni, mikor derekamnál fogva visszahúzott és magához ölelt.
- Muszáj menned?
- Igen. Megígértem és ez fontos neki.
- És csak ketten lesztek?
Rásandítottam és egy kicsit el is mosolyodtam.
- Te most féltékeny vagy?
- Mégis csak együtt voltatok…
- Egyikőnk rosszabb, mint a másik – forgattam meg a szemeimet. Valaki mindig féltékeny volt kettőnk közül.
- Te vagy a rosszabb – puszilt arcon, majd elengedett.
- Azért ezen még vitatkoznék, de ahhoz túl éhes vagyok.
Mind a ketten nagy nehezen kiszálltunk a takarók alól és ebédet kezdtünk készíteni. Bármilyen szégyen is Harry ügyesebb volt nálam.
- Nem vagyok jó háziasszony, sajnálom. Keress mást – húztam el a számat, amikor bekaptam az első falatot.
- Pont ezen, gondolkodtam az imént.
Ijedten néztem rá, mert olyan komolyan mondta. Persze tudtam, hogy viccel, vagyis reméltem.
- Jó, akkor keressünk neked egy jó kis feleséget – mondtam sértetten.
- Csak, ha leszel a szeretőm. Mert vannak dolgok, amiben azért jó vagy.
- Hogy te mekkora szemét vagy! – kiáltottam rá, mire ő felállt a széktől és áthajolt az asztalon, hogy megcsókoljon. Nagyon szenvedélyes volt és puha. Egy ilyen csók után képtelen voltam haragudni rá.
- Csak vicceltem – suttogta miközben vigyorgott.
Miután megebédeltünk kicsit készülődtem közben pedig beszélgettünk. Négyre Harry elfuvarozott az egyetemhez. Közben pedig maradni szeretett volna, de nem engedtem neki. Nem tudom, hogy Cody mennyire örülne neki, meg nem tudnék tőle figyelni. Szóval úgy mond lekoptattam, de megbeszéltük, hogy találkozunk. Mikor besétáltam a megbeszélt terembe kissé meglepődtem, hogy Cody nem volt egyedül. Ott állt mellette Paul.
- Öm sziasztok – mondtam kicsit zavartan. Nem voltam a legjobba vele és frusztrált a jelenléte.
- Szia – köszöntek egyszerre.
- Valamiről lemaradtam? – néztem kettőjükre.
- Igen, de most beavatunk – szólalt meg Cody.
Mire helyet foglaltak és én is követtem a példájukat.
- Arról lenne szó, hogy a srácok hamarosan itt hagyják Angliát egy hosszabb időre. Szeretnénk egy búcsú koncertet és arra gondoltam, hogy írhatnátok ti a dalt, mivel már írtatok nekik és annak is nagy sikere lett. Mit szóltok hozzá?
Codyra pillantottam és egyszerre meg voltam lepődve és nagyon boldognak is éreztem magam. Bár kevés volt az időnk, így tartottam is ettől az egésztől.
- Persze csak, ha benne vagytok. Elhiszem, hogy szűkös az idő. Elég sok nagykutya lesz ott a koncerten, akiknek nagy a befolyásuk… - tette még hozzá. – Szóval ha sikeretek lenne, az elindíthatna valamit.
Megint csak összenéztünk és egyszerre vágtuk rá.
- Benne vagyunk!

2. Huszonötödik

Sziasztok. Bocsi, hogy csak most hozom az új részt, de sajnos semmi időm nincsen. Hamarosan itt egy fesztivál és több darabot is csinálunk és mindennap későn érek haza, meg tanulás meg stb... Szóval mostanság lehet, hogy kevesebb rész lesz, de amint vége van ennek az időszaknak elhalmozlak titeket. :))) Most egy kicsit hosszabbat hoztam. Lehet kicsit nyálas is... :P Jó olvasást!

