Kezdtem azt érezni, hogy a dolgok egészen jól alakulnak. Egyedül Harry hiányzott már csak, ő viszont rettenetesen. Reménykedtem abban, hogy Liamnek igaza lesz és hamarosan meg tudjuk majd beszélni a dolgokat. Susieban is bíztam, hogy sikerül úgymond jóvátennie. Egy csepp harag sem volt bennem. Legalábbis iránta nem. Elenával próbáltam nem foglalkozni.
Már csak három nap volt a spanyol utazásig. Nem tudtam még mindig eldönteni, hogy akarok-e menni vagy sem. Szerettem volna, mert végre Suval kibékültem és a többiekkel is annyira szerettem volna eltölteni egy ilyen jó kis nyaralást. Ugyan akkor ott van Harry is… Szerettem volna vele lenni. Látni. De féltem, hogy csak rossz lenne, mert nem is beszélnénk, és idegenek módjára elhaladnánk egymás mellett nap, mint nap. Azt hiszem, azt nem nagyon élném túl.
Eltelt egy nap aztán a másik is. Anyával beszéltem és ő beleegyezett, hogy elmenjek. Kicsit örült is neki. Ő abban bízott, hogy kibékülünk. Nagyon megkedvelte Harryt. Nem is értettem, hogy hogyan tudta ennyire, annak ellenére, hogy a leg elején hogyan állt hozzá. Persze ennek örültem. Egy személy volt, akivel még beszélni szerettem volna. Illetve kettő, de az egyikkel nem terveztem, hogy oda megyek hozzá. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam.
- Szia, na, akkor jössz? – Kérdezte izgatottan.
- Szia. Nem is tudom. Szerinted menjek?
- Persze! – Vágta rá azonnal. – Végül is az én szülinapi bulim.
- Akkor megyek.
Hallottam, ahogy huhogni kezdett örömébe és kicsit messzebb tettem a telefont a fülemtől.
- És -
- Mi van Harryvel? Nos… Azt hiszem, tudja az igazságot. Vagyis Su néhány napja eljött és elmesélte a dolgokat. Nem tudom, hogy mi a helyzet, de én lesokkoltam a hazugságaitól. Már nem is lakik velünk. Ő maga küldte el.
Ennek azért kicsit örültem és meg is könnyebbültem, hogy már nem tartózkodik ott. Mindig attól tartottam, hogy manipulálja Harryt, amit meg is tett. Ki tudja mikkel tömködte a fejét. Én bele sem mertem gondolni.
- Na, jó, akkor hagylak pakolászni. Remélem, nem gondolod meg magad addig.
- Nem hiszem. Vagy még is? – Nevettem el magam. – Szia Liam.
Ilyen utazásom sem volt még, hogy előtte lévő nap döntöttem el, hogy na, akkor menjünk. Úgy értem erre azért fel kell készülni lelkiekben is, nem? Meg egyáltalán abban sem voltam biztos, hogy ki vannak mosva azok a cuccaim, amelyeket magammal szeretnék vinni. Gyorsan még beszéltem anyával és elmondtam neki a végleges döntésemet, mert ő is sok féle variációt hallott. Azért engedett el ilyen hirtelen, mert ő szinte biztos volt abban, hogy menni fogok. Ahogy erre gondoltam annyira izgatottá váltam. Legalább háromszor gyorsabban vert a szívem és valami adrenalin löket futott végig minden porcikámon. Egyszerre volt kellemes és kellemetlen is.
Elővettem a bőröndömet és tizenegy napra kellett bepakolnom. Nem voltam jó az ilyesmikben. Anya segített mindig, mert valamit tuti itthon hagytam, vagy elfelejtettem. A leghaszontalanabb dolgaimat persze mindig be tudtam tenni. Rájöttem, hogy nincsen fürdőruhám, sem napszemüvegem. Fenébe is! Jókor jut eszembe, hogy utazni akarok. Úgy döntöttem, hogy kicsit bevásárolok. Bejártam néhány boltot és igazán jó ruhadarabokat találtam. Jó régen vásárolgattam magamnak. Egyedül nem volt olyan mókás, de legalább gyorsan lezavartam. Haza érve mindent bepakoltam és még gyorsan bekapcsoltam a laptopomat. Érdekelt, hogy a rajongók mostanában miről irozsgálnak a fiúknak. Olvastam megint sok félét. Mindenkinek feltűnt, hogy mostanában kevesebbet vagyok a srácokkal. Mindenki arról beszélt, hogy biztosan szakítottunk. Mondjuk igazuk volt. Konkrétan nem mondtuk ki, de már napok óta nem is beszéltünk és csak lopva néztünk egymásra. De senki nem nyilatkozott ezzel kapcsolatban. Azért azt jól esett olvasni, hogy sajnálnák, ha tényleg szakítás állna a dolgok mögött, mivel szerintük aranyosak voltunk. Mióta tudtam, hogy Elena az, aki küldözgetett nekem, kicsit megnyugodtam és nem féltem annyira a rajongóktól. Sőt egésze kedvesek voltak.
2012. július 16., hétfő
8000 látogató és közérdekű
A másik hírem pedig az lenne, hogy én egy teljes hétig nem leszek, mivel színjátszótáborban leszek. Messze a laptopomtól. :// DE!!! Ez nem azt jelenti, hogy részek nélkül maradtok! :) Ugyan is egyik kedves barátnőm volt olyan drága, hogy bevállalta azt, hogy mindennap feltesz egy részt nektek, mivel pár részt előre megírtam. Szóval nem kell megijedni lesznek részek. Kommentelni pedig ugyan úgy kellene, mert attól még, hogy részekkel nem jövök, fel fogok nézni, hogy mi folyik itt és örülnék, ha sokan írnátok véleményeket. Reagálni is fogok tudni rájuk. :) Szóval további jó olvasást mindenkinek, remélem várjátok a részeket! ;)
Sziasztok! Xxx
2012. július 15., vasárnap
Hatvankilencedik
Másnap, amikor felkeltem olyan volt a tegnapi nap mint egy rossz rémálom emléke, csak valamennyivel borzasztóbb, mivel tudtam, hogy ez tényleg megtörtént és nem csak a fejemben.
- Elena száj felszakadt – kuncogtam el magam. Talán túl brutális vagyok és kár örvendő, de gondoljunk csak bele, hogy ő miket tett velem. Képeket küldözgetett, egy lefejezett galambot és a macskámat is meggyilkolta. Akár fel is jelenthetném zaklatásért. Akár vissza is fizethetnék neki a tettei miatt. Megfordult a fejemben mindegyik. Eljátszottam az összes gondolattal, de a bosszúvágyam nem volt ennyire nagy. Gyűlöltem őt. Teljes szívemből, de akkor sem szerettem volna az ő szintjére lesüllyedni. Tudom, hogy ártatlan vagyok. Bár mind ez hiába, ha Harry utál és Susie sem beszél velem. Lementem a konyhába reggelit készíteni, közben felhívtam anyát és elmondtam neki, hogy milyen remekül vagyok és milyen jó itt minden. Harryvel pedig nincsen semmi. Telefonban nem szerettem volna a teljes igazságot megosztani vele, mert ideges lenne és talán haza is jönne. Erre meg semmi szükség nem volt. Minden a legnagyobb rendben. Illetve minden a legnagyobb rendben lesz. Ezt minden nap elmondogattam magamnak és bíztam benne, hogy nekem lesz igazam. A kávémat kevergettem, amikor csengetett valaki. Nem sok kedvem volt ajtót nyitni. Aztán az jutott eszembe, hogy mi van, ha Harry az. Tudom, hogy képtelenség, de akaratlanul is elkezdtem reménykedni, mint egy kis naiv leányka. Fújtam egyet majd lenyomtam a kilincset.
- Bejöhetek?
- Persze – vigyorodtam el, mire kicsit ő is elmosolyodott.
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. Nagyon ronda dolgokat mondott neked Elena. Semmiben nem volt igaza. Sajnálom, hogy elküldtelek – szabadkozott.
- Én nem haragszom.
Tényleg nem haragudtam Sura. Egy másodpercig sem ment volna. Egymás nyakába borultunk és szorosan átöleltük egymást. Azt hittem komolyan, hogy elveszítem. A kígyónak nem hittem egy szavát sem, de a kételyt elültette bennem és az burjánzani kezdett. De most, hogy itt volt Susie és őszintén csengett minden szava és a szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Néhány napig kellett nélkülöznöm a társaságát, de nekem sokkal hosszabb időnek tűnt.
- Sajnálom, hogy ennyi szenvedést okoztam neked. Rossz barátnő voltam.
- Olyan butaságokat beszélsz! – Szidtam le, de közben még mindig felfelé görbült az ajkam, mert nagyon boldognak éreztem magam, hogy visszakaptam őt. Leültünk az étkezőben és neki is készítettem egy kávét.
- Tegnap Niallal nagyon sokat beszélgettem. Elmondott mindent. A kis bunyótokat is, meg, hogy milyen jól behúztál neki – nevette el magát.
- Oh, igen. Mondanám, hogy sajnálom, de valójában nagyon is jól esett.
- Elena nagyon tudja befolyásolni az embereket. Ha nem megy máshogy, akkor zsarolással. Rájöttem valamire, amire talán nem kellett volna. Hazugság, hogy meghalt az édesapja. Nem halt meg. Nagyon is él. Most helyezték át Amerikába.
- Hogy mi? – Csodálkoztam el és nem is tudom, hogy miért, amikor már semmin nem kellett volna meglepődnöm. Ez a csaj AKÁRMIRE képes.
- Igen jól hallottad. Él az apja. Csak kitalálta, hogy elhunyt, hogy a fiúknál lehessen. Harry közelében. Gondolom te is tudod már, hogy ő küldte azokat a csomagokat. Adamet és engem pedig végig zsarolt. Megtudta, hogy tudom a titkát mielőtt nektek elmondhattam volna, így megzsarolt, hogyha köpök tönkreteszi a kapcsolatomat Niallel pletykákkal. Megijedtem… - mondta szemeit lesütve.
- Én is ezt tettem volna – nyugtattam meg.
- Lehet, de akkor is borzalmasan érzem magam Shell. Azt a képet én készítettem rólatok. Érted? Miattam vesztél össze Harryvel. Adamet kényszerítette, hogy csókolózzon veled, mert tudta, hogy amúgy is szerelmes beléd.
- Mennyire undorító az a lány – szűrtem a szavakat fogaim között. – Hihetetlen.
- Az – sóhajtott fel. – Szörnyen sajnálom Ell. De jóváteszem. – Felhörpintette az utolsó cseppeket is a poharából és felállt. Elköszönt, de nem szándékozta elmondani, azt, hogy mit forgat a fejében. Egyszerűen csak kilépett az ajtón egy, szia kíséretében.
- Elena száj felszakadt – kuncogtam el magam. Talán túl brutális vagyok és kár örvendő, de gondoljunk csak bele, hogy ő miket tett velem. Képeket küldözgetett, egy lefejezett galambot és a macskámat is meggyilkolta. Akár fel is jelenthetném zaklatásért. Akár vissza is fizethetnék neki a tettei miatt. Megfordult a fejemben mindegyik. Eljátszottam az összes gondolattal, de a bosszúvágyam nem volt ennyire nagy. Gyűlöltem őt. Teljes szívemből, de akkor sem szerettem volna az ő szintjére lesüllyedni. Tudom, hogy ártatlan vagyok. Bár mind ez hiába, ha Harry utál és Susie sem beszél velem. Lementem a konyhába reggelit készíteni, közben felhívtam anyát és elmondtam neki, hogy milyen remekül vagyok és milyen jó itt minden. Harryvel pedig nincsen semmi. Telefonban nem szerettem volna a teljes igazságot megosztani vele, mert ideges lenne és talán haza is jönne. Erre meg semmi szükség nem volt. Minden a legnagyobb rendben. Illetve minden a legnagyobb rendben lesz. Ezt minden nap elmondogattam magamnak és bíztam benne, hogy nekem lesz igazam. A kávémat kevergettem, amikor csengetett valaki. Nem sok kedvem volt ajtót nyitni. Aztán az jutott eszembe, hogy mi van, ha Harry az. Tudom, hogy képtelenség, de akaratlanul is elkezdtem reménykedni, mint egy kis naiv leányka. Fújtam egyet majd lenyomtam a kilincset.
