2. Kilencedik

Louis fizette az első kört. Biztos voltam abban, hogy engem ma este le akar itatni, mert folyton tukmálta rám az újabb poharakat. Semmi jónak nem akartam az elrontója lenni. Nagyon régen éreztem magam jól egy buliban. Gondoltam, hogy néha nekem is kijár. Úgy legalább nem gondolok annyit Harryre és Lilire, amint csókot váltanak. Van képe kérdőre vonni, hogy együtt vagyok-e Codyval. Semmi köze hozzá, főleg ha neki közben barátnője van. Szóval próbáltam róla nem tudomást venni és jól érezni magam.
Egyik helyről a másikhoz sétáltunk. Tőlünk zengett az utca. Néhány rajongó ránk talált. El is felejtettem, hogy milyen velük vonulni az utcán.
- Jobb lenne, ha Shell felvennél egy pulcsit – nézett rám Liam. Mindenki hirtelen olyan gondoskodó lett velem, ahogy nekem egyre jobb lett a kedvem.
- Nem kell, meleg van.
- Talán igaza van – bújt ki az övéből Harry és felém nyújtotta.
- Mondtam, nem kell köszönöm.
Meg sem hallgatta a válaszomat ő maga adta rám, annak ellenére, hogy mennyire ellenkeztem. Újabb helyre érve újabb poharak vártak ránk.
- Haver, szerintem elég lesz ennyi – szólalt meg Harry, amikor Louis éppen engem szolgált ki.
- Nem! – vágtam rá, mire Louis nevetett és oda adta nekem. Ismét lehúztuk. Azt hiszem mi ketten éreztük magunkat a legjobban meg Zayn. Niall és Susie felszívódtak.
- Shell nem kellene többet innod – nézett rám Harry.
- Lehet, igazad van. Nem kellene ide adnod a pulcsid, a barátnőd mérges lesz – vágtam vissza. Rosszul éreztem magam attól, hogy így beszélek vele, de nem tudtam máshogyan.
Láttam, hogy megrándul az arca, de nem mondott semmit. A buli pedig nagyon jól alakult. Susiékat nem tudtuk elérni, így hajnali háromkor úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Én is velük tartottam. Sétálva tettük meg az utat, hogy addigra is tisztuljon a fejem és ez Louisra is ráfért, na meg Zaynre. Azt terveztük, hogy otthon még bulizunk, de a lakásba érve Liam és Harry az ágyba akartak minket tudni mindenképp. Nem adtuk magunkat könnyen.
- Majd holnap folytatjátok, jó? – nézett rám az ágy mellől Harry.
- Miért vagy ilyen gonosz? – siránkoztam.
- Jó éjt Shell!
- Puszit nem is kapok?
Jót bazsalygott rajtam és közelebb hajolt hozzám. Homlokomra szeretett volna nyomni egy puszit, de ebből egy szenvedélyes csók lett. Biztos, hogy az alkohol bátorított fel, de hülyeség lenne azt mondani, hogy nem szerettem volna mindennél jobban ezt a csókot. Olyan puhák voltak az ajkai.
Nagyon sokáig tartott. Szerintem percekig is. Kinyílt az ajtó és Harry hirtelen kihúzta magát. Liam állt ott.
- Bocs, csak meg akartam nézni, hogy minden rendben-e… öö… látom igen… szóval… khm… megyek is – makogta. Amikor bezárta az ajtót én vigyorogva néztem Hazzára. Súlyos levegőt vett, majd hangosan kifújta és göndör fürtjeibe túrt. Beleőrültem a látványába és a csókba is. A szívem nagyon gyorsan vert. Tudtam, hogy hülyeséget csinálok. Pont, mint általában… Azt is tudtam, hogy eszeveszettül fogom holnap ezt bánni. De csak, mert neki barátnője van, aki amúgy egy tök normális csaj. Aki semmiről sem tehet. Aki szerelmes Harrybe pont, mint én.
- Szerintem jobb lesz, ha megyek – húzta az ajkait mosolyra, de semmi köze nem volt az örömhöz. Aztán a legeslegnagyobb őrültség csúszott ki a számon. Olyasmi, amit jobb lett volna, ha magamban tartok, de egyszerűen az alkohol nem engedte meg és azokat a gondolatokat mondatta ki velem, amelyeket komolyan gondoltam.
- Szeretlek.
Felém fordult és olyan volt, mint akibe a villám csapott. Nem mondott semmit csak lassan kiment. Maga mögött az ajtót bezárta. Arcomat a párnába nyomtam és azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld.