Huszadik

Három rész és utol érem magamat. Kicsit elakadtam az új résszel mert nincsen ötletem hozzá, de sietek majd továbbra is sokszor jönni az új részekkel, csak összedobni sem akarom őket. Jó olvasást ehhez! :)

Otthon is csak ő járt a fejemben és most is hiányzott. Meg vagyok húzatva, ez már biztos. Gondoltam kicsit felnézek twitterre és a követőim száma csupán ezer valahány emberrel növekedett. Érdekes volt ezt látni. Csomó posztban meg voltam jelölve és az emberek rólam is beszéltek. Ami viszont bántott, hogy most, hogy tudták nincsen közöttünk semmi sokkal barátságosabbak voltak. Szóval Harry és én nem jó páros vagyunk… Nem bírnám a támadásokat. Hatalmasat sóhajtva nyúltam el az ágyon. Vajon neki mi jár a fejében? Mit érezhet? Komolyan ilyen jó barátként tekint rám vagy ő is úgy érez, mint én? Nem tudtam eldönteni. Féltem, hogy bebeszélem magamnak, hogy úgy néz rám és néha olyanokat mond, meg azok a puszik… Nem tudtam ki igazodni rajta. Vajon akkor mit érzett, amikor azon a nyáron megcsókolt? Bennem akkor pattant meg a szikra és azt éreztem, hogy most lángolok.
Ekkor megcsörrent a telefonom és abban reménykedtem, hogy Harry az. De Su hívott.
- Szia. Na hogy alakult a napod Niallal? – kérdeztem tőle nevetve.
- Oh, nagyon remek volt, el sem hiszed mi történt! – ujjongott örömében.
- Na, mond!
- Megcsókolt!
- Mi?
- Figyelj, mi lenne, ha holnap megbeszélnénk? Adott két koncertjegyet holnap estére. Mondta, hogy szóljak neked is. Gondolom, jössz velem, igaz?
- Igen… - válaszoltam bután, mivel erről sem tudtam. Harry nem is említette.
- Akkor, hatkor találkozzunk nálad. Mindent elmondok! És te is mesélsz majd, mivel láttam a videót.
- Rendben.
- Szia Ell!
Le is csapta a telefont, nagyon vidámnak tűnt én meg egyre rosszabbul éreztem magam. Nem miatta, neki örültem, hogy összejönnek a dolgai. Csak rá ébredtem, hogy ha tetszenék Harrynek, akkor már ő is lépett volna valamit. Még a koncertet sem mondta. Mennyire lehetek fontos neki? Néha azt éreztem, hogy rettentően máskor pedig, hogy annyira nem is érdeklem.
Felhívtam anyát, hogy megbeszéljem a koncertet. Igaz, hogy nem lesz itthon, de nem szerettem, ha nem tudott valamiről. Aztán elmeséltem neki azt a történetet is, hogy ne lepődjön meg, ha interneten rólam lát képeket és cikkeket. Nos, ennek már végképp nem örült. Sejtettem, hogy nem lesz boldog, de elmagyaráztam neki egy két dolgot. Meg azt is, hogy most már minden rendben van. Harryről inkább nem mondtam semmit. Hiszen felesleges, ha nem lesz semmi.
Amikor letettem körbe pillantottam a szobámban és észrevettem, hogy még mindig nálam vannak a ruha darabjai kimosva. Ez jó ürügy volt arra, hogy felhívhassam. Hiszen már vissza akartam neki adni régóta, de még is még mindig nálam volt. Hívni kezdtem és az első két csörrenés után felvette.
- Szia.
- Shell!
Imádtam, amikor kimondta a nevemet. Senki sem tudta úgy, mint ő.
- Még mindig nálam van a nadrágod meg a pólód.
- Jé, tényleg ott hagytam.
- Bizony. Szóval valamikor vissza kellene adnom.
- Igazából megtarthatod, tudod, szeretek adni a rajongóimnak – mondta nevetve. – Hiszen ez Harry Sytles ruhája.
Ezen kicsit kuncogtam, mivel teljesen elváltoztatta a hangját valami cincogásra, ami tőle furcsán hangzott. A rekedtes mély hangja valamivel azért mégis csak jobban tetszett.
- Hu, el is felejtettem mondani. Nem tudom, hogy szólt-e Susie, de holnap este koncertünk lesz.
- És akkor mi van? – kérdeztem flegmán, persze csak vicceltem és ezt ő is tudta.
- Csak gondoltam szólok, hogyha látni szeretnél, gyere…
Persze, hogy megyek! Megőrültem én, hogy kihagyjam?
- Akkor majd magammal viszem a cuccodat.
- Azt megköszönném.
- Jó éjszakát Harry.
- Egyedül vagyok a házunkban, mivel a srácok el vannak foglalva. Szüleiknél vannak meg ilyenek – mondta szomorú hangon.
- Én is egyedül vagyok… - mondtam sopánkodva.
- Öt perc és ott vagyok. Na, jó csak viccelek.
Sajnos. Én örültem volna a legjobban, ha át jönne, csak akkor nem sokat aludtunk volna, és nem kell rosszra gondolni!
- Jó éjt Shell!
- Szia.