- Bejöhetek?
- Persze – vigyorodtam el, mire kicsit ő is elmosolyodott.
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. Nagyon ronda dolgokat mondott neked Elena. Semmiben nem volt igaza. Sajnálom, hogy elküldtelek – szabadkozott.
- Én nem haragszom.
Tényleg nem haragudtam Sura. Egy másodpercig sem ment volna. Egymás nyakába borultunk és szorosan átöleltük egymást. Azt hittem komolyan, hogy elveszítem. A kígyónak nem hittem egy szavát sem, de a kételyt elültette bennem és az burjánzani kezdett. De most, hogy itt volt Susie és őszintén csengett minden szava és a szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Néhány napig kellett nélkülöznöm a társaságát, de nekem sokkal hosszabb időnek tűnt.
- Sajnálom, hogy ennyi szenvedést okoztam neked. Rossz barátnő voltam.
- Olyan butaságokat beszélsz! – Szidtam le, de közben még mindig felfelé görbült az ajkam, mert nagyon boldognak éreztem magam, hogy visszakaptam őt. Leültünk az étkezőben és neki is készítettem egy kávét.
- Tegnap Niallal nagyon sokat beszélgettem. Elmondott mindent. A kis bunyótokat is, meg, hogy milyen jól behúztál neki – nevette el magát.
- Oh, igen. Mondanám, hogy sajnálom, de valójában nagyon is jól esett.
- Elena nagyon tudja befolyásolni az embereket. Ha nem megy máshogy, akkor zsarolással. Rájöttem valamire, amire talán nem kellett volna. Hazugság, hogy meghalt az édesapja. Nem halt meg. Nagyon is él. Most helyezték át Amerikába.
- Hogy mi? – Csodálkoztam el és nem is tudom, hogy miért, amikor már semmin nem kellett volna meglepődnöm. Ez a csaj AKÁRMIRE képes.
- Igen jól hallottad. Él az apja. Csak kitalálta, hogy elhunyt, hogy a fiúknál lehessen. Harry közelében. Gondolom te is tudod már, hogy ő küldte azokat a csomagokat. Adamet és engem pedig végig zsarolt. Megtudta, hogy tudom a titkát mielőtt nektek elmondhattam volna, így megzsarolt, hogyha köpök tönkreteszi a kapcsolatomat Niallel pletykákkal. Megijedtem… - mondta szemeit lesütve.
- Én is ezt tettem volna – nyugtattam meg.
- Lehet, de akkor is borzalmasan érzem magam Shell. Azt a képet én készítettem rólatok. Érted? Miattam vesztél össze Harryvel. Adamet kényszerítette, hogy csókolózzon veled, mert tudta, hogy amúgy is szerelmes beléd.
- Mennyire undorító az a lány – szűrtem a szavakat fogaim között. – Hihetetlen.
- Az – sóhajtott fel. – Szörnyen sajnálom Ell. De jóváteszem. – Felhörpintette az utolsó cseppeket is a poharából és felállt. Elköszönt, de nem szándékozta elmondani, azt, hogy mit forgat a fejében. Egyszerűen csak kilépett az ajtón egy, szia kíséretében.
2012. július 14., szombat
Hatvannyolcadik
– Ha tehettem volna, nem csak a száját szakítottam volna
fel.
- Cica harc – lépett be Zayn is. – Szép munka – veregette meg a vállamat.
Jól esett, hogy ők nem az eszet osztják, hogy mi a fenét művelek és, hogy egy őrült vagyok. Olyanok voltak, mint a barátok. Kiálltak mellettem és igazat adtak nekem. Még mindig borzalmasan éreztem magam Susie miatt, de kicsit kárpótolt ez a Cica harc Zayn szavaival élve.
- Ugye neked nincs semmi bajod?
- Én jól vagyok. Már amennyire lehetséges ez – felsóhajtottam. Akkor sem tudtam, hogy mit kellene tennem most. Tudom, hogy ő küldözgette azokat a csomagokat. Utáltam is érte, de egyebet nem tudtam tenni. Harryvel így sem volt jó a kapcsolatunk, mert bárki is tervelte ki, az a csók elcsattant és azokat a dolgokat a fejéhez vágtam. Gondolom akkor is Elena a markába nevetett. Abban reménykedtem, hogy Susieval menthető a dolog. Ekkor vettem észre, hogy Niall már nincs is itt. Biztos, hogy nem aludni ment. Szerintem Susieval beszélgetett, vagyis mertem remélni.
Hallottam, ahogy nyílt a garázs ajtó és egy autó hajtott ki.
- Elviszi Harry az orvoshoz – sóhajtotta Liam. – Lehet, hogy nem kellene ez a Spanyol út most nekünk – rogyott le velem szembe.
- Aj, Liam, pont ellenkezőleg, ez kell most nekünk. Kicsit megnyugszunk, pihenünk – masszírozta meg barátja vállát Louis. Hihetetlen volt, hogy Lou mennyire könnyedén kezeli ezt a helyzetet. De kicsit igaza volt. Bár még mindig nem voltam abban biztos, hogy én is velük tartok. Sőt egyre inkább a felé hajlottam, hogy nem kell nekem még több bonyodalom. Elég volt ez is.
Amikor Louis és Zayn is eltűntek Liamre pillantottam.
- Mérges vagy rám?
- Miért lennék?
- Amiért jelenetet rendeztem a nappalitokban.
- Nem vagyok mérges – mosolyodott el. Hülye kérdés volt. Liam senkire nem tudott haragudni.
- Harry már tudja, hogy Elena a zaklatóm?
- Nos… Tudja. De szerintem még mindig rengeteget hazudott nekünk. Sok minden nekem sem világos.
- Akkor már ketten vagyunk.
- A-a. Igazából senki sem tudja az igazat – mosolyodott el. Nem jókedvében csak úgy.
Csendben voltunk és én törtem meg azzal a kérdésemmel, amit már régóta fel akartam tenni.
- Mi van Harryvel?
