Kaptam törölközőt és egy pólót meg nadrágot. A fürdőbe
belépve az volt az első dolgom, hogy Harrymentessé tegyem az övezetet, így a
zárat elfordítottam.
- Oh, a fenébe!
Hallottam meg az erre való reakcióját, amin csak kuncogtam. Jó volt megszabadulni az esőtől teljesen átázott ruháimtól, amik hidegen tapadtak hozzám és szinte csíptek. A meleg zuhany alatt legalább tizenöt percet eltöltöttem. Lemostam az a kevéske sminket is, ami rajtam maradt. Magamra tekertem a törölközőmet, mivel a pólót ott hagytam kint. Egyébként teljesen szándékosan. Eldöntöttem, ha már Harry elérte acélját, akkor kicsit húzom az agyát. Amikor kiléptem a fürdőből a törölközőmmel hirtelen felém pillantott.
- Bocsi, itt hagytam a pólóm.
- Nem muszáj azt felvenned – pattant fel kuncogva. – Én is ruha nélkül szoktam aludni.
- De most nem így lesz, igaz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Kitudja – rántott vállat és kisfiúsan elmosolyodott közben pedig engem nézett végig sokadjára, tetőtől talpig.
Visszasiettem és felvettem azt a pólót és a tőle kapott rövid nadrágocskát. Már nem is volt olyan idegen, az ő cuccaiban lennem, mivel nem ez volt az első eset. Utánam ő ment be. Amíg ott volt, írtam Sunak egy üzenetet, hogy hol is alszom ma este. Még izgatottabbá vált, mint én. Persze leszögeztem, hogy NEM LESZ SEMMI! Amire csak mosolygós smileyek érkeztek válaszul. Ekkor lépett ki Harry és azt hittem, hogy a telefont is eldobom a kezemből. Na, jó, lehet, hogy én vagyok a perverz, de egy alsónadrágban állt előttem és komoly erőfeszítések árán tudtam csak levenni szemeimet a hasáról. Valami idióta fejet vághattam, mert huncut kuncogás szalad ki ajkai között. Azt hiszem még el is pirultam.
- Póló? – nyögtem ki ennyit zavaromban és a telefonomat kezdtem el piszkálni.
- Minek az? – nevette.
Mert nem bírok a szemedbe nézni! Azért! Takard el a kockáid! Persze ezt nem mondtam ki. Inkább csendben maradtam, mire ő a leült az ágyra. Hírtelen a szívem gyorsabban kezdett el dobogni és izgatottá váltam. Mi a francért vagyok ennyire zavarban? Harry a barátom. Talán az lehetett a baj, hogy nem akartam, hogy bármi is történjen ma este, de ha így ült itt előttem, akkor nem voltam túl beszámítható állapotomban. Beletúrt göndör fürtjeibe és ekkor jöttem rá, hogy ő most komolyan szórakozik velem.
- Harry öltözz már fel! – rivalltam rá.
- Nem vagy elégedett vele? – nézett rám szomorkásan, de aztán elnevette magát, mivel a szememmel gyilkolni tudtam volna. Mi az, hogy nem vagyok elégedett vele? Most komolyan mondjam el neki, hogy ha nem öltözik, fel letámadom? Úgy éreztem magam, mint egy tizenkét éves fiú, akit csak is az a bizonyos egy dolog érdekel.
- Nem vagy éhes? – kérdezte, miközben belebújt felsőjébe, és még mindig guvadó szemekkel néztem. Pápá kockák.
- De – mosolyodtam rá hálásan, amiért felöltözött.
Lementünk a konyhába és a hűtőbe kezdett el kotorászni, miközben Niallt szidta. Nos, igen. Ahová betette a lábát, ott nem sok étel maradt. De ekkor győzelemittasan a magasba tartotta a spagettit, amit talált.
- Anyu csinálta, szóval finomnak kell lenni – kacsintott rám, miután egy melegítés után elém tolta.
- Te nem eszel? – néztem rá.
- Ilyenkor? Nem, vigyázok a kockáimra – simított végig hasán. – Mivel így sem vagy velük elégedett – tette hozzá szomorúan, mire felnevettem.
Leült velem szembe és miközben beszélgettünk gyönyörű zöld szemeibe néztem. Istenem azok a szemek!
Miután végeztem a nappaliba költöztünk át. Betettünk egy vígjátékot. Azon nevetgéltünk és beszélgettünk. Szokás szerint. Aztán egy kisebb puszi csata is kialakult, ez volt Harry mániája. A film végén kivette a CD-t, majd rám nézett.
- Mit csináljunk? – kérdeztem tőle.