- Ne mond, hogy nem zavar – ült le mellém Liam.
- Mármint mi?
Felvont szemöldökökkel nézett rám, mintha nem lenne túl egyértelmű. Imádtam, hogy a srácok ennyire ismertek. Főleg Liam. Vele tudtam a legtöbbet lelkizni.
- Nem akarok féltékenykedni. Tudom, hogy jóban vannak. Jobb lenne, ha hisztiznék? – fordultam felé, hogy ne bámuljam tovább őket.
- Hoppá – mondta ki és fejével a parkett felé biccentett. Időm sem volt arra fordulni, Lili huppant le mellém. Liamet, mintha villám érte volna felpattant. Éreztem, hogy a levegő feszült köztünk. Nem értettem miért akar most is engem zaklatni, amikor jól akarom magam érezni.
- Most mit fogsz csinálni? – kérdezte tőlem.
- Hogy érted?
- Hát tudod, hogy lassan megint turné.
Megrántottam a vállam és úgy tettem, mintha ez nem is lenne olyan nagy gond.
- Szakítotok?
- Nem hiszem. Meg amúgy sem sok közöd hozzá.
Ha már ő bunkó volt velem, akkor én miért ne legyek az? Nem értettem miért futja le velem ugyan azokat a köröket.
- Csak gondoltam megkérdezem. Mert tudod, nem leszel ott és nem fogod tudni, hogy mit csinál Harry. És hát mindenki tudja, hogy milyen is ő…
Kissé csodálkozva elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- El nem tudom képzelni, hogy lehetsz ennyire idegesítő.
- Jó. Te tudod. Én csak fel akartam hívni a figyelmedet a veszélyekre.
Liam gyorsan visszatért és máris jobban éreztem magam, hogy nem kell kettesben lennem a kígyóval. Hálásan rá mosolyodtam, mire ő kacsintott egyet. Hamarosan Danielle is lehuppant és Zayn Lissával. Az utóbbi pár egy elég heves csókcsatába kezdett a puffon és nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el. Aranyosak voltak.
Együtt volt a csipetcsapat én pedig nem mutattam valami sok lelkesedést. Azt hiszem ez érthető is. Először Lili, majd a turné, utána megint Lili. De nem akartam, hogy ő rontsa el a kedvem.
Hirtelen Harry rántott fel a fotelről és gyorsan helyet foglalt, majd az ölébe rántott.
- Megjöttem – jelentette ki, majd megcsókolt, amibe én belenevettem.
- Nehéz lett volna nem észrevenni.
- Hajaj, fiatalok, mi folyik ott a kanapén? – sandított Zaynékre. Megpróbáltam Harry száját befogni, hogy ne zavarja meg őket, de nem sikerült.
Úgy tűnt kicsit zavarba jöttek, mintha nem is vették észre eddig, hogy mi is itt vagyunk. Tényleg jól mutattak. Liamen kívül mindenkinek volt barátnője. Bár én éreztem, hogy napok kérdése és ismét összejön Daniellel. Én örültem volna neki.
Próbáltam a fejemből kiverni minden rossz gondolatot. Jól akartam magam érezni. Sokat táncoltam a többiekkel és az este alatt néhány pohár aljára néztünk. Hajnali három lehetett, amikor már kezdtem fáradt lenni. Ekkor már Susie és Niall eltűntek, ugyan így Louis és Eleanor. Liam pedig a többieket vitte haza. Nekünk is felajánlotta, de Harry azt mondta, hogy sétáljunk inkább. Szívesen benne voltam, csak kissé hideg volt. Amikor a zakóját felajánlotta, mindig azzal jöttem, hogy annyira nem is fázok, de közben tiszta libabőr voltam. Nem szerettem volna, ha a turné előtt megfázna. Főleg nem, ha az én hibámból. Végig fogtuk egymás kezét. Olyan hülyeségekről képesek voltunk beszélni. Annyit nevettem mellette. El sem tudtam képzelni, hogyan bírtam ki nélküle annyi ideig. Többé nem szeretném őt nélkülözni. Amikor az ajtóban álltunk megnéztem a kulcsot az ablakban, a virág mögött. Ott volt, ami azt jelentette, hogy Su nem otthon alszik.