Pár dolgot már mondott róla, amikor meglátogattak Zaynnel, de így sem tudtam, hogy most mi jár a fejében.
- Hiányzol neki. Olyan szótlan. Mostanában Larry sincs, ami elég ritka. Zombi módban van. Nem kedveli Elenát, de nem rakhatja ki csak úgy.
- Pedig azt kellene – mormogtam, bár ő úgy tett, mintha meg sem hallaná.
- Meg persze szédíti is még mindig. Harry nem tartozik a naiv emberek közé, de ha rólad van szó, akkor mindig elbizonytalanodik. Adammel sem beszél.
- Szerinted mit kellene tennem?
Hajába túrt és megrázta a fejét. Annyira magára vette mások problémáit, hogy szinte idegesebb volt, mint én.
- Nem tudom… Végül is már tudja, hogy Elena az, aki keveri a paklit. Te pedig őszinte voltál. Szerintem, hamarosan rá fog jönni, hogy te nem tettél semmit. Akkor majd oda fog menni hozzád és meg tudjátok beszélni.
Na, igen, csak, hogy ez mikor lesz. Napok múlva, vagy hetek? Ki bír addig várni. Liam azt tanácsolta, hogy még most várjak. Talán igaza lehet… Bíztam benne, hogy így van. Idővel talán minden jól alakul…
- Cica harc – lépett be Zayn is. – Szép munka – veregette meg a vállamat.
Jól esett, hogy ők nem az eszet osztják, hogy mi a fenét művelek és, hogy egy őrült vagyok. Olyanok voltak, mint a barátok. Kiálltak mellettem és igazat adtak nekem. Még mindig borzalmasan éreztem magam Susie miatt, de kicsit kárpótolt ez a Cica harc Zayn szavaival élve.
- Ugye neked nincs semmi bajod?
- Én jól vagyok. Már amennyire lehetséges ez – felsóhajtottam. Akkor sem tudtam, hogy mit kellene tennem most. Tudom, hogy ő küldözgette azokat a csomagokat. Utáltam is érte, de egyebet nem tudtam tenni. Harryvel így sem volt jó a kapcsolatunk, mert bárki is tervelte ki, az a csók elcsattant és azokat a dolgokat a fejéhez vágtam. Gondolom akkor is Elena a markába nevetett. Abban reménykedtem, hogy Susieval menthető a dolog. Ekkor vettem észre, hogy Niall már nincs is itt. Biztos, hogy nem aludni ment. Szerintem Susieval beszélgetett, vagyis mertem remélni.
Hallottam, ahogy nyílt a garázs ajtó és egy autó hajtott ki.
- Elviszi Harry az orvoshoz – sóhajtotta Liam. – Lehet, hogy nem kellene ez a Spanyol út most nekünk – rogyott le velem szembe.
- Aj, Liam, pont ellenkezőleg, ez kell most nekünk. Kicsit megnyugszunk, pihenünk – masszírozta meg barátja vállát Louis. Hihetetlen volt, hogy Lou mennyire könnyedén kezeli ezt a helyzetet. De kicsit igaza volt. Bár még mindig nem voltam abban biztos, hogy én is velük tartok. Sőt egyre inkább a felé hajlottam, hogy nem kell nekem még több bonyodalom. Elég volt ez is.
Amikor Louis és Zayn is eltűntek Liamre pillantottam.
- Mérges vagy rám?
- Miért lennék?
- Amiért jelenetet rendeztem a nappalitokban.
- Nem vagyok mérges – mosolyodott el. Hülye kérdés volt. Liam senkire nem tudott haragudni.
- Harry már tudja, hogy Elena a zaklatóm?
- Nos… Tudja. De szerintem még mindig rengeteget hazudott nekünk. Sok minden nekem sem világos.
- Akkor már ketten vagyunk.
- A-a. Igazából senki sem tudja az igazat – mosolyodott el. Nem jókedvében csak úgy.
Csendben voltunk és én törtem meg azzal a kérdésemmel, amit már régóta fel akartam tenni.
- Mi van Harryvel?
Pár dolgot már mondott róla, amikor meglátogattak Zaynnel, de így sem tudtam, hogy most mi jár a fejében.
- Hiányzol neki. Olyan szótlan. Mostanában Larry sincs, ami elég ritka. Zombi módban van. Nem kedveli Elenát, de nem rakhatja ki csak úgy.
- Pedig azt kellene – mormogtam, bár ő úgy tett, mintha meg sem hallaná.
- Meg persze szédíti is még mindig. Harry nem tartozik a naiv emberek közé, de ha rólad van szó, akkor mindig elbizonytalanodik. Adammel sem beszél.
- Szerinted mit kellene tennem?
Hajába túrt és megrázta a fejét. Annyira magára vette mások problémáit, hogy szinte idegesebb volt, mint én.
- Nem tudom… Végül is már tudja, hogy Elena az, aki keveri a paklit. Te pedig őszinte voltál. Szerintem, hamarosan rá fog jönni, hogy te nem tettél semmit. Akkor majd oda fog menni hozzád és meg tudjátok beszélni.
Na, igen, csak, hogy ez mikor lesz. Napok múlva, vagy hetek? Ki bír addig várni. Liam azt tanácsolta, hogy még most várjak. Talán igaza lehet… Bíztam benne, hogy így van. Idővel talán minden jól alakul…
2012. július 13., péntek
Hatvanhetedik
Helyet foglaltam mellette és éreztem, hogy a többiek mind
engem bámulnak. Látszott, hogy mennyire zaklatott vagyok és, hogy sírtam. De a
külsőm érdekelt most a legkevésbé.
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Mivel beteg vagyok, így nem találkoztunk. Miről van szó Shell? – Kérdezte aggodalmasan.
- Telefonon beszéltetek?
- Nem egy pár napja nem – ezen kicsit elgondolkodott, hogy ennek mi lehet az oka. Én sem tudtam pontosan, csak annyit, hogy a kígyó nyelve ebben biztosan benne van.
- Nem tudod mióta puszipajtások Elenával?
Szemem sarkából láttam, hogy Harry felkapta a fejét, mert eddig úgy tett, mintha nem is érdekelné, hogy itt vagyok. Niall kicsit felnevetett. Azt hitte, hogy viccelek, és mikor szemeimbe nézett és én megráztam a fejem, rájött, hogy ez nem vicc.
- Mi van?
- Szóval te sem tudsz semmiről – sóhajtottam fel.
- Miről beszélsz Shell? – Nézett rám idegesen. Ekkor csengetés törte meg a csendet és én összerezzentem ijedtemben. Zayn felpattant. Niall engem méregetett értetlenül és azt várta, hogy adjak neki magyarázatot, de nehéz lett volna, hogyha én magam sem értettem semmit. Elena libbent be és kissé meglepődött, amikor engem megpillantott. Láttam egy undorodó mosolyt az arcán, és szerintem én is hasonló képet vághattam.
- Sziasztok – mondta nyájasan. Még a hangja is más volt, amikor engem fenyegetett és gúnyolt. Most meg vagy két oktávval fentebb beszélt. – Hát te? – Nézett rám kedvesen.
- Ezt én is kérdezhetném.
Nem tudtam ülve maradni felálltam és megálltam vele szemben.
- Itt lakom, ha nem tudnád.
- Igen? Ez érdekes.
Léptem közelebb és keresztbe tettem a karjaimat mellkasomon, hogy nehogy megüssem.
- Mit mondtál Susinak? – Kérdeztem dühösen. A többiek minket néztek.
- Mi? Semmit. Miről beszélsz?
Megrántotta a szája sarkát és elsétált mellettem úgy, hogy a vállával belém ütközött. Ez után nem is tudom mi volt pontosan, mert a düh teljesen elvakított. Megütöttem, ő meg a hajamat húzta. Harry és Niall ugrottak közénk.
- Jó, nyugi. Nyugi Ell – ölelt meg a szőke és így próbált leszorítani. Elena még harcolt Harryvel de én csak sírtam és arcomat a vállába fúrtam. A konyhába kezdett el irányítani és leültetett az egyik székre Niall. Egy pohár vizet öntött nekem és a kezembe nyomta.
- Ez meg mi volt? – Kérdezte értetlenül én a zokogástól alig bírtam megszólalni. Ittam pár kortyot és megtörölgettem a szemem, addig ő türelmesen várta, hogy végre kinyögjek valamit.
- Su velem sem beszélt semmit. Folyton lerázott. Nem értettem, hogy miért. Ma ellátogattam hozzá. Adammel és Elenával volt és Elena olyanokat vágott a fejemhez, hogy Su már nem a barátom és, hogy menjek el. Susi is elküldött, érted? – szipogtam és kortyoltam még párat. Niall maga elé meredt és csak lassan fogta fel, hogy miről beszélek. Láttam, hogy keze teljesen megfeszül.
- Sosem bírtam ezt a csajt – szűrte a szavakat fogai között. – Valamivel biztos, hogy befolyásolják. Adam mondott valamit?
Megráztam a fejem. Ő szinte ott sem volt. Talán ő is csak egy áldozat. Eszem ágában sem volt védeni őt, főleg azok után, amiket velem tett, de be kellett látnom, hogy ez az Elena roppant nagy szarkavaró. A kis csomagjaival bebizonyította, hogy bármire képes. Most is biztos Harry fejét tömködte olyanokkal, hogy egy őrült liba vagyok.
- Hu csajszi, ez szép volt! – Lépett be Louis. – Mis Tökéletesség szája felszakadt az ütésedtől.
Röhögve pacsizott Niallal én meg kerek szemekkel néztem rájuk, hogy ennek miért örül annyira.
- Tudom, ez szemétség, de kárörvendő vagyok. Gyűlöltem ezt a csajt. Harry barátnői közül ő a legőrültebb, pedig eddig egyik sem volt semmi.
Erre összeszűkölt szemekkel néztem rá és megint nevetésben tört ki.
- Hidd el veled semmi bajom. De ez… Fiú vagyok így nem üthettem meg, de örülök, hogy te megtetted – kacsintott rám.
- Akkor nem csak én vettem észre, hogy mekkora kígyó.
- Oh, nem. Egyedül Liam meg Harry nem látják ezt. Pedig ne tudd meg milyen őrült az a csaj. Azt hazudta Hazzának, hogy terhes, mind ezt csak azért, hogy ne szakítsanak.
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Mivel beteg vagyok, így nem találkoztunk. Miről van szó Shell? – Kérdezte aggodalmasan.
- Telefonon beszéltetek?
- Nem egy pár napja nem – ezen kicsit elgondolkodott, hogy ennek mi lehet az oka. Én sem tudtam pontosan, csak annyit, hogy a kígyó nyelve ebben biztosan benne van.
- Nem tudod mióta puszipajtások Elenával?
Szemem sarkából láttam, hogy Harry felkapta a fejét, mert eddig úgy tett, mintha nem is érdekelné, hogy itt vagyok. Niall kicsit felnevetett. Azt hitte, hogy viccelek, és mikor szemeimbe nézett és én megráztam a fejem, rájött, hogy ez nem vicc.
- Mi van?
- Szóval te sem tudsz semmiről – sóhajtottam fel.
- Miről beszélsz Shell? – Nézett rám idegesen. Ekkor csengetés törte meg a csendet és én összerezzentem ijedtemben. Zayn felpattant. Niall engem méregetett értetlenül és azt várta, hogy adjak neki magyarázatot, de nehéz lett volna, hogyha én magam sem értettem semmit. Elena libbent be és kissé meglepődött, amikor engem megpillantott. Láttam egy undorodó mosolyt az arcán, és szerintem én is hasonló képet vághattam.
- Sziasztok – mondta nyájasan. Még a hangja is más volt, amikor engem fenyegetett és gúnyolt. Most meg vagy két oktávval fentebb beszélt. – Hát te? – Nézett rám kedvesen.
- Ezt én is kérdezhetném.
Nem tudtam ülve maradni felálltam és megálltam vele szemben.
- Itt lakom, ha nem tudnád.
- Igen? Ez érdekes.
Léptem közelebb és keresztbe tettem a karjaimat mellkasomon, hogy nehogy megüssem.
- Mit mondtál Susinak? – Kérdeztem dühösen. A többiek minket néztek.
- Mi? Semmit. Miről beszélsz?
