Negyvenhatodik

- A koncert után lesz egy interjúnk. Azután a srácokkal elmegyünk kicsit szórakozni, jöttök velünk? – kérdezte Zayn, miközben sminkelték.
- Nem is tudom – néztem Sura. Nekem még nem nagyon volt kedvem emberek közé menni. Annak is örültem, hogy a koncertre elbírtam.
- Gyere már Ell! Jó lesz! – vigyorgott rám barátnőm. – Ott leszünk a fiúkkal. Bulizunk egy jót. Rád fér – bökött meg.
- Jó, akkor menjünk… - adtam meg magam egykedvűen.
Susie és én a kimentünk az öltözőjükből, mivel most hatalmas volt a sürgésforgás a srácok körül. A többi rajongó közé fúrtuk magunkat, akik már bejöttek az ajtón. Persze most is egészen elöl álltunk. Hamarosan pedig lementek a fények, ők megjelentek a színpadon. A lányok sikítoztak. Mintha mindig ugyan az történt volna, de valahogy nem lehetett megunni őket a színpadon. Sőt, egyre jobban élveztem, mivel már a dalszövegeket is tudtam a sok koncert miatt. Harry sokat pillantott ki rám és mindig vigyorgott. Olyan aranyos volt. Bár ez hamar feltűnt a mellettünk állóknak is. Így, felismertek. Kértek néhányan aláírást. Ezzel nem volt semmi baj, csak végig attól féltem, hogy valaki nem fog jó szemmel nézni engem. Ettől mindig megijedtem és eszembe jutott az a galamb.
A fiúk az est végére fokozták a hangulatot, mind addig, míg a rajongók sírva csápoltak és, a koncert legvégén is hitetlenkedve álltak a helyükön és bőgtek. Valahogy soha sem tudtam megérteni. Volt, aki hatalmas hisztériában tört ki. Ezt a tömeget már nem szerettem annyira. Nem éreztem jól magam közöttük. Susieval kimentünk az épület mögé, ahol biztonsági őrök voltak és a fiúkat várták.
- Igazából nincs sok kedvem bulizni – jegyeztem meg.
- Majd közben megjön a kedved.
- Nem hiszem – mormogtam az orrom alatt.
Hamarosan a srácok is kiszállingóztak. Nem siették el nagyon a dolgot, ezért nem kis időbe telt, mire megint együtt volt a csapat. Természetesen Harry volt az utolsó.
- Hogy ment? – kérdeztem tőle.
- Kérdezgettek rólad – mondta vigyorogva. – Én meg meséltem egy kicsit – kacsintott rám.
- Jézusom, miket mondtál?
- Csak az igazat, hogy Shell egy régi barátom, akibe nagyon beleszerettem és most együtt vagyunk. Most minden olyan jó. Azt is megemlítettem, hogy nem nagyon örülnék, ha gyűlölködő leveleket kapna és kértem a rajongókat, hogy fogadják el, mert téged szeretlek – ölelt magához. Hihetetlenül jól esett, hogy ezt mondta egy interjúban. Sokkal jobb kedvre derített.
- Szerinted hagyni fognak? – kérdeztem félénken.
- Nem fogom hagyni, hogy ilyen üzeneteket kapj! – mondta szigorúan.
Amikor itt volt mellettem, akkor annyira biztonságban éreztem magam. Ilyenkor semmi sem számított úgy igazán. Még ezek a gyűlölködő e-mailok is eltörpültek.
- Hazza! Gyertek már! – nyavalygott Louis. – Nem úgy volt, hogy szórakozni megyünk?
- De, de! – csapta össze tenyerét. – Menjünk is!
Beszálltunk az autóba és egy közeli klubba mentünk. Elég jól nézett ki. Nem volt olyan nagy, de hangulatos volt. Jó számokat nyomtak és sokan voltak. Mi próbáltunk elvegyülni, de első utunk a pulthoz vezetett. Mindenki ivott két kör tequilát. Ekkor már jól alakult a buli. Kicsit kezdtem érezni a fejemben az alkoholt és eldöntöttem, hogy nem iszom többet. A srácoknál üres pohár után, üres pohár következett lecsapva az asztalra. Kicsit féltettem őket, főleg Harryt, mivel szokás szerint nem maradhatott ki ő sem ebből. Ő ivott a legtöbbet meg Louis. Liam persze nem ihatott. Ma valahogy nem élvezte annyira a bulit. Mivel Harry felszívódott valamerre leültem Payne mellé.
