2. Nyolcadik

- Jól van srácok, mára végeztünk – csapta össze a tenyereit Paul.
- Je! Este iszunk, igaz? – nézett Louis szét a srácok között.
- Naná! – szólaltam meg először én - ez egy igazán jó ötletnek tűnt.
- Oh, tudom már miért hiányoztál annyira – paskolta meg a fejem, mint valami szófogadó kutyusnak.
Szélesen elmosolyodtam és Harryvel találkozott a tekintetem.  A gyomrom liftezett egyet és a szívem gyorsabban vert. Egészen kezdtem hozzászokni, hogy szívinfarktus közeli állapotba kerülök, csupán a jelenlététől. Nem tartott sajnos sokáig a pillanat.
Amikor a srácok kimentek Cody megfogta a karom és visszahúzott az ajtótól.
- Minden rendben? – nézett rám aggódva.
- Persze – hitegettem magam is. Felvonta a szemöldökét és látszott rajta, hogy nem igazán hisz nekem. Erre hangosan felsóhajtottam.
- Szerinted, hogyan érezném magam?
- Borzalmas rád nézni Shell. Annyira látszik, hogy szomorú vagy.
- Elfog múlni – bíztattam. – Most még kellemetlen a helyzet, de elmúlik idővel.
- Annyira segítenék.
- Tudom és köszönöm – mosolyodtam rá. Ő is ezt tette. Majd karomról lejjebb csúszott a keze és ujjaimat átkulcsolta. Láttam rajta a szándékot, hogy meg akar csókolni és azt hiszem én is akartam, de ekkor köhintést hallottam magam mögül. Ijedten fordultam meg és Harry állt ott.
- Ne haragudjatok – mondta zavartan. – Shell beszélhetnénk?
- Már itt sem vagyok – sziszegte Cody és nyomott egy puszit arcomra, majd szándékosan úgy ment ki az ajtón, hogy közben Harrynek ütközzön vállal.
Amikor ketten maradtunk izgatott lettem és azt sem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Féltem attól, hogy mit fog mondani. Beljebb sétált és a szemeimbe nézett. Annyira szépek voltak a zöldszemei, rettentően hiányoztak. Ahogy a göndör haja és az illata. Oda akartam bújni hozzá, de már nem ilyen volt a kapcsolatunk. Semmit sem tehettem.
- Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva. Ettől szinte dühös lettem.
- Kreatív vagy – jegyeztem meg szkeptikusan. – De köszönöm meg vagyok.
- Cody és te… - nem mondta végig, de tudtam, hogy mit szeretne.
- Nem vagyunk együtt, ha erre gondolsz.
Olyan volt, mintha ettől kicsit megkönnyebbült volna.
- Lili aranyos lány.
- Igen az – eresztett el egy könnyed mosolyt. – De valójában nem erről szerettem volna beszélni, hanem, rólunk.
Érdeklődve néztem rá, hogy mit fog mondani továbbá. Láttam, hogy megfontolja jól.
- Kikészít, hogy nem szólunk egymáshoz. Hogy még csak egymásra sem nézünk.
- Mit vártál?
Karba tettem a kezeimet. Erősnek szerettem volna tűnni. Túl kell tennem magam rajta.
- Hát nem ezt…
- Harry attól még, hogy híres vagy nem fogok neked mindent megbocsájtani.
- Tudom, hogy elrontottam.
- Elrontottad? – emeltem meg a hangom. – Elbasztad, elég rendesen!
- Nem szerettem volna neked fájdalmat okozni. Neked szerettem volna jót.
- Akkor ezt nagyon elcseszted! Gratulálok!
- Shell!
Az ő hangja kétségbe esett volt. Én pedig kiabálni akartam. Éreztem, hogy könnyek lepik el az arcom. Csoda, hogy tudok még mindig sírni miatta.
- Remek, megint bőgök – töröltem le pár cseppet. – Én, megértelek Harry. Ennek vége. Hagyjuk egymást. Neked ott van Lili, meg a turné. Nekem meg az egyetem.
Közelebb lépett hozzám és hagytam neki. Ott állt néhány centire és akartam, de nem tudtam egy lépést sem tenni.
- Én még mindig szeretlek.
- Hát én nem – vágtam a fejéhez, amin kicsit el is mosolyodott, mert egyértelmű volt, hogy most hazudtam a legnagyobbat.
- Ha így van, akkor miért vagy együtt Lilivel? Ha annyira szeretnél, akkor én kellenék!
- Shell ezt nem értheted. A média miatt van… Lehet, hogy az senkit sem érdekel, hogy te kivel vagy együtt, de nekem minden lélegzetemet követik.
- Igazad van – léptem egyet hátrébb, de így is éreztem az illatát, ami úgy hiányzott. – Végül is én kit érdekelek? Velem nem lehet csillogni… Ki vagyok én? – vágtam a fejéhez. Szarul esett, amit mondott. Kikeltem magamból. Ekkor megfogta a csuklómat és oda rántott magához. Teljesen hozzásimultam. Harry megcsókolt. Tudom, hogy gyenge vagyok, de nem tudtam ellenállni a puha ajkainak és ez a csók rettenetesen hiányzott. Kezei a derekamon voltak és olyan biztonságban éreztem magam. Ha nem tart biztos, hogy összeesek.
Ő szakította meg a csókot. Ez után kicsit kitisztult a fejem.
- Jobb lenne, ha a srácok után mennél.
- De még nem -
- Szerintem mindent megbeszéltünk – erőltettem egy mosolyt. – Majd este a buliban találkozunk, szia Harry!
Kikerültem és otthagytam. Jobb ötletem nem volt. Mellette nem tudok gondolkodni.