Százhuszonnegyedik

Sziasztok! :) Végre itt van az új rész. :D Sajnos nem sok ötletem volt az újabb részekhez, de azt hiszem megvilágosodtam. :DD Hamarosan befejezem a történetet, hiszen már nincs sok a végkifejletig. DE! Aggodalomra semmi ok, azt érzem, hogy ennek lesz még folytatása, mégpedig "második évad" címszóval. ;) Na ennyi titkot árultam el, itt az új rész, jó olvasást! ;)

- Igen hallottam. Niall mesélte, hogy mi volt. Szerinted Brook csak simán meghátrál?
- Hát remélem… - válaszoltam kicsit félve, hogy ez nem így lesz. – Mit tudna tenni.
- Bemárt mindenkit.
- Szerinted hinnének neki? Nem feltűnő, hogy egyszerre mindenkiről kiderül valami titok?
- Fogalmam sincs Ell – ült fel a kanapén. – De ha lehet nem is nagyon szeretnék ezen agyalni. Őszintén szólva nagyon megrémít az a csaj és Elena is. Komolyan ezek ketten nem százasok.
Igaza volt. Én is így gondoltam. Bár kicsit azt sejtettem, hogy Brook nem normális, de Elenáról a véleményem lassan az volt, hogy ő csak őrülten szerelmes. A szó szoros értelmében őrülten. Akármit megtett volna Harryért. Sőt elég sok mindent meg is tett. Ilyenkor mindig a galamb és a macskám jutott eszembe, aztán pedig Mike… Vannak dolgok, amiket soha sem fogunk elfelejteni. Csupán azért, mert elménkbe égett és ha el is tüntetjük onnan a nyoma megmarad. Voltak olyan dolgok, amelyekről soha nem is szerettünk volna megfeledkezni. Mint például egy öcsiről.
- Hahó! Figyelsz te rám?
- B-bocsi, elbambultam. Mit mondtál?
- Azt, hogy nem tudom mi lesz az egyetemmel…
- Én sem – sóhajtottam.
- Még mindig a stylest dolog érdekel, de abból meg tudok én élni? Úgy értem, nem akarok mindig apámék pénzén élni…
- Egyet értek.
- De ha elmegyek innen, akkor olyan ritkán láthatnánk egymást.
Rá pillantottam és elhúztam a számat. Igaza van. Ha elmegy innen, akkor alig fogom látni. A srácok pedig jövő évtől ismét turnéznak. Én pedig itt leszek egyedül, a barátaim nélkül. Jézusom ebbe még alig gondoltam bele. Itt leszek egyedül ebbe a házban.
- Mi a fenének kell felnőnünk? – sóhajtottam és velem együtt ő is.
- Még van pár hónap addig.
- Remek – mondtam ironikusan. Az olyan hamar el fog telni.
Ismét csendben maradtunk és kattogtak a kerekek fejünkben.
- Jack nagyon azt akarja, hogy oda menjek tovább tanulni.
- Persze, mivel beléd van esve – forgatta a szemeit.
- Miért utálod annyira?
- Azért mert iszonyat helyes – mondta kuncogva, de aztán ismét komor arcot vágott. Erre én nevettem el magam hangosan. Tényleg az. De biztos, hogy jó lenne ott nekem? Már azt sem tudtam eldönteni, hogy mit akarok. Vagyis azt tudtam… Harryt, Susiet és a srácokat. Őket szerettem volna.
Ekkor mintha csak a gondolatom jelent volna meg csengettek. Röppentem ajtót nyitni.
- Oh, szia csajok – lépett be Brook és döbbenetemben azt sem tudtam mit tegyek. – Régen beszéltünk, hogy vagytok?
Csak úgy simán beljebb tessékelte magát és azon kaptam magam, hogy már a kanapén ül.
- Isten hozott – mormogtam. – Mit szeretnél?
- Hallottam, hogy megint a kis jótevőt játszod Elenával együtt. Tudtam, hogy Harrynek sosem volt ízlése, de hogy ennyire…
- Ja, mert veled biztosan jobban járt volna – duruzsolta érzelemmentesen Su. Amin elmosolyodtam.
- Bizonyára igazad van – dobta hátra a haját.
- Ha azért jöttél, hogy ezt megoszd velünk nos – kitártam jobban az ajtót -, akkor akár mehetsz is.
- Úgy látom nem szívesen fogadtok.
- Ez nem a véletlen műve – vetette oda barátnőm.
Erre inkább felállt.
- Na, jó, ahogy gondoljátok.
- Várj, tudom, most jön az a rész, hogy megszívjuk, a cikkek rólunk fognak csámcsogni stb… stb…
- Hm, nem is olyan rossz ötlet. Shell egészen tetszik a gondolkodásmódod.
- Nekem viszont hánynom kell tőled – szűrtem a fogaim közt.
Kilépette a küszöbön és csaptam is be az ajtót. Ijedtében, hogy nehogy rázárjam még ugrott is egyet.
- Sziasztok csajok! – kiabálta még be én pedig szemeimet forgattam.
- Nem ennyi volt a részéről igaz? – nézett rám.
Megráztam a fejem kicsit idegesen. Számítottam is tőle a többi csapásra.