Megrántotta a szája sarkát és elsétált mellettem úgy, hogy a vállával belém ütközött. Ez után nem is tudom mi volt pontosan, mert a düh teljesen elvakított. Megütöttem, ő meg a hajamat húzta. Harry és Niall ugrottak közénk.
- Jó, nyugi. Nyugi Ell – ölelt meg a szőke és így próbált leszorítani. Elena még harcolt Harryvel de én csak sírtam és arcomat a vállába fúrtam. A konyhába kezdett el irányítani és leültetett az egyik székre Niall. Egy pohár vizet öntött nekem és a kezembe nyomta.
- Ez meg mi volt? – Kérdezte értetlenül én a zokogástól alig bírtam megszólalni. Ittam pár kortyot és megtörölgettem a szemem, addig ő türelmesen várta, hogy végre kinyögjek valamit.
- Su velem sem beszélt semmit. Folyton lerázott. Nem értettem, hogy miért. Ma ellátogattam hozzá. Adammel és Elenával volt és Elena olyanokat vágott a fejemhez, hogy Su már nem a barátom és, hogy menjek el. Susi is elküldött, érted? – szipogtam és kortyoltam még párat. Niall maga elé meredt és csak lassan fogta fel, hogy miről beszélek. Láttam, hogy keze teljesen megfeszül.
- Sosem bírtam ezt a csajt – szűrte a szavakat fogai között. – Valamivel biztos, hogy befolyásolják. Adam mondott valamit?
Megráztam a fejem. Ő szinte ott sem volt. Talán ő is csak egy áldozat. Eszem ágában sem volt védeni őt, főleg azok után, amiket velem tett, de be kellett látnom, hogy ez az Elena roppant nagy szarkavaró. A kis csomagjaival bebizonyította, hogy bármire képes. Most is biztos Harry fejét tömködte olyanokkal, hogy egy őrült liba vagyok.
- Hu csajszi, ez szép volt! – Lépett be Louis. – Mis Tökéletesség szája felszakadt az ütésedtől.
Röhögve pacsizott Niallal én meg kerek szemekkel néztem rájuk, hogy ennek miért örül annyira.
- Tudom, ez szemétség, de kárörvendő vagyok. Gyűlöltem ezt a csajt. Harry barátnői közül ő a legőrültebb, pedig eddig egyik sem volt semmi.
Erre összeszűkölt szemekkel néztem rá és megint nevetésben tört ki.
- Hidd el veled semmi bajom. De ez… Fiú vagyok így nem üthettem meg, de örülök, hogy te megtetted – kacsintott rám.
- Akkor nem csak én vettem észre, hogy mekkora kígyó.
- Oh, nem. Egyedül Liam meg Harry nem látják ezt. Pedig ne tudd meg milyen őrült az a csaj. Azt hazudta Hazzának, hogy terhes, mind ezt csak azért, hogy ne szakítsanak.
-
Biztos vagyok benne, hogy ő küldte azokat a csomagokat. Ki más lenne erre
képes? – Néztem rájuk.
Díj *-*
Nem új részt hoztam, de hamarosan azzal is érkezem, csak előtte ezt illene meg köszönnöm. :))
1. Tedd ki a képet
2. Köszönd meg akitől kaptad.
Ez a személy nem más mint Happy Girl (Katt a nevére! ;) ) Köszönöm nagyon! :) Ő az aki szinte mindig kommentel nálam és olvassa a blogom. Nézzetek be hozzá is! ;)
Ez a személy nem más mint Happy Girl (Katt a nevére! ;) ) Köszönöm nagyon! :) Ő az aki szinte mindig kommentel nálam és olvassa a blogom. Nézzetek be hozzá is! ;)
3. Írj 10 dolgot magadról.
1. Imádom az állatokat, főleg a cicákat. :)
2. Van két bátyám <3.
3. Imádok utazni és eddig Anglia és Franciaország fogott meg leginkább, mert olyan gyönyörű mind a kettő. *-*
4. Három éve írok olyan komolyabban novellákat, verseket és néhány regénybe belekezdtem, mert nagy vágyam, hogy egyszer valamit kiadassak, de ahhoz még fejlődni kell ám. ;)
5. Imááádom a disney meséket. Legyen az régi vagy új. Aranyhaj és a nagy gubanc, Susi és Tekergő, ToyStory :)))) Minden mennyiségben és sosem tudom megunni egyiket sem. Van egy olyan érzésem, úgy igazán sosem növök fel.
6. Legnagyobb vágyam/álom vagy inkább célom, hogy színésznő lehessek. :)
2. Van két bátyám <3.
3. Imádok utazni és eddig Anglia és Franciaország fogott meg leginkább, mert olyan gyönyörű mind a kettő. *-*
4. Három éve írok olyan komolyabban novellákat, verseket és néhány regénybe belekezdtem, mert nagy vágyam, hogy egyszer valamit kiadassak, de ahhoz még fejlődni kell ám. ;)
5. Imááádom a disney meséket. Legyen az régi vagy új. Aranyhaj és a nagy gubanc, Susi és Tekergő, ToyStory :)))) Minden mennyiségben és sosem tudom megunni egyiket sem. Van egy olyan érzésem, úgy igazán sosem növök fel.
6. Legnagyobb vágyam/álom vagy inkább célom, hogy színésznő lehessek. :)
7. Festett vörös a hajam. :P
8. Paulo Coelho az egyik kedvenc íróm.
9. Nyílt vagyok és a barátkozós típus, aki mindenkivel jól kitud jönni. És kicsit lelki szemetes is. :P
10. Amikor látom, hogy mennyien jöttök fel az oldalra és néhány kommentet elolvasok, mindig olyan boldog leszek és biztos vagyok benne, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim! *-*
8. Paulo Coelho az egyik kedvenc íróm.
9. Nyílt vagyok és a barátkozós típus, aki mindenkivel jól kitud jönni. És kicsit lelki szemetes is. :P
10. Amikor látom, hogy mennyien jöttök fel az oldalra és néhány kommentet elolvasok, mindig olyan boldog leszek és biztos vagyok benne, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim! *-*
4. Küldd tovább a díjat.
Nos bevallom kevés blogot olvasok és, akikét olvasom nagyrészük már kapott valamilyen díjat. De, akinek én tovább küldeném:
2012. július 12., csütörtök
Hatvanhatodik
Az új rész előtt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az oldal elérte a 7000 látogatót! *-* Yuhuu! :) Nagyon örülök neki, hogy ennyien felnéztek és olvastok. Akik kommentelni szoktak tartsák meg jó szokásukat, akik pedig nem, azok néha szánják rá magukat az én kedvemért. :) Köszönöm. Jó olvasást! ;)
- Aj Shell, nem egyértelmű, hogy nem szeretne téged látni? –
Kérdezte gúnyosan. Ahogyan kezét Susie nyakába tette olyan volt, mint egy
kígyó, aki éppen megbűvöli a barátnőmet.
