Száztizenkettedik

Sziasztok. :) Meghoztam az új részt. Nos még előtte annyit mondanék, hogy ugye bár (sajnos) vége a nyárnak és jön a suli. Holnap már korán kelés. :/ Mindenkinek sok sikert kívánok ebben az évben! :)) Jó olvasást! ;)

Hatalmasat nyeltem és néhány másodpercig levegőt sem vettem. Éjnek idején mi a fenét keres itt, pont ő? Megrémültem és teljesen lefagytam. Azt vártam, hogy fegyvert rántson és lelőjön vagy leüssön, valamivel aztán megkötöz és megzsarol valamivel. Mikor szőke fejével felém fordult még mindig alig hittem szemeimnek.
- Hogy jutottál be? – szegeztem neki a kérdésemet, mint valami éles kést. Su biztos, hogy nem engedte volna be, bármennyire is haragszik rám.
- A kulcs a lábtörlő alatt volt – vont vállat és olyan nyugodtan ült ott, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Honnan a fenéből tudta, hogy ott a kulcs? Talán még mindig kémkedett utánam.
- Azt hiszem, nem leszek nagyon pofátlan, ha azt mondom, hogy azonnal távozz a házamból – emeltem meg a hangomat.
Hangosan felsóhajtott és a szemei a szőnyeg és közöttem cikáztak.
- Szerintem ezt szeretnéd hallani – állapodott meg végül rajtam. Bármiről is volt szó biztos voltam benne, hogy nem akarom tudni. Annyit tudott hazudozni a fiúknak, főleg Harrynek anno, és kanyar nélkül mindent elhitt Elenának.
- Nem érdekel egy hazugság sem Harryről.
- Nem róla van szó – közelebb léptem hozzá, mert valahogy kíváncsivá tett, bár tudtam, hogy nem kellene annak lennem. – Zayn – mondta ki lassan.
Nem értettem, hogy miért velem szeretne erről beszélni. De mivel már túl kíváncsi voltam nem ellenkeztem. Leültem a tőle legtávolabb eső fotelbe és döbbenettel néztem még mindig őt.
- Van néhány dolog, amit tudok róla Brooktól.
- Miért nekem mondod el?
- Mert a fiúk nem hallgatnak meg és nem is hinnének nekem. Túlságosan kihúztam náluk a gyufát. És mert a te házadba be tudtam jutni.
Biztos voltam benne, hogy én gyűlölöm őt a legjobban. Végig futott a fejemben, hogy miután elküldtem megnézem, hogy mit vitt el vagy mit tett tönkre. Eszem ágában nem volt bízni benne.
- Honnan veszed, hogy hinni fogok neked?
- Nem tudom, hogy fogsz-e, de hallgass meg.
Pislogtam néhányat és az egészben nem az volt a meglepő, hogy éjfél tájt Elena itt ül a lakásomban, hanem az, hogy nem küldtem ki, hanem leültem, hogy végig hallgassam. Biccentettem felé, hogy kezdjen neki.
- Szóval, maikor én és Harry együtt voltunk és, amikor a kapcsolatunk még jó volt, akkor jelent meg Brook. Mi egészen jól kijöttünk egymással. Egy hónapig minden okés volt. Aztán egyre többet lógtunk együtt és kiderült róla néhány dolog. Mint például a drogos ügyei, amelyekről akkor még Zayn sem tudott. Sőt ő erről csak akkor tudott, amikor megjelent az első ilyen cikk. Brook nagyon durva dolgokat csinált és könnyű szerrel belerángatott ezekbe engem is.
- Téged? – nevettem fel. – Azt hittem szívesen segítettél neki a srácok életét tönkretenni.
- Rosszul hiszed. Én komolyan szerettem Harryt és még most is. De ő sosem szerette Zaynt. Bármelyik fiúra ráhajtott volna, ha lett volna mivel megtartani. Próbálkozott is. Harryt olyasmikkel zsarolta, hogy majd az újságíróknak olyanokat mond, hogy Elena helyett ő inkább Brookot akarja és a legjobb barátja kezéről megpróbálta lecsapni. Persze ezek nem voltak igazak. És nem is sikerültek a tervei, csak egy. Mint mondtam soha sem szerette Zaynt, de Zayn sem őt.
- Mi van? – akadtam ki teljesen. Zayn odáig volt a lányért. Ez csakis hazugság lehet. Elena hazudik. Nem értettem, hogy neki ebből mi haszna van, de hazudott. Zayn szereti Brookot. Bár hálát adtam volna az égnek, ha most az egyszer a kígyó igazat mond.
- Zaynnek a múltjában van valami nagyon sötét, amit senki sem tud róla még a családja sem. Brook valahogyan rájött erre. Azt is mondtam, hogy mi nagyon jóban voltunk, és amikor észrevette, hogy milyen könnyedén tud engem is rángatni a madzagon elmondta nekem is a titkot.
Na, jó ez már elég őszintén hangzott és így már érthető volt, hogy Zayn miért beszélt a titkokról úgy ahogy. Szinte remegve tettem fel a következő kérdésemet.
- Mi Zayn titka?