- Akkor én megyek is – nézett rám Harry.
- Semmi próbálkozás, hogy itt aludhass? – vontam fel a szemöldökeimet, mire ő elnevette magát.
- Itt aludhatok? – kérdezte szkeptikusan.
Kinyitottam, majd belöktem az ajtót.
- Aludj.
Ismét felém kapta a tekintetét.
- Hol a csavar?
- Csavar?
- Ez túl könnyen ment – nézett rám gyanúsan.
 Miután bementünk, bezártam az ajtót és elővettem a telefonomat, hogy Susiet felhívjam, mi van vele. Azt mondta Niallnél lesz, aztán célozgatni kezdett szokás szerint, hogy miénk a ház.
- Na, mond, mi baj? – ölelt át hátulról. – Ha azért vagy mérges, mert nem szóltam, akkor igazad van.
Azt hittem jól csináltam mindent és nem volt feltűnő, hogy kicsit elkeseredtem. De az már nem is érdekelt, hogy nem mondta el. Nem foglalkoztam vele. Óvatosan maga felé fordított és apró puszikat nyomott az arcomra. Kezét csípőmre csúsztatta, majd lágyan megcsókolt. Egy jó ideig így álltunk, aztán ledöntött a kanapéra. Néhány csókot hintett a nyakamra, és amikor látta, hogy elég passzív vagyok a tekintetemet kereste.
- Van még valami baj? – sóhajtotta, de nem mozdult, ugyan úgy feküdtem alatta és zöld szemeit néztem.
- Nem akarom, hogy elmenj.
- De majd sokat látogatok vissza.
- Nem akarom, hogy mással legyél… és főleg nem, hogy Lilivel.
Ismét felsóhajtott és láttam rajta, hogy ő sejtette, hogy ezt fogom mondani.
- Mondtam, hogy én már nem érzek semmit iránta. Sőt nem is éreztem.
- Mégis lefeküdtél vele – fakadtam ki hirtelen, majd rájöttem, hogy lehet ezt nem kellett volna. De már mindegy volt.
Ekkor felült és én is követtem a példáját.
- Akkor ezért nem akartál velem semmit – nézett rám és mintha egy gúnyos mosoly is rejtőzött volna az arcán. Nem értettem, hogy neki ez miért vicces.
- Persze, hogy nem miután vele voltál…
- Ő mondta neked?
- Igen. Valójában mindenkinek mondta.
Most még szélesebben elmosolyodott és ez kicsit dühített.
- Mi van? – förmedtem rá.
- Semmi, semmi csak olyan naiv vagy. Miért hiszel el mindenkinek mindent?
Döbbenten néztem rá és meglepődöttségemet nem is rejtegettem. Megsimította az arcom.
- Én nem feküdtem le vele. Eszembe se jutott. Szerinted miért őrülök meg lassan? Nem akarok senki mást csak téged.
Lehet, hogy nagyon nyálas volt, amit mondott, de roppant jól esett. Hirtelen minden olyan jobb lett. Én magam sem hittem, hogy ez a dolog ennyire aggasztott. Most, hogy kiderült az igazság, már más volt a helyzet. Sokkal nyugodtabb voltam. Hiába voltam annyira naiv, nehezen tudtam elhinni, hogy Harry komolyan ennyire szeret engem. Nehéz volt elhinni, pedig annyiszor bebizonyította már.

