2. Hetedik

Már nagyon késésben voltam. Mindig ilyen szerencsétlen maradok, hogy nem tudok időben megjelenni? A stúdió épületéhez igyekeztem és már rohantam, ahogy bírtam. A lift felé siettem és láttam, hogy záródik össze az ajtaja, amikor valaki oda tette a kezét és megállt, majd lassan szétment.
- Örök hálám – mosolyodtam rá, amikor beértem mellé. Ő is kedvesen mosolygott és ekkor tűnt fel, hogy mennyire szép. Hosszú világosbarna haja és sötét barna szemei voltak. Nálam kicsit magasabb volt és rettentő csinos. Mint valami sztár.
- Igazán nincs mit – szólalt meg kedvesen. A hangja is nagyon bájos volt. Ha fiú lennék, biztosan belé lennék esve… De nem vagyok…
- Shell vagy, igaz?
Pislogtam rá nagy szemekkel és nem tudtam, hogy honnan tudhatja a nevem. Bólintottam egyet. Erre ismét egy széles mosoly terült el az arcán és kezet nyújtott felém.
- Lili vagyok. Susie, a barátnőd mesélt rólad.
- Oh, értem. Honnan ismered?
- Együtt dolgozunk és a srácok által megismertem. Tudod a One Direction.
- Áh – néztem rá. Nem is gondoltam volna, hogy egy liftben fogok vele találkozni. – Akkor gondolom jóba vagy a srácokkal, ha most is jössz megnézni őket.
- Igen, elég jóba – mosolygott. Aztán megérkezett a lift. – Na, itt merre?
- Gyere – intettem neki, majd követni kezdett.
- Ti csináltátok a zenét a srácoknak?
- Igen.
- Mesélték, hogy nagyon szépen zongorázol.
- Fogjuk rá.
- Igen, ezt is mondták, hogy nagyon szerény vagy – kuncogta el magát.
- Igen? Kíváncsi lennék, hogy miket meséltek még – pillantottam rá nevetve.
- Csak jókat nyugi.
Kinyitottam az ajtót és hirtelen minden tekintet ránk szegeződött.
- Áh, semmi baj Shell, végül is csak fél órát késtél! – nézett rám dühösen Lissa.
- Sajnálom skacok – húztam el a számat.
- Van, ami soha sem változik – nevette Zayn, mire gyilkos pillantást vetettem rá. Aztán valami olyan jelenetnek lettem a tanúja, amit szerintem nem akartam volna látni. Lili Harry karjaiba vetette magát és egy szenvedélyes csók csattant el.
- De a lényeg, hogy már itt van – karolta át a nyakam Cody és rám vigyorgott. – Szóval kezdhetjük a munkát.
Rá néztem és értettem, hogy honnan van ez a nagy lelkesedés. Engem akart vidítani. Igaz, hogy a szívem szakadt meg, de erről nem kellett mindenkinek tudnia. Fogaimat teljesen összeszorítva préseltem ki magamból egy egészen őszintének tűnő mosolyt.
Szóval neki is láttunk. Mondanom sem kell, hogy rohadtul nem tudtam figyelni. Nagyon szar kedvem volt. Persze ki érezném magát remekül, ha ott van a szobában, az a fiú, akibe szerelmes, közben pedig ez a bizonyos fiú egy másik lánnyal van együtt.
A srácok gyakorolgatták a dalt közben Lissa ült le mellém. Éreztem, hogy néz, de nem pillantottam rá. Hangosan felsóhajtott majd beszélni kezdett.
- Beszélnetek kellene.
Csak erre fordultam felé.
- Úgy értem Harryvel. Mind a ketten szenvedtek, de nem látjátok egymáson, de azért itt a szobában többünknek is feltűnt.
- Miről kellene beszélnünk?
- Te komolyan ennyire hülye vagy?
- Igen Lissa! Szerintem nem tudunk miről beszélni.
- Ja, értem… Végül is egymásba vagytok esve és fél éve nem láttátok egymást. Tényleg semmi megbeszélni valótok nincs.
- Miről trécselnek a csajok? – ugrott be közénk Cody.
- Rólad – forgatta a szemeit barátnőm.
Én pedig magamban bosszankodtam. Az bosszantott, hogy igaza van. Beszélnünk kellene, de görcsbe rándult már csak a gondolattól is a gyomrom, hogy én hozzá szóljak. Lili meg annyira kedves és szép, hogy egyszerűen féltem vele felvenni a harcot, mert tudtam, hogy annak vereség lenne a vége.

