2. Tizennegyedik

- Szerinted mennyi ideig lesz ilyen nehéz? – néztem rá. Erről már sokat beszélgettünk. Hangosan felsóhajtott és a göndör hajába túrt barátnőm.
- Lehet csúnya lesz, amit mondok, de ha te szerelmes vagy belé, akkor szerintem ez teljesen nem is fog elmúlni. Mindenhol látni fogod.
- Tudom. Most meg Codyval vagyok együtt. Nagyon kedvelem őt, de ő nem Harry.
- Talán jobb lesz mellette.
- Annyira vártam, hogy visszajöjjenek. Ne tudd meg mennyire szerettem volna. Most meg… Nem csak Harry miatt, hanem Susie is. Olyan más lett. Valamelyik nap még azt mondta, hogy én vagyok neki a legjobb barátja, most meg nem is foglalkozik velem. Gondoltam arra, hogy nem bírja már a nyavalygásomat. Lehet ez a baj.
- Beszélj vele. Bár ez elég durva volt, hogy komolyan nálatok akartak filmezni, úgy hogy nem is szólt.
- Nem értem! – vágtam bele az arcom a párnába. – Ölj meg!
- Hülye! – vágott hozzám egyet. – Ilyet ne is mondj. Ennyit nem ér.
Miután Daniellel átbeszélgettük az egész éjszakát, mind kettőnket elnyomott az álom. Még akkor is ez járt a fejemben. Azt szerettem volna, ha vége lenne. Minél hamarabb.
Reggel összedobtunk valami kaját én pedig összeszedtem magam és úgy döntöttem, hogy elbeszélgetek Susieval. Hazafelé sétáltam közben pedig azon gondolkodtam, hogy miket fogok neki mondani. Amikor beléptem az ajtón barátnőm már ott várt.
- Mintha nem engem vártál volna – szólaltam meg, mikor mosolya lejjebb lankadt.
- Öm, igazából azt hittem, hogy Lili az. Azt mondta hamarosan itt lesz a cuccaival.
- Cuccaival?
- Igen. Itt fog nálunk lakni pár napig.
Lesokkoltam. Ott álltam, mint egy szerencsétlen és kerek szemekkel néztem arra a lányra, aki a legjobb barátnőm volt, most meg hirtelen a legnagyobb ellenségem és rossz akaróm. Első gondolatom az volt, hogy viccel. A második az, hogy remélem, ez nem azt jelenti, hogy nekem pedig mennem kell.
- Mikor döntöttétek el? – szólaltam meg nehezen.
- Tegnap mesélte, hogy most albérletben van és utálja, mert drága. Gondoltam meghívom.
- Miért nem a szüleinél van?
- Ő nem Londonban él. Csak most itt van Harry miatt.
- Mikor akartál szólni? Vagy esetleg megkérdezni?
- Bocsi, de hát itt lakom, nem?
- Basszus Susie én is. Mi van veled most komolyan?
- Mi lenne? Te nyavalyogsz folyton.
- Persze, mert ide hozod Lilit! Az istenit! – néztem rá értetlenül. – Egy kicsit sem tudsz velem együtt érezni?
- Lili egy rendes lány.
- Igen, elhiszem, az, de Harry barátnője.
Ekkor hallottam megszólalni a csengőt. Csendbe maradtam és néztem, ahogy Susie ajtót nyit és a sokat emlegetett „rendes lányka” lépett be.
- Sziasztok. Oh, Shell, szia. Tőled még nem is kérdeztem. Szóval, ugye nem baj, ha itt lakom veletek egy kis ideig?
Megrántottam a vállam és Susiera néztem.
- Nekem ugye nem kell kiköltöznöm? – kérdeztem gúnyosan.
- Nem dehogy is! Majd alszom a kanapén nekem az is tökéletes – mosolygott ártatlanul Lili és most először éreztem azt, hogy megtépném. Harry barátnője komolyan mind ilyen bajos? Lehet én is ilyen vagyok.