2. Huszonnegyedik

Mikor befejezték a koncertet, mi az öltözőjükhöz szerettünk volna menni. A biztonságiak alig akartak minket átengedni még a személyit is elő kellett venni, hogy lássák, tényleg azok vagyunk, akiknek mondjuk. Amikor legelőször tettem ezt, kicsit könnyebbnek tűnt, mivel akkor Louis nem is ismert minket Susieval még is azt állította, hogy velük vagyunk. Ettől kicsit elmosolyodtam.
Már a folyosón hallani lehetett a srácokat, ahogy kiabáltak, az ajtóban megállva láttuk, ahogy a ruhák ide-oda röpködnek.
- Itt aztán rend van – lépett be elsőként Eleanor és mikor Louis meghallotta a hangját azonnal odasietett hozzá. Az sem zavarta túlzottan, hogy nincsen rajta felső. Elég régen találkoztak valójában ő nem is tudott róla, hogy a barátnője itt lesz. Ez meglepetés volt. Lilin akadt meg a tekintetem, miközben a ruhákat rendezgette, majd Paul lépett be. Ekkor a fiúk is ráfigyeltek.
- Remek koncert volt – csapta össze a tenyerét. – Tíz nap múlva, ugyan ekkor, már a turné egyik állomásán fogtok énekelgetni- kacsintott és roppant vidámnak tűnt. Meglepettem pislogtam és elsőnek Susiera néztem, majd végignéztem az arcokon és Harryén állapodtam meg. Senki nem tűnt meglepettnek. Senki kivéve én. Ami annyit jelent, hogy a szobában mindenki tudott erről, egyedül én nem. Valami keserű ízt éreztem a számban. Harry oda jött hozzám és megállt előttem.
- Sietek a pakolgatással meg öltözéssel és az épület mögött találkozunk, jó?
Bólintottam egyet, mire ő nyomott egy puszit homlokomra. Rám mosolyodott, de láttam rajta, hogy pillanatok alatt leromlott a kedve. Én is így voltam ezzel. Feltűnés nélkül kimentem az öltözőből és kiléptem a friss levegőre. Hűvös volt kint eléggé és a szellőtől libabőrös lettem, de szinte fel sem tűnt. Folytak a könnyeim. Tudtam, hogy nem maradnak sokáig. Ezzel tisztában voltam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. A legjobban pedig az fájt, hogy én semmiről sem tudok. Az fájt, hogy ő elmegy és megint itt hagy. Leültem kint és az sem érdekelt hirtelen, hogy megfázok. Semmi sem tudott érdekelni. Arcomat kezeimbe temettem. Próbáltam kicsit lenyugtatni magam. Próbáltam arra gondolni, hogy ma milyen jó hangulatú bulink lesz, de valahogy ez sem segített. Hallottam, ahogy nyílt a vasajtó és felpattantam. Az arcomat kicsit megdörzsöltem és próbáltam úgy tenni, mint, aki nem sírt.
- Itt vagyok, siettem. Jó hideg van. Nem fázol? Te sírtál? – maradt hirtelen csendben. Végigmért alaposabban, mint az imént.
- Nem – néztem a cipőjét, mert alig bírtam az arcára nézni. Akkor megint sírnék.
Hangosan felsóhajtott és kibújt a zakójából, majd rám adta. Túl jól ismert, tudta, mikor hazudok.
- Tudom, hogy szemétség volt tőlem, hogy nem mondtam el. Csak nem bírtam. Nem tudtam mikor kellene.
- Mióta tudod?
- Régóta.
- Ugye nem azért békültél ki velem, hogy megnyugtass, aztán megint szakíts velem? – néztem a szemeibe és tudtam, hogy sírni fogok. Úgy vert a szívem, hogy azt hittem kiugrik.
- Shell! – fogta meg a kezeimet. – Komolyan ezt nézed ki belőlem?
Megráztam a fejem. Dehogy néztem ki belőle, egyszerűen csak össze voltam zavarodva.
- Megértem, ha mérges vagy ha -
- Nem vagyok mérges – tiltakoztam és szorítottam a kezén. – Csak félek attól, hogy megint távol leszel tőlem.
Erre elmosolyodott és odarántott magához. Megölelt és én is ezt tettem.
- Most más lesz. Majd kitalálunk valamit.
Felnéztem rá és néhány tincset kisimított az arcomból. Olyan jó illata volt.
- De abba kellene hagynod a sírást, mert foltos lesz a pólóm.
Erre a kijelentésére ököllel hasba vágtam.
- Szemét vagy Harry Styles, ugye tudsz róla?
- Ezért szeretsz, nem?
Kicsit távolabb léptem tőle és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Ezt kimondta neked?
- Mert nem igaz? – vigyorgott még mindig önelégülten.
- Nem éppen… - húztam el a szám – Sajnálom.
Megveregettem a vállát és el akartam mellette sétálni, mikor megint magához húzott és megcsókolt. Mikor abba hagyta én még folytattam volna, mire elkuncogta magát.
- Mond ki! – kuncogott.
- Nem.
- Na! – nézett rám gyerekesen.
- Nem, menjünk, mert a többiek biztosan várnak már.
- Jó, csak mond ki.
- Miért?
- Mert szeretem hallani.
Ezen én is elnevettem magam.
- Szeretlek.
- Mi tessék? Nem hallottam! – kezdte el játszani a süketet.
- Ne játszadozz Hazza, mert tudom, hogy hallottad.
- Mit?
Megforgattam a szemeimet és kézen fogva indultunk el a taxihoz.
- Azt hittem megöltétek egymást – sóhajtott fel megkönnyebbülve Niall.
- Akkor party!!! – kiabált ki a másik autóból Zayn.

2. Huszonharmadik

Miután ezt a remek beszélgetést befejeztük eléggé felhúztam magam. Egész hazafelé úton ezen, rágódtam. Közben Harry írt egy sms-t, hogy szeretette volna, ha a koncert előtt még együtt lennénk kicsit, de már próbáltak és ott voltak.
- Shell látom, nagyon jó kedved van – nevette el magát Susie mikor meghallotta, hogy becsaptam az ajtót magam mögött.
- Remek. Mindegy, ma koncert és ez a lényeg.
- Történt valami?
- Áh – ráztam meg a fejem. – Csak Lili. Beszélni akart velem. Aztán meg lényegében elmondta, hogy ő nem törődik abba bele, hogy szakítottak.
- Komolyan? – kerekedtek ki a szemei, mint aki nem hisz nekem. – Meglep. Ő nem ilyen.
Erre csak elhúztam a számat. Én sem ilyennek láttam őt, de hát tévedtünk. Tényleg nagyon szeretheti Harryt, ha nem képes felfogni. Pedig azt mondta mikor még együtt voltak, ha Hazza engem választana, akkor megértené és elfogadná. De a helyzet változott.
- Mindegy. Még nem tudom, hogy mit fogok felvenni.
- Tudtad, hogy ott lesz Danielle és Eleanor is?
- Komoly? – csillantak fel a szemeim és ez is feldobott. Régen dumáltam velük, főleg Eleanorral.
- És nekem van egy tippem, hogy mit vegyél fel.
- Na és mit?
- Egészen véletlenül kutattam a cuccaim közt és találtam egy világosbarna ruhát. Mivel a koncert után bulizni is mennénk, szerintem elég jó lenne.
- Oh, na lássuk – kacsintottam rá.
Felpróbáltam azt a világosbarna ruhát és tényleg nagyon szép volt. Tetszett szóval miután Susie kölcsön adta örültem a fejemnek, hogy van mit felvennem és neki is kerítettünk valamit. Egy óra múlva menetre készen álltunk az ajtóban. Lissa is megérkezett és együtt indultunk el. Örültem, hogy Su és ő jól elbeszélgettek. Úgy tűnt, hogy kedvelik egymást.
Amikor oda értünk Sut előre állítottuk, hogy törje nekünk az utat, mivel ebben már profi volt. Úgy siklott, mint kés a vajban. Pillanatok alatt elől voltunk. Éreztem, hogy a táskámban megrezgett a telefonom és, amikor előhalásztam nagy nehezen láttam, hogy Harry írt nekem egy üzenetet.
Remélem sikerült Susienak előre tolakodnia. Ha a dalokban magadra ismersz, az nem a véletlen műve.
Amikor végigolvastam akaratlanul is vigyorogni kezdtem akár egy félnótás. Az új albumukról egy számot sem hallottam. Ennek az volt az oka, hogy miután szakítottunk nem szerettem volna semmit sem tudni róluk, így nem hallgattam meg egy számukat se.
- Milyen romantikus – nevetett fel Lissa. Éreztem a viccet a hangjában. Már éppen mondani szerettem volna neki, hogy tuti itt folyna el a padlón, ha neki Zayn valami ilyesmit írna. Nem tudtam belekezdeni, mivel lekapcsolódtak a fények és a színpadon gyúltak fel. Megjelentek a srácok és éreztem, hogy be fog szakadni a dobhártyám. A lányok úgy sikítoztak, és toltak neki a kordonnak, hogy majdhogynem felborult, pedig a VIP részlegben voltunk.
Az első két szám után, már ki is szúrtak minket a srácok és a rajongók is. Láttam, ahogy sugdolóztak és a többi, de hallani semmit sem hallottam, mivel hangos volt a zene és a sikítozás. Teljesen zavarba voltam, mikor Harry szólózott és éppen valami halál édeset énekelt. Tudtam, hogy vörös vagyok, de rá lehetett fogni arra, hogy csak a meleg levegő miatt és, mert alig van oxigén. Még mindig meg tudtam lepődni azon, hogy mennyire tehetségesek öten. Tetszettek az új számok is és direkt nagyon figyeltem a szövegre is. A koncert közben Danielle és Eleanor is hozzánk sodródtak. Alig vártam, hogy elkezdődjön az esti buli és megint együtt legyünk teljes létszámban.