2. Hatodik

Ahogy tartottam kifelé esküszöm remegni kezdtem, mert Harryre gondoltam. Ez már biztos, hogy nem normális dolog. Örültem, hogy itt van, de egyben kellemetlenül is éreztem magam. Kiléptem az ajtón és azon kaptam magam, hogy Su ismét a nyakamban van. Ő volt csak ott. Nem kellett volna meglepődnöm. Csak kicsit rossz volt.
- A mai nap a miénk, igaz? – pillantott rám mosolyogva.
- Gondolom, ha nincs más dolgod…
- A tied vagyok.
Több mint egy fél éve nem láttam, így volt bőven mit bepótolni. Beültünk egy kávézóba és mondhatni nekem esett. Kérdéseket halmozott fel és azt sem tudtam, hogy melyikre kellene először válaszolnom. Eleinte a semmilyen kérdések voltak, és aztán kezdtünk belemélyedni.
- Most mit érzel?
- Boldog vagyok, hogy végre itt vagytok. Kicsit csalódott, mert itt hagytatok. Kicsit azt érzem, hogy már nem vagyok olyan fontos, mint régen – vallottam be. – Kimaradtam az életedből és te is az enyémből. Olyan régóta ismerjük egymást, most mégis kicsit olyan, mintha egy idegennél beszélgetnék.
Teljesen őszinte voltam. Muszáj volt elmondanom. Láttam, hogy ujjaival dobolt és az asztalt nézte csendben. Gondolkodott valamin. Aztán végül rám pillantott és láttam, hogy könnyesek a szemei.
- Nagyon sajnálom Ell! Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom. Nagyon rosszul éreztem magam, amiért te nem tudtál velünk jönni, hogy szakított veled Harry és, itt hagytunk. Ne tudd meg, hogy nekünk is milyen nehéz volt.
- Én tudom. Persze – mosolyodtam rá halványan. – Most itt vagytok, és ennek örülök.
Erre ő is kicsit elmosolyodott és éreztem, hogy egyre jobban oldódik a feszültség. Egyre jobban el tudunk újra beszélgetni.
- És ki az a Cody? – kérdezte ravaszul. A jó öreg Su…
- Osztálytársam.
- Ennyi? – vonta a fel a szemöldökét.
- Mi kellene még? – kuncogtam el magam.
- Nem tudom, azt hittem kicsit izgalmasabb a történet.
- Cody egy nagyon rendes srác – sóhajtottam. – Túl kedves velem. Igen, tetszem neki, tudom, hogy ezt szeretted volna hallani – vigyorogtam rá, majd kicsit komolyabbra váltottam. – Akár lehetett volna valami köztünk. De azt éreztem, hogy nem működne.
- Mert mást szeretsz…
- Igen.
- Nem tudom, hogy mennyi pletykát hallottál a srácokról.
- Szinte semmit. Próbáltam teljesen elzárni magam ettől.
Susie elhúzta a száját és láttam rajta, hogy valami fontosat szeretne mondani. Kicsit meg is ijedtem, de azt hiszem már mindenre fel voltam készülve.
- Harrynek van barátnője, gondolom akkor erről sem tudtál – mondta halkan.
Mindenre talán még sem voltam felkészülve. Pislogtam néhányat, majd hátrébb dőltem a székemben. Nem kellene meglepődnöm. Számíthattam rá. De nem tudtam volna letagadni, hogy mennyire szar érzés. Fájt.
- De nem is szereti. Illetve szereti, de nem szerelmes belé… még mindig te -
- Mindegy – vágtam bele a szavába. – Mi már nem vagyunk együtt ugye bár. Szavam sem lehet. Azt csinál, amit szeretne. Ő már túltette magát.
- Aj, Shell! Csak kérlek, ezt ne csináld! Tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni. Dehogy tette magát túl és te sem. Ha így, lenne, nem lennétek megkukulva és már beszélgetnétek. Ő is ugyan úgy fel van kavarva, mint te.
- Jó, akkor most mit csináljak, sírjak?
A hangom érzelemmentes volt. Legalábbis egy darabig, aztán tényleg könnyezni kezdtem. Visszafojtottam amennyire csak tudtam.
- Van még lehetőségetek beszélni. Egy ideig együtt dolgoztok – próbált vidítani.
Ebben azért igaza volt. Tudtam, hogy ez a néhány nap életem legnehezebb napjai lesznek.

