2. Ötödik

Egyik meglepődésből a másikba estem. A pillangók a gyomromban hirtelen hatalmas varjakká váltak és kopácsoltak, hogy kijussanak. Esküszöm el tudtam volna hányni magam a meglepődöttségtől és az izgalomtól. Egyszerre égetett belül és fagyasztott le. Fájt, de ugyan akkor kellemes is volt. Azt hittem megőrülök, de aztán Su zökkentett vissza. Olyan régen láttam és jól esett megölelni.
- Hé, Shell mi is itt vagyunk ám! – köhintett Louis.
- Sziasztok, srácok – mosolyodtam rájuk, de nem úsztam meg ennyivel. Kettőt sem pislogtam de Zayn és Harry kivételével már a többiek is a nyakamban voltak.
- Oké, oké de lássunk munkához! – csapta össze a tenyerét Paul. Oh igen, meg is feledkeztem róla.
Cody és Lissa is bemutatkoztak. Lissát le sem lehetett lőni úgy örült, hogy találkozhat a srácokkal. Semmit sem tudtam arról, hogy velük kell majd dolgoznunk. Nem tudom, hogy így-e a jobb. Legalább nem volt időm meghátrálni, de ha tudok róla, lett volna időm felkészülni, hogy találkozok Harryvel. Persze ezzel számolnom kellett. Kizárt dolog, hogy soha nem láttam volna viszont valamikor. De azt nem gondoltam, hogy az mostanában lesz. Elég volt vele egy szobában lennem és máris megőrjített.
Cody a kezébe vette a gitárját.
- Arra gondoltunk, hogy megtanítjuk nektek az egészet. Szóval Niall, ha gondolod, gitár részét is megtanulhatnád. Liam te pedig – biccentett felém.
- Uh, zsír. Jó benne vagyunk.
- Remek – mosolyodott el. – Na akkor kezdjük.
Elkezdtem a zongorázni. Próbáltam nem arra figyelni, hogy az a bizonyos személy is ott van. Annyira féltem, hogy a heves szívdobogás miatt elrontom, de szerencsére nem. Aztán Cody és Lissa is beszálltak. Egy kis könnyed, vidám dal volt. Amikor befejeztük tapsolni kezdtek.
- Na jó, bevallom őszintén, amikor megtudtam, hogy három ismeretlen írja meg a dalt, attól tartottam, hogy nem lesz valami jó, de ez nagyon tetszik – dicsérte meg Paul, ami tőle azért elég nagy szó volt. – Srácok, mit szóltok hozzá?
- Király – mondta Liam. – Alig várom, hogy megtanuljon – kacsintott rám.
Erre vidáman elmosolyodtam és jól esett, hogy tetszik nekik. Úgy tűnt komolyan is gondolják.
- Arra gondoltam, hogy holnap neki is kezdhetnénk. Ma a srácoknak szükségük lenne egy kis pihenésre. Nektek az megfelel?
- Igen – vágta rá Lissa, amin Codyval kuncogva néztünk össze. Beléjük van esve ez már biztos.
- Köszönjük, hogy meghallgatatok, és nagyon örülünk, hogy tetszett – mosolyodtam Paulra. Kicsit úgy éreztem magam, mintha idegenekkel lennék, pedig az egykori legjobb barátaim álltak velem szembe.
- Shell mit fogsz csinálni ma? – lépett mellém Su.
- nem tudom, de az nagyon úgyhangzott, mintha neked terveid lennének – sandítottam rá.
- Még jó, hogy most jöttünk vissza. El sem hiszed mennyire hiányoztál nekünk.
- Képzelem – forgattam meg a szemeimet majd rá vigyorodtam. – Eszméletlen téged újra látni – öleltem meg ismét.
- Egy jó darabig boldogítani fogjuk egymást – mondta kuncogva.
- Shell ugye segítesz nekem? – fordult oda Cody.
- Kint megvárunk, jó?
Ennyit mondott elengedett és mind annyian elindultak kifelé.
- Gondolom, most boldog vagy? – húzott magához Cody.
- Hogy érted?
 - Itt van a Harryd.
Hangosan felsóhajtottam. Nem is tudom, hogy mit éreztem. Inkább össze voltam kavarodva.
- Nem tudom, mit kellene éreznem, de szerintem nem ezt, amit most…
- Aj, ne már! Mosolyogj! – húzta szét ajkaim. – Hidd el, hogy jó lesz minden. Beszéljetek egyet. Aztán minden okés lesz.
- Remélem – néztem rá hálásan.
- Na, menjél, ne várasd őket.
- Neked nincs kedved velünk jönni?
- Öm hirtele sürgős dolgom támadt – húzta el a száját. Persze mind a ketten tudtuk, hogy hazudik. Elvigyorodtam.
- Nem kedveled őket, igaz?
- Nem erről van szó. Csak Harry egy idióta, ez a véleményem – mondta miközben tekintetemet fürkészte. Tisztában voltam azzal, hogy mire érti. Megöleltem őt.
- Hogy tudsz ilyen rendes lenni velem?