2. Huszonkettedik

Sziasztok. Tegnap megcsináltam ismét a blog külsejét, mivel az előző nem tetszett annyira. Ez egy kicsit jobb. :P Nem sok 1D-s blogot olvasok, nyáron egy-kettőt, de azokat is vagy befejeztem vagy az írója fejezte be, de tegnap feltévedtem pár oldalra. Meglepődtem, hogy milyen jól tudnak írni néhol. :)) Úgy el tud bizonytalanítani, amikor látom, hogy van 80 feliratkozó, meg két millióan jártak az oldalon. Persze én büszke vagyok az én blogom statisztikájára  ;) csak valahogy az jut eszembe, hogy talán nem is olyan jó ez. Bár nem tudom, ezt ti tudjátok eldönteni, mivel én a saját munkámat nem tudom olyan jól megítélni. Azt tudom, hogy rövidek a részek, mert sokszor írjátok :P, de így is fog maradni, ha már így kezdtem el. Ha befejeztem a történetet és még lesz érdeklődés gondolkodom egy újon (Azért is van a szavazás. Bár én titkon egy kicsit Liamnek szurkolok, szóval tessék rá is szavazni! ;) ), akkor majd hosszabb részek lesznek. De ezt az oldalt sajnálnám csak úgy magára hagyni. Szóval lehet megoldanám, hogy itt írom majd. De ez még a jövő zenéje. Egyenlőre örülök, ha ezt be tudom fejezni. :) Meg örülök, ha ezt bírjátok végig olvasni. Kicsit félek, hogy sokan ráuntok, amiért ilyen hosszú. Csak annyira ragaszkodok hozzá, hogy alig bírom befejezni, de valamikor már kellene... :/ Na ne haragudjatok, hogy itt a személyes gondolataimat kiírom magamból. :P Bocs az érthetetlen mondatokért is, nehezemre esik a fogalmazás :"))). Szóval itt van a következő rész, jó olvasást!

Fogalmam sem volt arról, hogy mire kellene számítanom Lilitől. Miután végeztem a suli előtt vártam rá. Küldtem egy üzenetet Harrynek, hogy nem kell, hogy értem jöjjön, mivel ma is felajánlotta. Kicsit furcsa volt, hogy így ugrándozott körülöttem. Én ezt nem szerettem volna.
- Szia. Siettem.
- Hello – mosolyodtam rá halványan.
Elsőnek mind a ketten szótlanok voltunk. Néztünk magunk elé. Kellemetlenül éreztem magam ettől. Azt vártam, hogy ő szólaljon meg először.
- Mit szólnál, ha sétálnánk egyet?
- Rendben – bólintottam és elindultunk, de még mindig nagyon csendben voltunk.
- Kitaláltam, hogy mit fogok neked mondani, de valahogy most nem jön össze.
- Gondolom, Harryről van szó.
- Igen, róla. Öm. Szóval tudod, mondtam, hogy nem állok közétek, ha ő téged fog választani. Valójában nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz. Úgy értem én jót akarok nektek, de szeretem őt. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
Sajnos el tudtam képzelni, mivel én is így éreztem. Kicsit még mindig féltékeny tudtam rá lenni. Ez a lány annyira bájos és olyan szép. Szinte nem értettem, hogy Harry miért engem választott.
- Elhiszem, hogy most nehéz neked – pillantottam rá.
- Igen, mivel voltál hasonló helyzetben. De én is voltam a tiedben.
Ez is igaz. Ők is sokat beszélgettek, nevettek, egymáshoz értek, csókolóztak és a többi… Ebbe nem is igazán szerettem volna jobban belegondolni.
- Szóval tudod, hogy mennyire féltem attól, hogy ott hagy engem. Gondolom most te is ettől félsz. De muszáj elmondanom, hogy annak ellenére, hogy nem fogok rámászni, beszélgetni, fogok vele és továbbra is jó barátok leszünk. Ezen kívül én ugyan úgy turnézni fogok velük, mint eddig. Ott leszek vele, amikor te nem.
Pillanatok alatt sikerült elérnie, hogy borzalmasan érezzem magam. De minden esetre okosan csinálta. Mind végig barátságos volt és mintha csak tényeket közölne velem úgy mondta. Igaza is van. Ezek tények. Fogalmam sincs, hogy meddig maradnak, mivel még ők sem tudják. Csak abban tudtam reménykedni, hogy a kapcsolatunk most már elég erős, hogy ezt is átvészelje.
- Ezt szeretted volna elmondani nekem? – köszörültem meg a torkom, mikor már túl nagy lett a csend.
- Azt hiszem igen.
- Remek.
- Nem akarok veled rosszban lenni.
Érdekesen hangzott a szájából az előző mondatai után.
- De meg kell értened, hogy róla sem tudok lemondani teljesen.
Felsóhajtottam és ránéztem.
- Sejtettem, hogy nem lesz minden olyan egyszerű. És gondolom ez így is lesz, amíg egy sztárral fogok járni.
- De ő nem csak egy sztár, ő Harry.
Ezt pont nekem mondja? Kezdtem azt érezni, hogy ő azt próbálja bizonygatni, hogy nálam jobban ismeri és szereti. Sokkal régebb óta ismerem, mint ő. Sokkal több ideig volt velem, mint vele.
- Remek. Befejeztük a beszélgetést?
- Most dühös vagy?
- Mit gondolsz?
Kicsit elmosolyodott.
- Félted tőlem?
- Igen – mondtam ki őszintén, mire egy önelégült mosoly folyt az arcára.
- Győzzön a jobbik – kacsintott rám.
Ő ezt úgy fogta fel, mint valami játékot? Nem tudtam eligazodni rajta és a szavain. Ő is olyan undok kígyó lesz, mint az a másik szöszi?