- Gond van? – kérdeztem meg tőle.
- Nem, nincsen – mosolyodott rám. – Csak valahogy nem élvezem most ezt az estét.
- Talán ha innál egy kicsit… - sandítottam rá.
- Tudod, hogy nem tehetem – sóhajtott fel.
- Legalább lesz közöttünk egy józan is.
A többieket kerestem tekintetemmel, de nem nagyon láttam őket.
- Ez mindig így megy?
- Oh, dehogy is. Ennél sokkal durvábbak szoktak lenni, ne tudd meg – nevetett fel.
Semmi bajom nem volt azzal, hogy jól érzik magukat a buliban. Féltékeny sem voltam, mert tudtam, hogy engem szeret, de kicsit azért féltettem. De aztán ő és Lou megjelentek előttünk. Alig álltak a lábukon.
- Erről beszéltem – nevetett fel Liam.
- Rosszul festettek – jegyeztem meg. Összenéztek és kuncogásban törtek ki. Levetették magukat mellénk és Harry az ölébe húzott. – És alkohol szagod van.
Eltolt magától és én visszacsücsültem a bőrülésre.
- Bocsi – mondta kicsit sértődötten. Louis megpróbált felállni, de visszahuppant.
- Ezt inkább nem erőltetem – nevette el magát, aztán Harold is.
- Hogy jutunk így haza? – kérdeztem Liamre nézve és igazából csak mosolyogtam az egészen.
- Kijózanítjuk őket.
- Őket? Na, azt megnézem. Harry táncoljunk jó?
Segítettem neki felállni és a tömegben vegyültünk el.
- Hol voltál eddig? – kérdezte.
- Öm… Itt hagytál.
- Én? – kérdezte teljesen meglepődve.
- Igen.
- Ne haragudj! – magához húzott és úgy táncoltunk tovább, egymáshoz simulva. Közben pedig hatalmas hülyeségeket beszélt. Na jó valljuk be, ha részeg volt, vagy ha nem akkor is ezt tette…
Sokáig maradtunk így. Már kezdtem nagyon fáradni, de ő nem. Teljesen fel volt pörögve. Aztán Niall jött oda, hogy el kell mennünk, mivel kiderült, hogy itt vagyunk. Fogtam Harry kezét és húztam magam után, de ő még nagyon maradni akart, a fiúk segítségét kértem, akik kivonszolták.
- Pedig jó volt a buli!
- Kiderült, hogy itt vagyunk.
- Tudom – vigyorodott el. – Én írtam ki twitterre.
Mindenki értetlenül nézett rá egyedül Louis nevetett. A két idióta…
- Hívok egy taxit – cselekedett Liam, addig ott hagyott engem a srácokkal. Zayn és Niall mondhatni józanok voltak. Susie is kezdett józanodni, de a mi két idiótánk nem igen.
- Mit ittatok ti? – kérdezte a szőkeség.
- Mit nem? – pacsizott Harryvel Loui.
- Szinte látom magam előtt, hogy milyen másnaposak lesznek – szörnyülködött Zayn.
- Holnap lesz egy csomó interjúnk srácok!
- De jó! – tapsikolt Lou és majdnem eldőlt a nagy örömben, úgy kellett megfogni. Holnap nem leli ebben akkora örömét.
Nagy nehezen beültünk a taxiba, ami hazafuvarozott minket. Vagyis a srácok közös lakásába. Liam ágyba dugta a többieket rám hagyta Harryt. Besegítettem a szobájába és leültettem az ágyra.
- Velem alszol?
- Nem, lent alszom Suval.
Erre lekonyultak az ajkai és szomorú kiskutya fejet vágott.
- De nélküled nem tudok elaludni – siránkozott, de tudtam, hogy nem így lesz. Lesegítettem róla a nadrágját és a pólóját. Harry már az alsógatyáját is le akarta venni.
- A-a! Az inkább maradjon – kuncogtam el magam.
- Jó éjt! – megfogta a csuklómat és magára rántott.
- Harry én mennék… - rángattam a kezem.
- Maradj!
Ahogy ezt kimondta nem viccelek, szinte AZONNAL el is aludt. Halkan kiosontam a szobájából, bár egészen nyugodtan csaphattam volna zajt, fel sem ébredt volna. Lementem a nappaliba és Su mellé feküdtem, aki már a kihúzhatós kanapén aludt.