Százhuszadik

Halihoo!! :D Megérkeztem az új résszel. :) Igyekszem komolyan egy héten többször jönni, csak nem nagyon kivitelezhető :S. De a kommenteknek nagyon örülnék, mert ismét nem nagyon érkeznek. :// Jól esne néhány. Csak, hogy tudjam érdemes-e folytatni. Jó olvasást! :)

- Ja és azt is mondta, hogy nekem mindenki fontosabb nála – bosszankodtam még mindig. Közben pedig a pultnál szenvedtem, hogy egy nyamvadt zacskót kibontsak, de annyira ideges voltam, hogy az is nehezen ment.
- Szerintem nem kellene kávét innod.
- Mi van? – fordultam hirtelen felé. Ott ült az asztalnál és az egészre csak ennyi volt a reakciója, hogy nem kellene kávét innom.
- Tiszta ideg vagy. Nyugodj le! Szerintem aludj egyet, aztán holnap megbeszélitek.
- De én nem akarom megbeszélni!
- Oh dehogy nem, csak túl makacs vagy.
És megint csak igaza volt. Jobban ismert, mint én saját magam. Felszerettem, volna hívni és elmondani neki, hogy mennyire sajnálom. De valami nem engedte és azt mondatta velem, hogy de hát semmi rosszat nem csináltam, nem szaladhatok rögtön hozzá. Ez a részem rengetegszer győzött.
- Megyek aludni – tettem le mindent a kezemből, miután kicsit elgondolkodtam azon, amit mondott.
Su csak nézett rám, amolyan „ismerlek már, mint a tenyeremet” mosollyal megfűszerezve. Közben még azon járt az eszem, hogy mostanában többet vitatkozunk, mint eddig. A kapcsolatunk elején mindenben olyan nagy volt az egyet értés. Most meg minden apróságon össze tudtunk kapni. Reméltem, hogy ez nem azt jelenti, hogy már nem olyan, mint régen… Én azt éreztem, hogy egyre jobban szeretem őt. Gondolatmenetemből a telefonom zökkentett ki. Egy üzenetem érkezett. Hatalmasat dobbant a szívem. Rögtön, hogy meghallottam a csipogását oda vetettem magam az ágyra, hogy olvassam. Harry neve helyett Zaynét olvastam.
Sajnálom, ha galibát okoztam. Mesélte Harry, hogy összekaptatok. Remélem, holnap ki is békültök. Annak viszont örülök, hogy beszéltünk és köszönöm, hogy meghallgattál. Jó éjt.
Amint végig olvastam egy halványmosoly jelent meg az arcomon. Kissé könnyebbek éreztem a lelkem – illetve könnyebbnek éreztem, volna, ha Harryvel nem veszekszem -, mivel elmondhattam azt, ami már régen nyomta a lelkemet és kicsit a súlya lekerült rólam. Meg közelebb kerülhettem Zaynhez, persze nem olyan értelemben, amilyenben kicsit Harry képzelte.
Lezuhanyozni nem volt erőm, így csak felvettem a pizsamám és bebújtam a jó meleg takaróm alá. Arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lenne, ha ő is itt lenne mellettem.
Másnap reggel arra keltem, hogy menten megfagyok. Egész éjszaka nyitva volt az ablakom és a hideg áradt be rajta. Felültem és azt éreztem, hogy szétmegy a fejem, fáj a torkom és zsebkendőre van szükségem. Gondolom a tegnap esti pulóver nélküli császkálás és nyitott ablakos alvás nem tett túl jót nekem.
- Jó reggelt! – csapta ki hirtelen Susie az ajtót és kiabálni kezdett. Kerek szemekkel néztem rá, majd elnevettem magam. Túl volt kicsit pörögve.
- Neked is – mondtam rekedten és nehezemre esett a beszéd.
- Csak nem megfáztál?
- Nagy úgy tűnik – kászálódtam ki és a szekrényemhez mentem, hogy még egy pulcsiba belebújjak.
- Mi jót csinálsz ma?
- Tanulok. Tudod én az érettségire is készülődök – pillantottam rá felvont szemöldökkel.
- Most ezzel mit akarsz mondani? – tette kezeit csípőre. – Én is szoktam ám tanulni. Néha…
Szemöldököm még feljebb csúszott.
- Na jó igazad van, most már komolyabban kellene nekem is vennem. Tényleg mi van azzal a… csávóval?
- Jackra gondolsz?
- Ja…- mondta unottan.
- Nem tudom. Régen beszéltem vele.
- Helyes – fűzte hozzá halkan és szerintem azt hitte, hogy meg sem hallom, de erre inkább nem mondtam semmit.
Nem beszéltem vele sokat, hiszen miért tettem volna. Tényleg kedveltem, de ennyi. Ő meg egy tanár az egyetemen. Sokkal jobban foglalkoztatott, hogy oda felvegyenek.
Susie hamar eltűnt otthonról. Én a nappaliban voltam és bújtam a könyveimet. Kezdtem besokallni. Igazából három tárgy volt, amiből még sokat kellett tanulnom, de elég volt nekem az is. A töritől őrület fogott el. Elnyúltam a kanapén és próbáltam koncentrálni, de nem igazán ment.
Ekkor meleg levegő csapta meg nyakam és hirtelen összerezzentem és rögtön felpattantam. Harry ült ott mellettem. Már éppen össze akartam szidni, hogy mennyire rám hozta a frászt. Hogyan lehet ennyire idióta, de nem tudtam, mert ajkai az enyémre találtak.