- Su! – Szóltam rá, hogy mondjon, már valamit ne csak ott álljon. Ő még döbbentebbnek tűnt, mint én magam pedig én erre igazán nem számítottam. Hallottam, ahogy a szőkeség kuncogott és kezdtem magamat úgy érezni, mint egy elbaszott horrorfilmben, ami iszonyat vontatott.
- Mi van veled mostanában? Nem is beszélünk – léptem közelebb. Próbáltam nyugodt maradni és nem megadni Elenának azt az örömöt, hogy kifakadok. Adam meg sem mukkant. Úgy tett mintha ott sem lenne. Jól tette.
- Na jó figyelj. Tudom, hogy nagyon hihetetlen lesz, amit mondok, de próbáld megérteni. Te és Su nem vagytok már barátok. Régen lehet azok voltatok, de ez egy ideje megváltozott.
Ellépett tőle és hozzám jött közelebb.
- Borzasztó unalmas lehet hallgatni a nyavalygásodat és elviselni, hogy azt hiszed, minden rólad szól.
- Borzasztó érzés lehet tudni, hogy senkit sem érdekel, mit pofázol – vágtam vissza, de rá sem hederítettem végig barátnőm tekintetét kémleltem, de semmit sem tudtam leolvasni róla. Szavak nélkül kitaláltuk egymás gondolatait és szemeinkből olvastunk, de ez most nem működött. Üveges tekintettel nézett rám és egy hang sem jött ki a torkán. Elena arca megrándult.
- Jobb lenne, ha elmennél – sziszegte. Komolyan olyan, mint egy undorító csúszómászó.
- Azt hiszem, nem itt élsz. Ezt a házat nem fogod úgy kisajátítani, mint a srácokét. Inkább siess Harryhez.
- Aki sietni fog haza az te vagy. Shell, értsd meg, hogy nincs rád szüksége!
- Mi? – Kérdeztem a hangomat megemelve és hol Sura hol a kígyóra néztem. – Susie, miről beszél?
- Shell tűnj már el! – Kiáltott rám Elena.
- Nem megyek el, amíg Su nem ad nekem egy választ, vagy ő maga el nem küld.
Barátnőmre nézett felvont szemöldökkel és biccentett neki, hogy szólaljon meg. Mi van? Su csak akkor beszél, ha Elena azt akarja? Mi a fene folyik itt?
- Menj el – mondta szinte suttogva, de nekem egy kiabálással is felért.
- De S -
- Kérlek Shell – nézett rám könnyes szemekkel és majdhogynem könyörgött. – Menj haza!
Néztem még egy ideig rá, de ő lesütötte a szemeit. Úgy tűnt, mintha nem saját szándékából mondta volna ezt. Hangosan felnyögtem egyet és féltem, hogy sírva fakadok.
- Rendben – suttogtam orrom alatt. Hátat fordítottam és letrappoltam hangosan a lépcsőn és a bejárati ajtót szinte feltéptem. Ahogy átléptem a küszöböt könnyeim elárasztották az arcomat és legszívesebben elhánytam volna magam. Magamban lassan összetettem a képet. Adam és Elena a zaklatóm. És Su? Ez valahogy nem illett be a képbe. Nem tudtam elképzelni. Elena szavai vízhangzottak a fejemben, hogy csak magammal foglalkozok. De ez nem igaz. Su hogyan gondolhatná ezt. Olyan régóta barátnők vagyunk. Annyira ideges voltam, hogy semmisem tudott érdekelni. Eldöntöttem, hogy beszélnem kell Niallal. Most azonnal. Az sem érdekel, ha a házukban összefutok Harryvel, nem érdekel. Suról van szó. A legjobb barátomról. Hívtam egy taxit, mert semmi kedvem nem volt sétálni és féltem, hogy Elena hamarabb oda érne. Amikor megérkezett beültem és megkértem, hogy nagyon siessen. A ház előtt kipattantam sietve adtam neki valamennyi pénzt fogalmam sincs, hogy mennyit. Kopogtam párat meg csengettem is.
- Jövök már! Nyugalom.
Kinyílt az ajtó és Zayn állt előttem.
- Jesszusom, azt hittem, hogy betöröd.
- Én is – mondtam türelmetlenül egyik lábamról a másikra nehezedve. – Bemehetnék?
- Gyere – hebegte. – Valami gond van Shell?
- Az mindig van. Niall?
- A nappaliban alszik. Elég rosszul van szegény még mindig. Nem szívesen kelteném fel.
- De ez nagyon fontos – néztem rá kérlelve.
- Nem várhatna ez egy kicsit?
- Nem – mondtam határozottan.
Hatalmasat sóhajtott és elindultunk a nappaliba. A szőkeség ott feküdt és elég sápadnak tűnt. De fent volt. Fáradtan dörzsölgette a szemeit.
- Hé, mi van? Akkora zajt csaptatok.
- Bocsi, muszáj beszélnünk! – Rohantam le azonnal. Ekkor vettem észre, hogy Harry és Liam is ott ülnek egymás mellett egy fotelben. Próbáltam úgy tenni, mintha meg sem láttam volna, de a szívem úgy zakatolt, mint egy mozdony és azon sem csodálkoztam volna, ha meghallják.
- Beszéljünk.
- Jó csak… - biccentettem a fejemmel a srácokra, ezzel jelezve, hogy annyira nem publikus. Illetve, csak Harry előtt nem akartam erről beszélni, mert zavart a jelenléte.
