Száztizenegyedik

Felsóhajtottam és végignéztem tökéletes arcán.
- Nehogy azt mond, hogy féltékeny vagy rá.
- De úgy nézett rád – magyarázta. Nem is értettem, hogy miről beszél. Nem nézett sehogy sem rám. Rémeket látott.
- Ez badarság – kuncogtam, mert ilyenkor olyan édes volt, ahogy ajkait rágcsálta. Legszívesebben megcsókoltam volna, de vezetett így nem tehettem. – Nem kellene annak lenned.
- Pedig az vagyok.
- Akkor is, ha az utcán valaki megnéz? Ennyi erővel, akkor is lehetnél féltékeny.
Rám pillantott sokat mondóan. Áh, szóval akkor is az… Ez valahogy még nem tűnt fel. Bár, az igen, hogyha sok fiú van, körülöttem előszeretettel kezd bele hevesebb csók csatába. Ezen nagyon elmosolyodtam, mert őszintén szólva jól esett.
- Lehet, nem arra az egyetemre kellene menned – fordult felém, amikor megállt az autóval a garázsunk előtt.
- Te erőltetted annyira – válaszoltam.
- Tudom, csak nem tudtam, hogy ennyi srác jár oda, akik tehetségesek a zenében.
Erre hangosan felnevettem. Félig komolyan beszélt, de közben egy kisebb vigyort is láttam arcán. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
- Megtetszett az iskola – mondtam a csók végébe.
- Ebben nem kételkedtem – simított ki egy tincset arcomból. Hátrébb dőlt tőlem és egyik kezét a kormányra tette.
- Suval mi van? Kibékültetek?
- Nem – húztam el a számat. – Még mindig nem értem, hogy miért van ennyire kiakadva. Zaynnel mi van?
- Nincsen semmi. Haragszik ránk, én meg nagyon összekaptam vele.
Hangosan felsóhajtottam és egy cipőben jártunk most. Legalább volt kivel egy cipőben lennem. Ennek azért örültem, bár Su nélkül még mindig azt éreztem, hogy nagyon egyedül vagyok.
- Jövő héten nem lesz tanítás három napig – osztottam meg vele és reméltem, hogy máris van ötlete, hogy mit kezdhetnék magammal.
- Stúdiózunk a fiúkkal… Most megint elhanyagoltuk és Paul is ki akadt a cikk miatt. Ez most nem fog menni.
- Paul nagyon utál minket, igaz?
- Nem utál, csak nem ismer titeket. Ha tudná, hogy ti nem olyanok vagytok, mint Brook vagy, mint amilyen Elena volt, akkor szerintem nem vetemedne olyan megoldásokra, hogy eltilt tőled. Danielle és Eleanor helyzete megint csak másabb, őket azért jobban ismeri.
- Stúdiózás miből áll?
- Felvesszük a dalokat, szenvedünk, hülyéskedünk és hajnali kettőkor fekszünk.
- Jól hangzik, mehetek veled?
- Hidd, el te nem élveznéd annyira… Alig tudnánk beszélgetni és bizonyára tőled figyelni sem tudnék – mosolygott rám.
- Pedig én szívesen megnéznélek. Mehetek?
Ismét vigyorgott rám és megcsókolt.
- Gyere.
Nehezen elbúcsúztam Harrytől és megbeszéltük, hogy hétfőn jön értem és a srácok is. A házba érve hallottam, hogy Susie otthon van, mivel a tv hangosan szólt. Beljebb merészkedtem, de nagy meglepetésemre nem ő ült ott.