2. Ötödik

Egyik meglepődésből a másikba estem. A pillangók a gyomromban hirtelen hatalmas varjakká váltak és kopácsoltak, hogy kijussanak. Esküszöm el tudtam volna hányni magam a meglepődöttségtől és az izgalomtól. Egyszerre égetett belül és fagyasztott le. Fájt, de ugyan akkor kellemes is volt. Azt hittem megőrülök, de aztán Su zökkentett vissza. Olyan régen láttam és jól esett megölelni.
- Hé, Shell mi is itt vagyunk ám! – köhintett Louis.
- Sziasztok, srácok – mosolyodtam rájuk, de nem úsztam meg ennyivel. Kettőt sem pislogtam de Zayn és Harry kivételével már a többiek is a nyakamban voltak.
- Oké, oké de lássunk munkához! – csapta össze a tenyerét Paul. Oh igen, meg is feledkeztem róla.
Cody és Lissa is bemutatkoztak. Lissát le sem lehetett lőni úgy örült, hogy találkozhat a srácokkal. Semmit sem tudtam arról, hogy velük kell majd dolgoznunk. Nem tudom, hogy így-e a jobb. Legalább nem volt időm meghátrálni, de ha tudok róla, lett volna időm felkészülni, hogy találkozok Harryvel. Persze ezzel számolnom kellett. Kizárt dolog, hogy soha nem láttam volna viszont valamikor. De azt nem gondoltam, hogy az mostanában lesz. Elég volt vele egy szobában lennem és máris megőrjített.
Cody a kezébe vette a gitárját.
- Arra gondoltunk, hogy megtanítjuk nektek az egészet. Szóval Niall, ha gondolod, gitár részét is megtanulhatnád. Liam te pedig – biccentett felém.
- Uh, zsír. Jó benne vagyunk.
- Remek – mosolyodott el. – Na akkor kezdjük.
Elkezdtem a zongorázni. Próbáltam nem arra figyelni, hogy az a bizonyos személy is ott van. Annyira féltem, hogy a heves szívdobogás miatt elrontom, de szerencsére nem. Aztán Cody és Lissa is beszálltak. Egy kis könnyed, vidám dal volt. Amikor befejeztük tapsolni kezdtek.
- Na jó, bevallom őszintén, amikor megtudtam, hogy három ismeretlen írja meg a dalt, attól tartottam, hogy nem lesz valami jó, de ez nagyon tetszik – dicsérte meg Paul, ami tőle azért elég nagy szó volt. – Srácok, mit szóltok hozzá?
