2. Tizenegyedik

Most, hogy így szünetet tartok az éjszakai tanulásomban, gondoltam hozok egy új részt. :P Örülnék jó sok kommentnek, mert most kicsit megrémültem, hogy vajon érdemes-e folytatni a blogot. Szóval légyszíves írjatok!

Amikor a stúdióhoz igyekeztem az ajtó előtt megpillantottam Zaynt, aki éppen dohányzott és Lissát. Nekem úgy tűnt, hogy remekül elbeszélgetnek. Na jó ez kicsit meglepő. Nem mintha nagy bajom lenne Lissával, sőt az utóbbi időben rájöttem, hogy rendes is tud lenni velem, csak furcsa volt.
- Sziasztok – köszöntem nekik illedelmesen, majd igyekeztem a többiekhez.
Ott volt mindenki már. Szokás szerint én késtem.
- Ne haragudjatok, megígérem, hogy egyszer pontos leszek – vakartam meg a tarkómat.
- Semmi baj, hozzá szoktunk – veregette meg a vállam Louis. Nos igaza volt, mivel tényleg mindig ezt csináltam.
Most az következett, hogy a srácokat felvegyék. Már elvileg mindent tudtak. Szóval az üvegfal mögött voltak és mi fejhallgatókon hallgattuk őket. Egészen jól ment nekik, de többször is fel kellett énekelni. Közben nagyon jól elvoltunk. Paul már a vége felé kicsit ki is akadt, hogy jobban kellene figyelniük a fiúknak. De minden remekül ment.
- Gyerekek, azt hiszem végeztünk ezzel a dallal! És remekül sikerült! – jelentette ki győzedelmesen, mire mindenki megőrült és ujjongni kezdtünk. Cody volt az egyik legboldogabb. Neki nagyon sokat jelentett ez. Viszont azt nagyon sajnáltam, hogy Susie nem jött. Azt hittem, hogy érdekelni fogja.
- Shell, ünneplünk? – lépett oda hozzám Cody Lissával.
- Azt hiszem, nem megy, sajnálom. Suval fogok találkozni.
- Öm, Ell! – szólított meg Lili. Kicsit furcsállottam is hogy becézget. Semmi bajom vele, de ennyire jóban sem voltunk. – Susie azt mondta, hogy eljön velem vásárolni, szóval nyugodtan menj el a barátaiddal – mosolyodott rám halál kedvesen. Pislogtam néhányat. Lehet, hogy túl féltékeny típus vagyok, de nekem ez kicsit rosszul esett. Lili nem csak a barátomat csapta le a kezemről, hanem a legjobb barátnőmet is.
- Uh, ez a csaj nagyon kikészít – súgta oda Lissa. – Én a helyedben megütném, de ha nem te, akkor én fogom.
Ezen elvigyorodtam és már majdnem nevettem. Kegyetlen gondolat volt, de most úgy éreztem, hogy szívesen megtenném. Semmi állszentség nem volt a lányban. Láttam rajta, hogy nem akar ő rosszat, de akkor is idegesített. Persze, hogy nem bírtam, ha egyszer Harryvel van együtt.
Végül Codyval és Lissával mentünk el hárman ünnepelni.
- Fogsz velük találkozgatni?
- Ezt hogy érted?
- Hát ugye vége van az együttdolgozós időszaknak…
- Biztosan fogok, én kedvelem a srácokat.
- De gondolom, nem olyan egyszerű találkozni Harryvel nap, mint nap.
- Liss! Hagyjad már szegényt.
- Most miért? Boccs, hogy őszinte vagyok.
- Lehet, hogy ő nem akar erről dumálni.
- Lehet, de ne szólj bele, kérlek!
Cody megforgatta a szemeit és úgy döntött, hogy inkább kér nekünk egy kávét.
- Szóval?
Faggatás ezzel kezdetét is vette. Nem tudom, valahogy nem ő volt az a személy, akivel erről szerettem volna beszélgetni.
- Nem tudok mit csinálni – vontam vállat. – Most azt hiszem, haverok vagyunk.
- Ugye most ugratsz? Haverok? Tisztában vagy azzal, hogy ez egy oltári nagy hülyeség?
Nem értettem, hogy mire szeretne kilyukadni. Nem mindegy neki, hogy mi van velem?
- Te komolyan ennyire vak vagy? Ha látnád, hogy néz rád!
- Az egy dolog.
- Igazad van. Harry egy hülye nyúl és te is az vagy… Lili meg egy idegesítő tyúk. Ha már a pasidat ellopja, legalább a barátnődet ne engedd már. Szerinted mi a jó abban a csajban? Te is vagy olyan, sőt különb…
- Na, itt van a kávétok – érkezett vissza Cody.
Miközben beszélgettünk nekem Lissa szavai keringtek a fejemben. Nem mondott hülyeségeket. Igaz, hogy kicsit nyersen és talán bántóan is fogalmazott olykor, de mindig nagyon őszinte volt és kimondta a véleményét.  Be kell látnom, hogy igaza van.