Ekkor Harry felkapott az ölébe én pedig kissé megijedtem, mert erre nem igazán számítottam. Bevitt a szobájába és letett az ágyra. Huncutul mosolygott és mondani szerettem volna valamit, de nem tudtam mivel megcsókolt. A csók hosszúra nyúlt és túlontúl szenvedélyesre. Göndör fürtjeibe túrtam. A szívem zakatolt, a vérem pezsgett. Nagyon hevesek voltunk mind a ketten. Nyakamat kezdte el csókolgatni és próbáltam visszatartani, de egy sóhaj kitört belőlem, mire éreztem, hogy elvigyorodott. Megfogtam a vállát és eltoltam magamtól, hogy tisztán lássak, mivel így nem tudtam. Ez nem volt ínyére láttam rajta. Felültem és ő az ölébe húzott. Jó szorosan megölelt és megint csókolgatni kezdett. Éreztem, hogy nem csak én voltam túl hevülve. Harryt is sikerült rendesen felizgatnom. Ennek titkon azért örültem nagyon. Megint hátradöntött az ágyon és abban a pozícióban voltunk, mint az elején. Túlságosan akartam én is, így eltoltam magamtól és felpattantam. Kapkodva vettem a levegőt, és ő is ezzel a problémával küszködött.
- Ne haragudj – nézett le a földre. – Nem akartalak letámadni.
Nem nézett rám és, mintha szégyellte volna magát. Vettem pár mély levegőt és leültem az ágy szélére, ekkor már rám pillantott.
- Nem haragszom – mosolyodtam rá. – Csak nem akarom elsietni.
Bólintott egyet, jelezve, hogy felfogta. Két oka volt, amiért nem akartam. Az első, mert tényleg nem szerettem volna elsietni semmit és nem voltam felkészülve. Kettő, mert imádtam Harryt kikészíteni és kínozni.
Ő is felállt és elkezdett megágyazni. Segítettem neki. Aztán bebújtunk a takaró alá. Fejemet Harry mellkasára fektettem és egyik karja teljesen alattam volt, tudtam, hogy holnapra el fog zsibbadni neki. Másik karjával átölelt én is így tettem. Teljesen egymásba gabalyodva feküdtünk. Olyan jó érzés volt hallani a szívverését és imádtam, ahogy a fülembe szuszogott. A hideg is rázott tőle. Na meg az illata. És az a mély, rekedtes hangja. Beszélgettünk még egy kicsit, főleg a holnapi napról, mivel Harry be volt rezelve és próbáltam megnyugtatni, ami szerintem sikerült is.
Ezek után aludtunk el.
- Oh, a fenébe!
Hallottam meg az erre való reakcióját, amin csak kuncogtam. Jó volt megszabadulni az esőtől teljesen átázott ruháimtól, amik hidegen tapadtak hozzám és szinte csíptek. A meleg zuhany alatt legalább tizenöt percet eltöltöttem. Lemostam az a kevéske sminket is, ami rajtam maradt. Magamra tekertem a törölközőmet, mivel a pólót ott hagytam kint. Egyébként teljesen szándékosan. Eldöntöttem, ha már Harry elérte acélját, akkor kicsit húzom az agyát. Amikor kiléptem a fürdőből a törölközőmmel hirtelen felém pillantott.
- Bocsi, itt hagytam a pólóm.
- Nem muszáj azt felvenned – pattant fel kuncogva. – Én is ruha nélkül szoktam aludni.
- De most nem így lesz, igaz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Kitudja – rántott vállat és kisfiúsan elmosolyodott közben pedig engem nézett végig sokadjára, tetőtől talpig.
Visszasiettem és felvettem azt a pólót és a tőle kapott rövid nadrágocskát. Már nem is volt olyan idegen, az ő cuccaiban lennem, mivel nem ez volt az első eset. Utánam ő ment be. Amíg ott volt, írtam Sunak egy üzenetet, hogy hol is alszom ma este. Még izgatottabbá vált, mint én. Persze leszögeztem, hogy NEM LESZ SEMMI! Amire csak mosolygós smileyek érkeztek válaszul. Ekkor lépett ki Harry és azt hittem, hogy a telefont is eldobom a kezemből. Na, jó, lehet, hogy én vagyok a perverz, de egy alsónadrágban állt előttem és komoly erőfeszítések árán tudtam csak levenni szemeimet a hasáról. Valami idióta fejet vághattam, mert huncut kuncogás szalad ki ajkai között. Azt hiszem még el is pirultam.
- Póló? – nyögtem ki ennyit zavaromban és a telefonomat kezdtem el piszkálni.
- Minek az? – nevette.
Mert nem bírok a szemedbe nézni! Azért! Takard el a kockáid! Persze ezt nem mondtam ki. Inkább csendben maradtam, mire ő a leült az ágyra. Hírtelen a szívem gyorsabban kezdett el dobogni és izgatottá váltam. Mi a francért vagyok ennyire zavarban? Harry a barátom. Talán az lehetett a baj, hogy nem akartam, hogy bármi is történjen ma este, de ha így ült itt előttem, akkor nem voltam túl beszámítható állapotomban. Beletúrt göndör fürtjeibe és ekkor jöttem rá, hogy ő most komolyan szórakozik velem.