2. Huszonegyedik

Reggel arra keltem, hogy Harry cirógatja az arcom. Mosolyogva kinyitottam a szemeimet.
- Jó reggelt – mondta a reggeli rekedtes hangján.
- Neked is.
Nyújtóztam párat majd felültem. Szörnyen nézhettem ki. A hajam összevissza állt és a pizsama tiszta gyűrötten lógott rajtam. Láttam, hogy engem néz, mire zavartan elmosolyodtam.
- Oké, ne nézz. Tudom, hogy gázul festek.
- Szép vagy – mosolyodott el és nyomott egy gyors csókot az ajkaimra. – De el fogsz késni, ha nem sietsz.
- Igaz! – pattantam ki. Harry magamra hagyott, hogy nyugodtan készülhessek. Nem kellett hozzá olyan sok idő. Felvettem egy farmernacit meg egy pöttyös inget, rá pedig egy szürke kardigánt.
A konyhába érve kicsit meglepődtem, amikor már meg volt terítve.
- Csak nem ennyire unatkoztál? – néztem Harryre, akin egy széles vigyor terült el. Majd biccentett a fejével, hogy üljek le. Teljesítettem a kérést. Leültem és neki láttam a palacsintáknak. Tudta, hogy ez a kedvencem azért csinálta.
- Elviszlek a suliba – jelentette ki. – És remélem estére semmi terved nincs. Lesz egy koncertünk és gondoltam, ha van kedved eljöhetnél.
- Rendben – mosolyodtam rá.
Miközben az autóban ültünk azon agyaltam, hogy a fenébe érdemelhettem ki őt? Szerintem a világ legszerencsésebbjei közé tartozom. Sosem érdekelt, hogy Harry mennyire híres. Az újságok most is előszeretettel pletykáltak arról, hogy ismét együtt vagyunk. Én abba a Harrybe voltam bele esve, akivel Spanyolországban találkoztam és abba, aki mellettem volt. Persze a színpadon is csodásan mutatott.
Egy csókkal búcsúztam el tőle és elindultam az épület felé. Beléptem az ajtón és Lilit pillantottam meg. Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt.
- Szia, Shell, beszélhetnénk?
- Nekem hamarosan órám lesz.
- Csak néhány pillanat, de ha gondolod, visszajöhetek később. Hány órád van?
- Négy.
- Oké, akkor majd visszajövök, ha nem gond.
- Öm, rendben… - néztem rá kissé zavartan, mivel nem értettem, hogy nekünk miről kellene beszélnünk, de nem szerettem volna bunkó lenni. Meg rosszba sem érdemes vele lenni. Csak rá bólintottam, majd elköszöntünk egymástól.
- Mit akart ez tőled?
- Nem tudom még én sem. Azt hiszem ma beszélgetni fogunk.
- Minek? Biztos megfenyeget majd, hogy Harryt elvegye tőled.
- Nem hiszem…
- Meséltél nekem egy s mást, Harry előző barátnőjéről, meg Zaynéről is és egyértelmű, hogy ezek bármire képesek.
- Na, igen – dünnyögtem az orrom alatt és rosszul voltam attól a szőkeségtől, aki úgy megkeserítette a napjaimat, de hál istennek már nem kellett vele találkoznom és ezen már túl voltunk. – Na és veletek mi van?

- Semmi érdekes. Ma megyek a koncertjükre. Ugye te is?
- Igen.
- Remek, akkor majd mehetünk együtt.
- Hova mentek együtt? – lépett mögénk Cody.
- Öm, megyünk majd vásárolni – mondtam miközben barátnőmet néztem.
- Igen.
- Jó tudni, hogy ennyire jóba lettetek – mosolyodott ránk.
Nem szerettem volna neki beszélni Harryről. Tudom, hogy nem viselte meg annyira ez az egész, de azért jobbnak láttam. Inkább egész nap azon izgultam, hogy mi lesz Lilivel… Lissának igaza van. A srácok ex csajai mind annyira abnormálisak.

2. Huszadik

Sziasztok. Sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de semmi időm nem volt írni. Megpróbálok kicsit jobban sietni a következővel. :) Jó olvasást!

- Várj! Várj! Kitalálom! – kiabálta Lissa de még mindig nem tudta.
- Rabolhatok? - tette fel a kezét Louis. Mikor bólintottak a többiek rögtön rávágta a kamionsofőrt.
- Jee! – örvendeztem.
- Ebben a játékban remekelek – pacsizott le velem. És tényleg mivel sokkal jobbak voltunk, mint a többiek. Mázlim volt, hogy az ő nevét húztam ki. Utánunk Liam és Harry voltak. Ők is jól játszottak. Lissa és Zayn – na, jó őket nem szerencse tette egy csapatba… Susie Lilivel volt. Niall pedig Codyval.
Észre sem lehetett venni, hogy valakik közt ellentét lenne. Remekül ment az este.
- Egy vetkőzős pókert? – szólalt fel Louis. Abban is verhetetlen volt ezt mindenki tudta.
- Nem tudok játszani.
- Annál jobb – kacsintott rám.
- Hé, hé, haver! Én elhiszem, hogy hiányzik Eleanor, de a barátnőmön nem osztozok – szólalt meg Harry.
- Beszóltál? Rendezzük le kint?
Mind a ketten felálltak és úgy tettek, mintha verekednének.
- Oké srácok elég lesz – nevettem el magam.
Végül a póker helyett előszedtünk még néhány társast és elszórakoztunk. Fél egy lehetett, mikor a többiek úgy döntöttek, hogy indulnak.
- Itt alszok – jelentette ki nekem Harry az ajtóban.
- Esélytelen. Jó éjszakát Harry – rá akartam zárni az ajtót, mikor hirtelen egyik kezével megfogta az arcom és szenvedélyesen megcsókolt. Igen csak hosszúra elnyúlt.
- Na, jó azt hiszem, itt alhatsz.
- Harry jössz már? – kérdezte Niall miközben oda kinn várakoztak.
- Maradok. Segítek rendet rakni.
- Aha – röhögött fel Louis. – Jó rakást – kacsintott egyet, mire kerek szemekkel néztem rá. Ez eléggé durva szóvicc volt. Intett nekik egyet és bezárta az ajtót.
Susie segítségével rendet raktunk, aztán lezuhanyoztam. Már az ágyban feküdtem, amikor Harry is végzett és bemászott mellém.
- Nos, mit csinálunk? – súgta a fülembe rekedtes hangján, közben göndör fürtjei csiklandoztak.
- Harry nincs rajtad felső.
- Rajtad még miért van?
Kuncogni kezdtem.
- Tudod mit fogunk csinálni? Alszunk. Álmos vagyok.
- De, de.
Nem tetszett neki az ötletem, de én kényelembe helyeztem magam ő pedig átölelt.
- Jó éjt Harry.
Nem telt bele fél percbe se, mikor éreztem, hogy keze felfedező útra indult. Megfogtam és felé fordultam.
- Holnap suli és hulla vagyok.
- Mennyire szadista vagy, tudsz róla?
Még a sötétben is láttam mennyire csillognak a szemei.
- Igen – megcsókoltam, de gyorsan abba is hagytam.
Felnyögött és odébb gördült.
- Jézusom! Shell, ki fogsz engem készíteni, ezt meddig tervezed csinálni? Én nem bírom sokáig.
- Nem tudom. Majd kiderül.
Oda bújtam hozzá és kezemet kockáira tettem, fejemet pedig mellkasra.
- Tudod, mit én meg pocakot növesztek. És akkor pápá kockák – kezdett el zsarolni.
- Addig nincs baj, amíg nem az enyém nő – mondtam gonoszul, majd ásítottam egyet. – Szép álmokat Hazza.
- Neked is – dünnyögte orra alatt sértetten.
Nem mondtam ki, mivel ő nem is tudta, hogy tudok arról, hogy lefeküdt Lilivel, de ez engem nagyon zavart.