Százharmadik

Láttam rajta, hogy még mindig azon töri a fejét, hogy biztos, hogy jó ötlet-e elmondania.
- Senki sem tud erről. Nem is tudom, hogy ő honnan tudta meg, de bizonyára igaz, mert nagyszerűen tud vele zsarolni.
Rá akartam szólni, hogy mondja már, de annyira féltem a választól, hogy nem mertem. Lélegzet visszafojtva figyeltem. És azon gondolkodtam, hogy tényleg igaznak kell lennie, ha Zayn ennyire aláveti magát Brooknak.
- Zaynnek volt egy tragikus dolog az életében. És olyasmit tett, amire nem túl büszke. Amit Brook kiderített róla az, az, hogy megölt egy embert.
Ahogy rám nézett azt hittem szét szúr a tekintetével és a szavaival. Fizikai fájdalmat okoztak és teljesen ledermedtem. Azt mondogattam, hogy ne higgy neki. De most valahogy hittem. Azt éreztem, hogy sajnos a szavai igazak. Hányinger tört rám.
- Brook ennyit mondana az újságíróknak és Zayn komoly bajban lenne, mivel a történet többi részét nem tudják mások.
- Van folytatása? – kérdeztem remegve és úgy éreztem, hogy lehet, nem akarom hallani. Már most nem tudnék ugyan úgy nézni a srácra.
 - Shell ne ítéld el, mert nem tudod az egészet.
Hirtelen olyan kedves lett és védte Zaynt nem is értem, hogy miért. De még mindig abszurd volt. Ő nem gyilkos! Nem lenne képes valaki másnak ártani. Honnan tudom? Ismerem. Valamennyire… És megint itt jött a bökkenő. Semmit nem tudok róla.
- Zaynnek van két húga. Amikor este tartottak haza felé egy partyról, Zayn néhány barátjával hátra maradt, míg a húga Waliyha előre ment. Sötét volt nagyon és késő. Zayn mire észbekapott, hogy húga jóval előrébb jár elköszönt a barátaitól és sietett utána. Később sikításra lett figyelmes és tudta, hogy a testvére az. Egy férfi támadta meg. Zayn letámadt az idegent és megkérte Waliyhat, hogy fusson. Ön védelem volt, mert az a pasas késsel akarta leszúrni, de Zayn hamarabb végzett vele.
Megsemmisülve hallgattam végig a történetet. Egyszerűen nem hittem el, hogy egy emberrel ilyen történjen. Naivan azt gondoltam, hogy ilyen csakis a filmekben lehet. Idő kellett, amíg sikerült felfognom. A másik pedig az volt, hogy kitaláljam most mi tévő legyek. Ezt nem kürtölhetem szét a világnak.
- Mit kellene tennem? – néztem Elenára és magamban is kételkedtem, hogy ezt tőle kellene-e megkérdeznem. Bizonyára nem, de ez már egy ilyen nap volt, amikor minden máshogyan történt. És biztos, hogy nekem kellene bármit is? Hiszen legutóbb is rosszul sült el. Főleg, hogy Su teljesen kiakadt, hogy nem avattam be a terveimbe. Most ezzel a titokkal mit kellene kezdeni? Én mit tudok tenni?
- Nem tudom. Csak gondoltam megosztom veled. Mivel én semmit sem tehetek – állt fel. Valahogy hálát éreztem.
- Köszönöm, hogy elmondtad.
Még mindig nem azzal a nagy szeretettel pillantottam rá, de nem mondtam neki semmi szemét dolgot. Reménykedtem benne, hogy semmi hátsó szándék nem vezérelte most. Kikísértem az ajtóig és a küszöbön még felém fordult.
- Shell tudom, hogy nem sok mindenen változtat, mert sok mindent tettem ellened és Harry ellen, meg a bandához sem voltam túl kedves az utóbbi időben, de hidd el, hogy őszintén sajnálok mindent.

Erre már tényleg nem tudtam mit mondani. Néhány pillanatig meglepetten bámultam rá. Szomorúságot láttam az arcára írva, de akkor sem tudtam azt mondani, hogy semmi baj, előfordul az ilyesmi. Nem tudtam, mert nagyon mély nyomott hagyott bennem az ajándékaival és a tervével, hogy én és Harry külön utakon folytassuk az életünket. Szó nélkül köszöntünk el egymástól. Amikor bezárhattam végre az ajtót csöppet sem éreztem magamat megkönnyebbülve.