- Király – mondta Liam. – Alig várom, hogy megtanuljon – kacsintott rám.
Erre vidáman elmosolyodtam és jól esett, hogy tetszik nekik. Úgy tűnt komolyan is gondolják.
- Arra gondoltam, hogy holnap neki is kezdhetnénk. Ma a srácoknak szükségük lenne egy kis pihenésre. Nektek az megfelel?
- Igen – vágta rá Lissa, amin Codyval kuncogva néztünk össze. Beléjük van esve ez már biztos.
- Köszönjük, hogy meghallgatatok, és nagyon örülünk, hogy tetszett – mosolyodtam Paulra. Kicsit úgy éreztem magam, mintha idegenekkel lennék, pedig az egykori legjobb barátaim álltak velem szembe.
- Shell mit fogsz csinálni ma? – lépett mellém Su.
- nem tudom, de az nagyon úgyhangzott, mintha neked terveid lennének – sandítottam rá.
- Még jó, hogy most jöttünk vissza. El sem hiszed mennyire hiányoztál nekünk.
- Képzelem – forgattam meg a szemeimet majd rá vigyorodtam. – Eszméletlen téged újra látni – öleltem meg ismét.
- Egy jó darabig boldogítani fogjuk egymást – mondta kuncogva.
- Shell ugye segítesz nekem? – fordult oda Cody.
- Kint megvárunk, jó?
Ennyit mondott elengedett és mind annyian elindultak kifelé.
- Gondolom, most boldog vagy? – húzott magához Cody.
- Hogy érted?
 - Itt van a Harryd.
Hangosan felsóhajtottam. Nem is tudom, hogy mit éreztem. Inkább össze voltam kavarodva.
- Nem tudom, mit kellene éreznem, de szerintem nem ezt, amit most…
- Aj, ne már! Mosolyogj! – húzta szét ajkaim. – Hidd el, hogy jó lesz minden. Beszéljetek egyet. Aztán minden okés lesz.
- Remélem – néztem rá hálásan.
- Na, menjél, ne várasd őket.
- Neked nincs kedved velünk jönni?
- Öm hirtele sürgős dolgom támadt – húzta el a száját. Persze mind a ketten tudtuk, hogy hazudik. Elvigyorodtam.
- Nem kedveled őket, igaz?
- Nem erről van szó. Csak Harry egy idióta, ez a véleményem – mondta miközben tekintetemet fürkészte. Tisztában voltam azzal, hogy mire érti. Megöleltem őt.
- Hogy tudsz ilyen rendes lenni velem?

2. Negyedik

Harry szemszöge

- Oh de jó! Újra itt vagyunk Londonban! – szállt le elsőként Niall a repülőről.
- Hiányoztál szerelmem! – ölelt át Louis egy villanyoszlopot én pedig hangosan nevettem mind ezen. Néhány rajongó megrohamozott minket, mi pedig készségesen firkantottuk alá a papírokat, amelyeket orrunk alá nyomtak. Tényleg jó volt újra itthon lenni. Azt vártam a legjobban, hogy bemehessünk a közös lakásunkba és öt napig fel se kelljünk.
- Lili segítsek? – fordultam felé.
- Nem kell köszönöm, megoldom – mosolyodott rám szelíden. Ennek ellenére mégis felkaptam az egyik táskáját.
- Mit csinálunk ma?
- Nyugi Harry – karolta át a nyakam Paul. – Nem fogsz unatkozni, ugyan is dolgozni jöttünk vissza.
A barátnőmmel szerettem volna lenni egy kicsit, így amikor megtudtam, hogy ma még egy stúdiózás is vár ránk kissé elszomorodtam.
- Annyi időtök van még, hogy haza taxizzatok, átöltözzetek esetleg egyetek valamit. Aztán találkozunk a stúdióban.
Egy széles mosolyt és egy kacsintást küldött felénk. Mi már elég fáradtak voltunk.
- Király – mormogta Zayn.
- Niall hozd majd a gitárod, jó? Szükség lesz rá.
- Miről maradtam le? – pislogott Niall értetlenül. Mi sem tudtuk, hogy mi a fene most ez. Eddig senki nem szólt egy szóval sem, hogy robotolunk ma is. Ennyit az alvásról.
- Majd hívj, ha nem vagy elfoglalt jó?
- Rendben – mosolyodtam rá, majd egy csókkal búcsúztam el Lilitől.
Gyorsan fogtunk két taxit és hazafuvaroztattuk magunkat. Ahogy beértünk a lakásba rögtön mindenki nagyon jól érezte magát. Hiányzott már a lazítás és maga a lakás hangulata is. A kanapéra vetettem magam és mellettem Niall foglalt helyet.
- Ki fog kaját csinálni? Liam? – nézett rá. – Vagy esetleg te szeretnél Zayn?
- Szerintem rendelünk – néztek össze, mivel együk sem volt olyan állapotban, hogy főzőcskézzen. Szóval maradt a pizza. Amikor megérkezett mindenki leült a nappaliban és arról beszélgettünk, hogy vajon meddig kell stúdióznunk. Még mindig imádtam ezt csinálni, de ma nagyon kimerült voltam. Azért a turné eléggé fárasztó dolog tud lenni.
Amikor Paul hívott minket mi röppentünk is. A házunktól gyalog mentünk, mivel ott volt tőlünk húsz percre. Susie is csatlakozott hozzánk.
- Nem, én tudom… - válaszolt Su. – Volt valami verseny. A nyertes többek közt azt kapta, hogy három angol énekesnek, bandának írhat dalt. És gondolom ti is díjjak vagytok.
- Oh vagy úgy. És ők tudják, hogy velünk találkoznak most?
- Nem.
- Uh. Lehet hatalmas nagy rajongóink, és majd ha meglátnak minket sírva fakadnak – nevette Louis.
- Ha téged meglátnak, akkor biztos sírni fognak – jegyeztem meg szkeptikusan.
- Ne légy ilyen gonosz. Tudod, hogy nem csalnálak meg! – ölelte át nyakam. – Ne legyél féltékeny.
- Tudom, drágám – néztem rá száj csücsörítve.
- Jó! Jó! Fejezzétek be. Elég volt minden nap ezt látni, legalább egy kicsit álljatok le – takarta el a szemeit Zayn.
Az út hátra lévő részében ugyan úgy folytattuk és a többiek már készen voltak tőlünk. Amikor meglátták Pault szinte megváltásként fogadták. Aztán mind a heten beléptünk az épületbe és a stúdióhoz igyekeztünk. Messze jártunk, de láttam, hogy az üveg mögött két lány van és egy srác. Egyre kíváncsibb voltam, hogy mi fog ebből kisülni.
- Sziasztok – köszöntette őket Paul. Amikor felénk pillantottak, akkor hirtelen hatalmasat dobbant a szívem. Nem akartam hinni a szememnek. Ahogy a tekintetünk találkozott azt éreztem, hogy menten szívinfarktust kapok. Nem volt ilyen szerencsém.
Shell szebb volt, mint ahogyan emlékeztem rá. Néhány pillanatig azt éreztem, hogy minden megfagyott körülöttem. Levegőt sem bírtam venni. Nem tudom, hogy csend volt e vagy csak én éreztem úgy, de Susi volt, aki először megszólalt.
- Jézusom, Shell!
A nyakába ugrott és ölelgetni kezdte. Éreztem, hogy a srácok engem néznek, de én róla le sem tudtam venni a tekintetem. Ajkamba haraptam és próbáltam úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

