2. Hetedik

Már nagyon késésben voltam. Mindig ilyen szerencsétlen maradok, hogy nem tudok időben megjelenni? A stúdió épületéhez igyekeztem és már rohantam, ahogy bírtam. A lift felé siettem és láttam, hogy záródik össze az ajtaja, amikor valaki oda tette a kezét és megállt, majd lassan szétment.
- Örök hálám – mosolyodtam rá, amikor beértem mellé. Ő is kedvesen mosolygott és ekkor tűnt fel, hogy mennyire szép. Hosszú világosbarna haja és sötét barna szemei voltak. Nálam kicsit magasabb volt és rettentő csinos. Mint valami sztár.
- Igazán nincs mit – szólalt meg kedvesen. A hangja is nagyon bájos volt. Ha fiú lennék, biztosan belé lennék esve… De nem vagyok…
- Shell vagy, igaz?
Pislogtam rá nagy szemekkel és nem tudtam, hogy honnan tudhatja a nevem. Bólintottam egyet. Erre ismét egy széles mosoly terült el az arcán és kezet nyújtott felém.
- Lili vagyok. Susie, a barátnőd mesélt rólad.
- Oh, értem. Honnan ismered?
- Együtt dolgozunk és a srácok által megismertem. Tudod a One Direction.
- Áh – néztem rá. Nem is gondoltam volna, hogy egy liftben fogok vele találkozni. – Akkor gondolom jóba vagy a srácokkal, ha most is jössz megnézni őket.
- Igen, elég jóba – mosolygott. Aztán megérkezett a lift. – Na, itt merre?
- Gyere – intettem neki, majd követni kezdett.
- Ti csináltátok a zenét a srácoknak?
- Igen.
- Mesélték, hogy nagyon szépen zongorázol.
- Fogjuk rá.
- Igen, ezt is mondták, hogy nagyon szerény vagy – kuncogta el magát.
- Igen? Kíváncsi lennék, hogy miket meséltek még – pillantottam rá nevetve.
- Csak jókat nyugi.
Kinyitottam az ajtót és hirtelen minden tekintet ránk szegeződött.
- Áh, semmi baj Shell, végül is csak fél órát késtél! – nézett rám dühösen Lissa.
- Sajnálom skacok – húztam el a számat.
- Van, ami soha sem változik – nevette Zayn, mire gyilkos pillantást vetettem rá. Aztán valami olyan jelenetnek lettem a tanúja, amit szerintem nem akartam volna látni. Lili Harry karjaiba vetette magát és egy szenvedélyes csók csattant el.
- De a lényeg, hogy már itt van – karolta át a nyakam Cody és rám vigyorgott. – Szóval kezdhetjük a munkát.
Rá néztem és értettem, hogy honnan van ez a nagy lelkesedés. Engem akart vidítani. Igaz, hogy a szívem szakadt meg, de erről nem kellett mindenkinek tudnia. Fogaimat teljesen összeszorítva préseltem ki magamból egy egészen őszintének tűnő mosolyt.
Szóval neki is láttunk. Mondanom sem kell, hogy rohadtul nem tudtam figyelni. Nagyon szar kedvem volt. Persze ki érezném magát remekül, ha ott van a szobában, az a fiú, akibe szerelmes, közben pedig ez a bizonyos fiú egy másik lánnyal van együtt.
A srácok gyakorolgatták a dalt közben Lissa ült le mellém. Éreztem, hogy néz, de nem pillantottam rá. Hangosan felsóhajtott majd beszélni kezdett.
- Beszélnetek kellene.
Csak erre fordultam felé.
- Úgy értem Harryvel. Mind a ketten szenvedtek, de nem látjátok egymáson, de azért itt a szobában többünknek is feltűnt.
- Miről kellene beszélnünk?
- Te komolyan ennyire hülye vagy?
- Igen Lissa! Szerintem nem tudunk miről beszélni.
- Ja, értem… Végül is egymásba vagytok esve és fél éve nem láttátok egymást. Tényleg semmi megbeszélni valótok nincs.
- Miről trécselnek a csajok? – ugrott be közénk Cody.
- Rólad – forgatta a szemeit barátnőm.
Én pedig magamban bosszankodtam. Az bosszantott, hogy igaza van. Beszélnünk kellene, de görcsbe rándult már csak a gondolattól is a gyomrom, hogy én hozzá szóljak. Lili meg annyira kedves és szép, hogy egyszerűen féltem vele felvenni a harcot, mert tudtam, hogy annak vereség lenne a vége.