Felült a kanapén és most már jóval komolyabb hangnemre váltott.
- Ők úgy is tudnak mindenről. Miről szeretnél beszélni?
Láttam rajta, hogy nem tudom meggyőzni arról, hogy ezt kettesben kellene, így hatalmasat sóhajtottam. A fenébe is, akkor hallja meg Harold is!
- Suról.
- Su! – Szóltam rá, hogy mondjon, már valamit ne csak ott álljon. Ő még döbbentebbnek tűnt, mint én magam pedig én erre igazán nem számítottam. Hallottam, ahogy a szőkeség kuncogott és kezdtem magamat úgy érezni, mint egy elbaszott horrorfilmben, ami iszonyat vontatott.
- Mi van veled mostanában? Nem is beszélünk – léptem közelebb. Próbáltam nyugodt maradni és nem megadni Elenának azt az örömöt, hogy kifakadok. Adam meg sem mukkant. Úgy tett mintha ott sem lenne. Jól tette.
- Na jó figyelj. Tudom, hogy nagyon hihetetlen lesz, amit mondok, de próbáld megérteni. Te és Su nem vagytok már barátok. Régen lehet azok voltatok, de ez egy ideje megváltozott.
Ellépett tőle és hozzám jött közelebb.
- Borzasztó unalmas lehet hallgatni a nyavalygásodat és elviselni, hogy azt hiszed, minden rólad szól.
- Borzasztó érzés lehet tudni, hogy senkit sem érdekel, mit pofázol – vágtam vissza, de rá sem hederítettem végig barátnőm tekintetét kémleltem, de semmit sem tudtam leolvasni róla. Szavak nélkül kitaláltuk egymás gondolatait és szemeinkből olvastunk, de ez most nem működött. Üveges tekintettel nézett rám és egy hang sem jött ki a torkán. Elena arca megrándult.
- Jobb lenne, ha elmennél – sziszegte. Komolyan olyan, mint egy undorító csúszómászó.
- Azt hiszem, nem itt élsz. Ezt a házat nem fogod úgy kisajátítani, mint a srácokét. Inkább siess Harryhez.
- Aki sietni fog haza az te vagy. Shell, értsd meg, hogy nincs rád szüksége!
- Mi? – Kérdeztem a hangomat megemelve és hol Sura hol a kígyóra néztem. – Susie, miről beszél?
- Shell tűnj már el! – Kiáltott rám Elena.
- Nem megyek el, amíg Su nem ad nekem egy választ, vagy ő maga el nem küld.
Barátnőmre nézett felvont szemöldökkel és biccentett neki, hogy szólaljon meg. Mi van? Su csak akkor beszél, ha Elena azt akarja? Mi a fene folyik itt?
- Menj el – mondta szinte suttogva, de nekem egy kiabálással is felért.
- De S -
- Kérlek Shell – nézett rám könnyes szemekkel és majdhogynem könyörgött. – Menj haza!
Néztem még egy ideig rá, de ő lesütötte a szemeit. Úgy tűnt, mintha nem saját szándékából mondta volna ezt. Hangosan felnyögtem egyet és féltem, hogy sírva fakadok.
- Rendben – suttogtam orrom alatt. Hátat fordítottam és letrappoltam hangosan a lépcsőn és a bejárati ajtót szinte feltéptem. Ahogy átléptem a küszöböt könnyeim elárasztották az arcomat és legszívesebben elhánytam volna magam. Magamban lassan összetettem a képet. Adam és Elena a zaklatóm. És Su? Ez valahogy nem illett be a képbe. Nem tudtam elképzelni. Elena szavai vízhangzottak a fejemben, hogy csak magammal foglalkozok. De ez nem igaz. Su hogyan gondolhatná ezt. Olyan régóta barátnők vagyunk. Annyira ideges voltam, hogy semmisem tudott érdekelni. Eldöntöttem, hogy beszélnem kell Niallal. Most azonnal. Az sem érdekel, ha a házukban összefutok Harryvel, nem érdekel. Suról van szó. A legjobb barátomról. Hívtam egy taxit, mert semmi kedvem nem volt sétálni és féltem, hogy Elena hamarabb oda érne. Amikor megérkezett beültem és megkértem, hogy nagyon siessen. A ház előtt kipattantam sietve adtam neki valamennyi pénzt fogalmam sincs, hogy mennyit. Kopogtam párat meg csengettem is.
- Jövök már! Nyugalom.
Kinyílt az ajtó és Zayn állt előttem.
- Jesszusom, azt hittem, hogy betöröd.
- Én is – mondtam türelmetlenül egyik lábamról a másikra nehezedve. – Bemehetnék?
- Gyere – hebegte. – Valami gond van Shell?
- Az mindig van. Niall?
- A nappaliban alszik. Elég rosszul van szegény még mindig. Nem szívesen kelteném fel.
- De ez nagyon fontos – néztem rá kérlelve.
- Nem várhatna ez egy kicsit?
- Nem – mondtam határozottan.
Hatalmasat sóhajtott és elindultunk a nappaliba. A szőkeség ott feküdt és elég sápadnak tűnt. De fent volt. Fáradtan dörzsölgette a szemeit.
- Hé, mi van? Akkora zajt csaptatok.
- Bocsi, muszáj beszélnünk! – Rohantam le azonnal. Ekkor vettem észre, hogy Harry és Liam is ott ülnek egymás mellett egy fotelben. Próbáltam úgy tenni, mintha meg sem láttam volna, de a szívem úgy zakatolt, mint egy mozdony és azon sem csodálkoztam volna, ha meghallják.
- Beszéljünk.
- Jó csak… - biccentettem a fejemmel a srácokra, ezzel jelezve, hogy annyira nem publikus. Illetve, csak Harry előtt nem akartam erről beszélni, mert zavart a jelenléte.
Felült a kanapén és most már jóval komolyabb hangnemre váltott.
- Ők úgy is tudnak mindenről. Miről szeretnél beszélni?
Láttam rajta, hogy nem tudom meggyőzni arról, hogy ezt kettesben kellene, így hatalmasat sóhajtottam. A fenébe is, akkor hallja meg Harold is!
- Suról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)