- Harry öltözz már fel! – rivalltam rá.
- Nem vagy elégedett vele? – nézett rám szomorkásan, de aztán elnevette magát, mivel a szememmel gyilkolni tudtam volna. Mi az, hogy nem vagyok elégedett vele? Most komolyan mondjam el neki, hogy ha nem öltözik, fel letámadom? Úgy éreztem magam, mint egy tizenkét éves fiú, akit csak is az a bizonyos egy dolog érdekel.
- Nem vagy éhes? – kérdezte, miközben belebújt felsőjébe, és még mindig guvadó szemekkel néztem. Pápá kockák.
- De – mosolyodtam rá hálásan, amiért felöltözött.
Lementünk a konyhába és a hűtőbe kezdett el kotorászni, miközben Niallt szidta. Nos, igen. Ahová betette a lábát, ott nem sok étel maradt. De ekkor győzelemittasan a magasba tartotta a spagettit, amit talált.
- Anyu csinálta, szóval finomnak kell lenni – kacsintott rám, miután egy melegítés után elém tolta.
- Te nem eszel? – néztem rá.
- Ilyenkor? Nem, vigyázok a kockáimra – simított végig hasán. – Mivel így sem vagy velük elégedett – tette hozzá szomorúan, mire felnevettem.
Leült velem szembe és miközben beszélgettünk gyönyörű zöld szemeibe néztem. Istenem azok a szemek!
Miután végeztem a nappaliba költöztünk át. Betettünk egy vígjátékot. Azon nevetgéltünk és beszélgettünk. Szokás szerint. Aztán egy kisebb puszi csata is kialakult, ez volt Harry mániája. A film végén kivette a CD-t, majd rám nézett.
- Mit csináljunk? – kérdeztem tőle.
Ekkor Harry felkapott az ölébe én pedig kissé megijedtem, mert erre nem igazán számítottam. Bevitt a szobájába és letett az ágyra. Huncutul mosolygott és mondani szerettem volna valamit, de nem tudtam mivel megcsókolt. A csók hosszúra nyúlt és túlontúl szenvedélyesre. Göndör fürtjeibe túrtam. A szívem zakatolt, a vérem pezsgett. Nagyon hevesek voltunk mind a ketten. Nyakamat kezdte el csókolgatni és próbáltam visszatartani, de egy sóhaj kitört belőlem, mire éreztem, hogy elvigyorodott. Megfogtam a vállát és eltoltam magamtól, hogy tisztán lássak, mivel így nem tudtam. Ez nem volt ínyére láttam rajta. Felültem és ő az ölébe húzott. Jó szorosan megölelt és megint csókolgatni kezdett. Éreztem, hogy nem csak én voltam túl hevülve. Harryt is sikerült rendesen felizgatnom. Ennek titkon azért örültem nagyon. Megint hátradöntött az ágyon és abban a pozícióban voltunk, mint az elején. Túlságosan akartam én is, így eltoltam magamtól és felpattantam. Kapkodva vettem a levegőt, és ő is ezzel a problémával küszködött.
- Ne haragudj – nézett le a földre. – Nem akartalak letámadni.
Nem nézett rám és, mintha szégyellte volna magát. Vettem pár mély levegőt és leültem az ágy szélére, ekkor már rám pillantott.
- Nem haragszom – mosolyodtam rá. – Csak nem akarom elsietni.
Bólintott egyet, jelezve, hogy felfogta. Két oka volt, amiért nem akartam. Az első, mert tényleg nem szerettem volna elsietni semmit és nem voltam felkészülve. Kettő, mert imádtam Harryt kikészíteni és kínozni.
Ő is felállt és elkezdett megágyazni. Segítettem neki. Aztán bebújtunk a takaró alá. Fejemet Harry mellkasára fektettem és egyik karja teljesen alattam volt, tudtam, hogy holnapra el fog zsibbadni neki. Másik karjával átölelt én is így tettem. Teljesen egymásba gabalyodva feküdtünk. Olyan jó érzés volt hallani a szívverését és imádtam, ahogy a fülembe szuszogott. A hideg is rázott tőle. Na meg az illata. És az a mély, rekedtes hangja. Beszélgettünk még egy kicsit, főleg a holnapi napról, mivel Harry be volt rezelve és próbáltam megnyugtatni, ami szerintem sikerült is.
Ezek után aludtunk el.
áhh. tetszik. Egyre jobben megszeretem ezt a blogot. :) xx. ~Anna
VálaszTörlésna ennek örülök! *-*
VálaszTörlés