2. Harmadik

Susie szemszöge

Miután csókot váltottunk Niallel éreztem, hogy Harry tekintete ránk szegeződik, majd mikor rápillantottam, hirtelen kapta el szemét. Mostanában mi nagyon keveset beszélgettünk. Nem volt sok ideje, de ha volt is inkább került.
Egyik este kint ült az erkélyen miután letette a telefonját és bátorkodtam kimenni hozzá.
- Csatlakozhatok?
- Jobb lenne bemenni, mert kezd hűvösödni.
Csípőre tettem a kezeimet és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Harry, ugye tudod, hogy ez nagyon hülye duma?
Kicsit elmosolyodott és nézett maga elé bambán. Szóval úgy döntöttem, hogy leülök mellé. Elsőnek csendben voltunk. Gondoltam, ha én nem szólalok meg akkor ő sem fog.
- Lilivel beszéltél?
- Aha.
- Jól meg vagytok?
- Igen.
A beszédes Harry nagyon szűkszavú lett velem szemben. Nem igazán tetszett.
- Szereted őt?
- Persze – nézett rám értetlenül.
- Jó, csak megkérdeztem – emeltem fel a kezeimet védekezéskép. Nem akartam rá kérdezni, hogy Shellel mi van. Tudtam, hogy csak rosszabb lenne. De ott volt a levegőben a ki nem mondott név. Mind a ketten tudtuk, hogy róla szeretnék beszélni. Ha már róla nem sikerült, gondoltam, hogy magamról fogok.
- Miért kerülsz? – néztem rá. Láttam, hogy a homlokát ráncolja. Gyorsan a szavába vágtam. – Nehogy azt mond, hogy nem is kerüllek. Nem vagyok hülye.
Fölhorkantott egyet. Csend volt, de éreztem, hogy meg akar szólalni, csak előtte a szavakat megforgatja nyelvével és jól átgondolja, hogy mit osszon meg velem.
- Túlságosan rá emlékeztetsz – rántotta meg a vállát. – Szeretem Lilit és jó vele. Örülnék, ha ez így is maradna – nézett végre rám.
Biztos voltam benne, hogy nem hazudik. Kedveli Lilit, de azt is tudtam, hogy Shellbe szerelmes. Ismertem őt már jól. Láttam, hogy milyen. Azért nem beszéltek, mert nem akarta sem Ellt sem pedig magát felkavarni. Úgy tett, mintha soha nem is ismerte volna. Nem is nagyon beszélt róla. Még a turné elején emlékszem, hogy említette Louisnak leginkább, néha Liamnek. De ma már senkinek sem. Engem pedig került.
- Az lehet, mégis csak a legjobb barátnőm volt. De nem értek azzal egyet, hogy e miatt utálj.
- Jézusom, Susi én nem utállak. Sőt semmi bajom veled, kedvellek jó barátom vagy. Csak …
- Csak még mindig szerelmes vagy.
- De Lilivel vagyok! Van barátnőm.
Mind ezt úgy mondta, mintha én semmit sem tudnék. Nem világosítottam fel, hogy ez már feltűnt. Az új barátnőjével már két hónapja járt. Mondhatnánk, hogy gyorsan talált mást, de ennek csak az volt az oka, hogy ő is velünk turnézott és talán Shellen szerette volna magát túltenni. Paul pedig azt mondta neki, hogy jó lenne, ha ezzel a lánnyal alakulna valami. Jó pletyka téma és sokat kereshet ezzel. Mindig a hasznot látta mindenben. Ezért a tulajdonságáért nem voltam odáig.
Hatalmasat sóhajtottam és megint Harryre néztem.
- Figyelj, ha van valami jobb, ha beszélsz róla. Semmi értelme magadba fojtani, mert sokkal rosszabb lesz.
Vártam, hogy hátha mond valamit, de nem tette.
- Nem arra kérlek, hogy nekem mond. Mond Louisnak vagy Zaynnek, vagy bárki másnak. Egyértelműen látszik, hogy nincs minden rendben. A barátaidat pedig nem tudod átverni. Valójában engem sem.
- Idővel minden jobb lesz – mormogta maga elé.
Nyilván igaza volt, de borzalmas érzés volt ilyennek látni. Shellel nem beszéltünk erről semmit sem, mikor felhívtam vagy ő engem. Ez amolyan tabu téma lett. De nekem is iszonyatosan hiányzott a barátnőm. Azt vártam, hogy újra találkozhassunk. Ezek ketten meg egymásra találjanak ismét.

2. Második

Whuu, de hamar jöttem. *-* Most volt időm írni, szóval itt van az újabb rész. ;) Remélem, hogy tetszeni fog és még több komment fog érkezni, mert nagyon jól esne jó pár kritika, megjegyzés. :D Csak hogy lássam ti is éltek és olvassátok. :))) Jó szórakozást nektek! :D

A koncert igazán jól sikerült. Annak ellenére, hogy nem ismertem a bandát nagyon tetszett a zenéjük és Codyval nagyon jól szórakoztam. Ott őrjöngtünk elöl. Még képeket is készítettünk.
Tizenegykor lett vége és gondoltuk még beülhetnénk valahová. Laza kis estének indult. Aztán valahogy, nem is tudom mikor más irányba úszott el a dolog. Egyik poharat a másik követte. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy sétálgatunk. Azt hiszem engem kísért haza. Egymásba karolva dülöngéltünk. Egymáson nevettünk és minden annyira viccesnek tűnt. Kicsit hűvös volt, de nem zvarat.
- Szóval Jack a tanárod volt régen?
- Aha… egy kis ideig. Belé voltam esve – árultam el.
Erre egy széles vigyorral társított szemfogatás volt a válasza.
- Na! – löktem meg egy kicsit, de hülye ötlet volt, mert majdnem elesett, úgy nyúltam utána. - Ezt még nem mondtam el senkinek – nevettem én is a kis incidensen.
- Jobb is. Ezzel talán nem kellene dicsekedni.
- Mert? – vontam fel a szemöldököm. – Csak nem féltékeny vagy? – viccelődtem vele, közben barna szemeibe néztem. Lassanként megálltunk. Csend volt. Az utcán egy lélek sem járt. Néztünk egymásra, mintha még soha nem is találkoztunk volna.
Egyik kezével megsimogatta az arcomat, majd egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Kezemet a mellkasára tettem, de ekkor már késő volt. Ajkaink összeértek és egy puha csókot váltottunk. Másik keze derekamra csúszott. Kicsit mégis csak eltávolodtam tőle.
- Ne haragudj – nyögte ki.
Kezemet számhoz emeltem, majd megráztam a fejem. Egy semmi bajt akartam mormogni, de egy hang sem jött ki ajkaimon.
- Ő miatta, igaz? – sóhajtotta.
Láttam rajta a csalódottságot, ugyan akkor gondolhatta, hogy ez lesz.
Bólintottam egyet. Nem kellett kimondani a nevét. Mind a ketten tudtuk, hogy miről van szó. Kezeit zsebébe tette és egy hatalmasat sóhajtott. Fejét hátra hajtotta és láttam, hogy az állkapcsa megfeszült.
- Bevallom, féltékeny vagyok erre a Harryre.
Csönd következett. Nem mondott senki semmit. Lassan ismét rám szegezte a tekintetét. Amikor róla volt szó, mindig éreztem egy gombócot a torkomban. Persze, hogy tudtam, hogy Cody nem úgy néz rám, ahogy én rá. A hülye is láthatta, hogy mit érez. Próbáltam magam meggyőzni, hogy én is hasonlóképp nézek rá, de hülyeség volt álltatni magam. Még mindig olyasvalakit szerettem, aki távol volt tőlem. Aki már talán túl is tette magát rajtam.
- Jobb lenne indulni – köszörültem meg a torkom.
- Rendben – mosolyodott rám halványan.
Nem is tudom… azért könyörögtem, hogy ne emlékezzek majd erre holnap. Cody hazakísért és az ajtómban elbúcsúztam tőle. Amikor magam mögött bezártam azt hittem, hogy bőgni fogok. De nem szerettem volna. Már túl kellene tennem magam rajta. Nem kellene ezzel foglalkoznom és mindig e miatt itatni az egereket. Simán csak átvettem a pizsamámat és az ágyamra dőltem. Élveztem Cody társaságát. Rendes srác és tudom, hogy keresve sem találhatnék nála jobbat, de nekem ez még akkor sem ment. Nem tudom mire vártam. Hogy Harry egyszer csak feltűnik és elvesz feleségül és minden happy? Nyilván nem történne meg, mivel a szakításunk óta még csak nem is hívott. Annyit tudtam róla, amennyit véletlenül hallottam a tévében vagy éppen egy újságban láttam. Próbáltam az ilyesfajta hírforrásokat elkerülni. Azt hittem, hogy ettől jobb lesz, de nem így történt.

2. Első

Sziasztok! :) Boldog új évet kívánok mindenkinek! :D Remélem mindenkinek jól telt a szilvesztere. Néztem a kommenteket és annyira örülök, amikor olyat olvasok, hogy még csak most kezdte el a történetet, de egész éjszaka fent volt, hogy végig olvassa. :DD Nekem ez olyan nagy öröm, hogy izgalmasnak találjátok. Azért remélem vannak régi olvasóim is. ;)) Nos gondoltam hozom az új részt. A második évadét *-*. Remélem ebben az évben is nagy érdeklődés lesz a történet iránt és sokan olvassátok majd. Meg kommenteltek :DD. Szóval jó olvasást!

