Második

Harryvel Spanyol országban találkoztam először. Teljesen véletlenül. Ekkor még nem volt híres, nem volt banda. Anyujával nyaralt, és én is. Két hétig voltunk ott, ők pedig egy és fél hónapig. A tengernél találkoztunk, amikor is az egyik nap eléggé hideg volt, így alig voltak a parton. Én arra sétálgattam, a tengert bámultam. Leültem a homokba és ő mellém ült. Beszélgetni kezdtünk és nagyon jól kijöttünk egymással. Aztán pedig mindennap találkoztunk és reggeltől-estig beszélgettünk és hülyéskedtünk. Nekem igazából nem tetszett és neki sem én. Egy csók mégis csak elcsattant, aztán pedig vonzódni kezdtem hozzá, de megmaradtunk csak barátoknak. Amit nem is értek, hogy miért.
Érdekes, hogy mennyire kicsi a világ. A nyaralás után még sokat beszélgettünk telefonon és interneten is. Aztán pedig még a nyáron ők is haza utaztak. Párszor találkoztunk, ez volt kétezer kilencben, de aztán jött az xfaktor és megmondta, hogy tovább jutott. Amikor pedig már meglett a banda nem is nagyon beszéltünk, talán csak egyszer. Nem keresett, gondoltam már nem nagyon érdekelem, így én sem kerestem. Megszakadt az a nagyon jó kapcsolatunk. Külsőleg is változott Harry. De belsőleg is. Igaz akkor még csak tizennégy éves voltam, ő pedig tizenöt. Így utólag visszagondolva vicces. Ahogy ezt elmeséltem Susienak, szinte meg volt sértődve, hogy eddig miért nem meséltem neki. Hogyan mesélhettem volna, ha azt sem tudtam, hogy szereti, vagy egyáltalán ismeri őket.
- Nem akarsz vele beszélni?
- Mondom, hogy nem keresett, akkor én miért keressem őt?
- Mert iszonyat jó pasi.
- Ez nem jó ok rá – nevettem el magam. Tényleg, azt be kell ismernem, de hát lassan több mint két év elteltével csak nem kereshetem… - Majd ő keres, ha szeretne.
- De a koncert után eljössz velem aláírásért? Hátha felismer majd.
Talán felismerne, sőt biztosan, annyit csak nem változhattam. Vágytam arra, hogy beszélgessünk, de kicsit tartottam is tőle. Mi van ha teljesen megváltozott? A szemében talán csak egy rajongó lennék. Úgy értem, tudom, hogy nagyon szeretik a rajongóikat, de én azt éreztem, hogy ennél egy kicsit több vagyok.
- Rendben legyen, elmegyek veled.
- Na remek! – vigyorgott rám. – Este meg nálatok alszunk, mert üres a ház – kacsintott rám. Beleegyezően bólintottam. Egy pizsiparti. Vicces lesz az biztos. Most, hogy így felhozta már várni kezdtem. Találkozni szeretnék vele.
- Ha beszélgetnél vele, mutass be neki engem is, meg Niallnek is feltétlenül, jó? – nevette el magát. Olyan boldognak tűnt, már ennyitől is.
- Ennyire nagy rajongó vagy?
- Igen – mondta vigyorogva. – De ez még csak a kezdet.