Félév után is iszonyat rossz volt egyedül lenni a lakásban. Annyira hiányzott Susie, hogy bele tudtam volna őrülni. Főleg akkor jutott ez az eszembe, amikor haza értem és egyedül voltam. Arról nem is beszélve, hogy Harry miatt még mindig képes voltam átsírni az éjszakát. Amióta szakított velem nem is beszéltünk. Egy szót sem váltottunk. Susie pedig egyre kevesebbszer keresett, annak ellenére, hogy megígérte nem fog elhanyagolni. Gondolom egyre jobban belemerült a munkába és már kevésbé ért rá. Nem maradt ideje rám. Nem nehezteltem rá. Nem tudtam volna. De nagyon fájt. Megfeledkeztek rólam. Náluk pörgött az élet. Talán már észre sem vették, hogy nem vagyok ott. Ez bántott a legjobban, hogy én még mindig szenvedtem, ők pedig nagy kanállal vagy talán merőkanállal falták az életet.
- Lehet jobb lenne, ha mára befejeznénk – hallottam meg Cody hangját, aki visszarántott a valóságba.
- Mi? – fakadt ki Lissa. – Pont most? Ha nem tudnátok egy hét múlva verseny! Sehogy sem állunk!
- Igen, de mint látom Ell nincs itt köztünk.
- Sajnálom! – ráztam meg a fejem. – Csak nem érzem magam túl jól.
Hallottam, hogy Lissa hangosan felsóhajtott és a homlokát kezdte el dörzsölni. Mind a hárman már nagyon fáradtak voltunk.
- Mi is szarul vagyunk, ha nem tűnt volna fel. Nem csak neked vannak problémáid, de mi próbálunk csinálni valamit. Ne hátráltass. Ha nem vagy rá képes nem kellene elvállalnod.
- Lissa… Hagyd már. Neked is szokott rossz napod lenni, nem? Képes rá. Akkor legalább szünetet tartsunk.
Erre a válasza néhány cöngetés és szemforgatás volt a válasza.
- Tíz percbe nem halsz bele, addig lesz időd gyakorolni a dalt, mert még mindig hamis – vágta oda neki.
- Cseszd meg! – vágtatott ki a teremből.
Nem tudtam megállni, hogy egy kuncogást ne eresszek el. Közben Cody húzott elém egy széket és velem szemben foglalt helyet.
- Na, mi a hézag?
- Nincsen semmi – mosolyodtam el halványan.
- Hihető… Olyan, vagy mint egy zombi. Régen voltál ilyen.
- Biztos a fáradtság miatt.
- Én nem hiszem. Sokkal inkább egy fiú van a dologban, ugye?
Felsóhajtottam és elfordítottam a fejem. Cody tudott sok mindent rólam. Mióta felvettek az egyetemre és megismertem őt nagyon jó barátok lettünk. Lissa ezért is utált többek között, mert bele volt esve a srácba, de ő nem viszonozta az érzéseit. Rám fogta, hogy ez miattam van, így a kapcsolatunk már az elején meg volt pecsételve.
- Tudod, hogy nem szeretek erről beszélni.
- Tudom. Nem azt mondom, hogy beszélj, de kezdeni kellene veled valamit. Borzalmas így látni téged.
- Elmúlik – fordultam felé.
- Én azt hittem, hogy már nagyjából túltetted magad, de ahogy most rád nézek, nagyon nem úgy tűnik.
Erőltettem egy nagyon széles mosolyt.
- És így?
Erre csak elnevette magát.
- Kicsit jobb, de nem túl őszinte – rázta a fejét. – Mit szólnál ahhoz, ha hétvégén csinálnánk valamit?
- Nem is tudom…
- De tudod – kacsintott rám. – Lesz egy tök jó koncert. Nos? Mit szólsz?
- Azt, hogy Lissa meg fog ölni – húztam el a számat. – Nem szeretném, ha a széttépet, darabkáimat neked kellene összeszedned.
Ismét nevetni kezdett és szinte mind a ketten elképzeltük. Hihetőnek tűnt. Ekkor Lissa belépett a terembe, de még mindig idegesnek tűnt. Cody felvette a gitárját közben rám nézett válaszért. Végül rá bólintottam. Szóval akkor koncertezünk.